A hagyományokhoz híven minden hónap első vasárnapján papi és szerzetesi hivatásokért imádkoznak az andocsi Nagyboldogasszony-bazilikában. Április 6-án már a kora délutáni órákban érkeztek zarándokok a Mária-kegyhelyre – nemcsak a Kaposvári Egyházmegyéből, de annak határain túlról is. Az imádságos alkalmon Varga László megyéspüspök mutatott be szentmisét új papi és szerzetesi hivatásokért.
A kegyhely bemutatását követően rózsafüzér imádsággal vette kezdetét az ünnepi alkalom; majd Laczkó Anita festőművész, ikonfestő Mit üzennek az ikonok? címmel tartott előadást.
Ezt követően Varga László kaposvári megyéspüspök koncelebrált szentmisét mutatott be új papi és szerzetesi hivatásokért. A főpásztort Werner Józsefné, Andocs polgármestere köszöntötte.
„Jó tudni, hogy ugyanaz a Szentlélek van a zenészekben, mint a püspökben” – kezdte prédikációját a főpásztor. Elmondta: amikor azon elmélkedett, hogy milyen gondolatokkal nyissa a szentbeszédét, a következő mondat ismétlődött benne: „Isten gyengédség és irgalom…”, s a zenekar éppen ezt énekelte a szentmise elején. „Nem beszéltünk össze, de
Homíliájában a püspök a napi evangéliumi szakasz, a házasságtörő asszony (Jn 8,1–11) története kapcsán elmondta: „Jézus találkozása a házasságtörő asszonnyal mindig megérint. Isten irgalma és gyengédsége megrendítő számomra. Amit kiemelnék, hogy a farizeusok és az írástudók feltettek egy olyan kérdést Jézusnak, amelyet nekünk is folyamatosan fel kellene tennünk a Mesternek: »Hát te mit mondasz?«. Ha ezt valóban megkérdeznénk Jézustól, akkor ez megakadályozna bennünket az ítélkezésben, s nem köveznénk egymást az erőszak szavaival.
Mit teszünk? Szidjuk a másikat, ítélkezünk felette, mert nem kérdezzük meg Jézust, pedig ő mindig ott van. Megígérte és megtartotta azt a kijelentését, hogy „veletek vagyok mindennap, a világ végéig”.
Ő valóságosan bennünk van – emelte ki Varga László. – Ontológiailag, létbélileg összekapcsolta az életünket a sajátjával, már a keresztségünk pillanatában. Soha nem szűnik meg a velünk, a bennünk való jelenléte, ezért bárhol, bármikor fel lehet tenni a kérdést: „Uram, te mit mondasz?” Mindegyikünknek megvan a véleménye a másikról, egy helyzetről, kapcsolatokról, a bűnről és a bűnösökről, s beállunk a falkába – azért, mert nem kérdeztük meg Jézust: „Uram, te mit mondasz? Mi a véleményed erről a helyzetről, erről az erőszakspirálról, amely körülvesz bennünket, s melynek a gyökere ott van a szívünkben?”
s megvan a véleményem…
A farizeusokban és írástudókban volt annyi becsület, hogy leeresztették a kövekkel teli kezüket, és nem gyilkoltak. Kiszálltak az erőszak köréből, mert valakit megkérdeztek. Ugyan a kérdésüket más céllal tették fel, de a válasz mégis talált: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Nem ez volt a kérdés, Jézus viszont egy magasabb szintre emelte az egész helyzetet – hangsúlyozta a főpásztor.
Ha megkérdeznénk Jézust, nagyon kevés veszekedés lenne a családjainkban, az utcán, a munkahelyen, az Egyházban és a társadalomban. Leengednénk a kezünket, mert a válasz megérkezne: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Nagyon egyszerű – szögezte le a megyéspüspök.
„Jézus nem válaszol azonnal. Lehajol, s valamit csinál. A biblikusokat nagyon izgatja, hogy mit írhatott a homokba Jézus. Nem tudjuk. Lehet találgatni, de nem ez a lényeg. Adott teret és időt, s lecsendesedett a gyilkolni akaró tömeg, mert itt ez volt a tét. Csodálom Jézust, mert egyik oldalra sem állt; sem a farizeusok és írástudók, sem a házasságtörésen ért asszony oldalára. Valami sokkal többet tett. Először is leállította az erőszakot ezzel az egyetlen kijelentéssel. Csak akkor lenne jogod erőszakot alkalmazni, ha te bűntelen lennél. S voltak annyira becsületesek az írástudók és farizeusok, hogy magukra vették. Szembesültek önmagukkal, és elmentek.”
A másik csodálatos mozzanata ennek a történetnek az, ahogyan Jézus az asszonyhoz fordul. Nem hagyja jóvá, amit tett, és nem is ítéli el – folytatta szentbeszédét a megyéspüspök. –
Ebben a történetben Jézus egyértelművé teszi számunkra, hogy nekünk is külön kell választanunk. Ez az asszony Jézus szemében nem egy házasságtörő, bűnös nő; az ő szemében Isten szeretett leánya, akiért ő meg fog halni a kereszten, s aki most bűnt követett el.
Nem ugyanaz azonosítani a bűnöst a bűnével, majd ítélkezni, vagy különválasztani a bűnöst a bűnétől – ez utóbbit teszi Jézus. A bűnnel nem szövetkezni, s nagyon szeretni a bűnöst – ezt teszi Isten. Másképp nincs esélye egyetlenegy bűnösnek sem, hiszen egyedül Isten irgalma és szeretete tudja szabaddá tenni. Nekünk erről a szeretetről, irgalomról kell tanúságot tennünk – emelte ki Varga László.
Először magunkban is ketté kell választanunk a bűnt és a bűnöst. Attól, hogy bárki közülünk bűnt követ el, nem azonos a bűnével.
Ha ezt különválasztjuk magunkban, akkor rálépünk az alázat útjára. Amíg nem választom külön a bűnöst a bűntől, addig csak szégyenkezni tudok. Nem tartok bűnbánatot; szégyellem, utálom magam, s meg fogom vetni a többi bűnöst is. Azonban, ha különválasztom magamban, akkor bűnbánatban és hálában fogok járni. Bűnbánatban, hiszen látom a bűnömet, s hálában, mert Isten meghalt ezért a bűnösért, aki én vagyok.
Ekkor tudjuk őszintén megbánni a bűneinket. Amíg szégyenkezünk, utáljuk magunkat, addig csak sajnáljuk magunkat, nincs igazi bűnbánatunk, s még nem adtuk át a bűneinket annak, aki el tudja venni. Amikor megtörténik ez a szétválasztás, s oda tudunk állni Isten elé, akkor lehetővé válik, hogy ugyanezt tegyük az embertársainkkal is, hiszen minden embertársunk Isten szeretett gyermeke – fejtette ki homíliájában Varga László püspök.
A szentmise végén Nyéky Kálmán andocsi plébános köszönetet mondott a főpásztornak és mindazoknak, akik hónapról hónapra segédkeznek és jelen vannak a zarándoklatokon, majd agapéra, szeretetvendégségre invitálta a jelenlévőket.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
