A lelkiség, szakmaiság és közösség építése volt a cél a Karitász képzési táborában Balatonakalin, amelyet a Karitász csoportvezetői és önkénteskoordinátorai számára tartottak augusztus 4. és 9. között. Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese személyes beszámolójával nyújt bepillantást a segélyszervezet belső „építkezésébe”.
A Balaton partjához közeli, festői környezetben elhelyezkedő balatonakali Karitász-tábor idén nyáron gyermekek táborozása közepette egy héten át különleges vendégeket is fogadott. A Katolikus Karitász szervezésében egy 50 fős önkéntestábor került megrendezésre, ahol az ország különböző pontjairól érkezett résztvevők gyűltek össze. Ez az egyhetes tábor azoknak a karitászönkénteseknek szól, akik aktív tagjai, vezetői a plébániai karitászcsoportjaiknak, és akik tovább tudják adni az itt megszerzett ismereteket. Tizennegyedik alkalommal valósult meg, így már több száz önkéntes szerezhetett itt tudást munkájához. Ők azok, akik országszerte a Katolikus Karitász több mint 800 karitászcsoportjának formálói, vezetői lettek.
Ez a tábor azonban nemcsak ismeretek átadásáról, hanem a közösségépítésről, a mélyebb lelkiségi élményről és az önkéntesség valódi lényegének megértéséről is szólt. Az egy hét alatt az önkéntesek számos előadáson, kiscsoportos megbeszélésen és szituációs gyakorlaton vettek részt. Az előadások középpontjában a Karitász lelkisége és működése állt, ahol a szervezet 8 fő tevékenységi körét is alaposan megismerhették.
A témák között volt a rászoruló családok, idősek és betegek, fogyatékkal élők, hajléktalanok, szenvedélybetegek, hátrányos helyzetű kisebbségek, menekültek támogatásának lehetőségei, illetve a katasztrófahelyzetekben végzett segítő munka. Emellett a szolgálat gyakorlatának más jellegű területeivel is foglalkoztak, mint a forrásteremtés, pályázatok kidolgozása, csoportdinamika, csoportvezetési feladatok, továbbá a kapcsolatépítés a területen működő szociális intézményekkel, szervezetekkel. Végigkísérte a tábort a karitászmunkát megalapozó lelkiség építése is. Az előadók zömmel a Karitász országos vezetői, szakemberei és egyházmegyei igazgatói voltak.
A szituációs gyakorlatok révén a résztvevők kipróbálhatták magukat éles helyzetekben, felkészülve a jövőbeni kihívásokra. A feladatok között volt például olyan is, amikor meg kellett szólítani támogatást kérve a plébánost, egy helyi vállalkozót, vagy plakáton meghirdetni egy rendezvényt; fiatal önkénteseket kellett személyes megszólítás révén toborozni, de megtervezhettek egy fiktív, időseknek szervezett eseményt és egy jótékonysági bált is.
A programok során hangsúlyosan megjelent a közösségi szellem, amelynek kibontakozása szinte tapintható volt, ahogy a résztvevők egyre mélyebb kapcsolatot alakítottak ki egymással. A táborban jelen lévő egyik egyházmegyei igazgató, Feketéné Szabó Márta úgy fogalmazott erről, hogy „szeretné lefényképezni a táborba érkezőket az első napon és az utolsón is, mert olyan szembetűnő a változás: sokan jöttek gondokkal, kérdésekkel, szorongásokkal, és most egy felhőtlenül vidám, értelmileg, érzelmileg feltöltött csapat megy haza a saját közösségébe”.
A táborozó önkéntesek nemcsak egymásban, de a közösség erejében is megerősödtek, sokszor elhangzott: „egyedül is sokat tehetünk, de együtt csodákra vagyunk képesek”. Az összetartozás érzését az esti közösségi programok és a közös imádságok mélyítették el. A tábor egyik csúcspontja a záró szentmise volt, amelyet Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a Katolikus Karitász elnöke celebrált. A püspök szavai különösen is megérintették a jelenlévőket, amikor az önkéntesség és a felebaráti szeretet fontosságáról beszélt, hangsúlyozva, hogy az ilyen találkozások képesek megújítani és megerősíteni az elköteleződést és a küldetéstudatot.
„Nekünk nemcsak lehetőség, hanem küldetésünk, hogy Krisztusról tegyünk tanúságot; ez nekünk a »karitászról« való tanúságtétel, amit a saját közösségünkben meg tudunk tenni.
Ez az a tanúságtétel, ami hiteles, képes a világot előbbre vinni és a kátyúból kiemelni. Ehhez a krisztusi tanúságtételhez azonban fontos, hogy közel legyünk Krisztushoz, és naponta ajánljuk az életünket neki, benne éljünk és építsük országát.”
A tábor résztvevői egyértelműen érezték, hogy nem csupán egy rendezvényen vettek részt, hanem egy élő, lélegző közösség tagjai, ahol a hit, a szeretet és a cselekvés szoros egységet alkot. Az itt szerzett tapasztalatok és élmények olyan belső erőt adnak, amelyet hazaérkezve is magukkal vihetnek, hogy saját közösségeikben is a szeretet és a segítségnyújtás fényét terjesszék.
Ahogyan a Balaton hullámai csendesen ringatóznak a parton, úgy fog a tábor emléke is tovább élni mindazok szívében, akik részt vettek rajta. Ez a tábor nemcsak egy hét volt a naptárban, hanem egy új kezdet, ahol az önkéntesség igazi szelleme találkozott a hit és a közösség erejével; ahogyan a szeretet szolgálata sem csupán egy jószolgálat: ez a mi küldetésünk.
Szöveg: Zagyva Richárd
Forrás: Katolikus Karitász
Fotó: Katolikus Karitász; Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
