A szabadság művészete az orosz-ukrán háború árnyékában Juhász Katalin2025. 08. 25., h – 10:28
Aj Vej-vej neve a kortárs művészetben régóta egyet jelent a bátorsággal, a provokációval és a rendszerkritikával. A kínai alkotó nem csupán a galériák falain belül vált világhírűvé: egész pályáját az a törekvés határozza meg, hogy a művészetet a társadalmi felelősségvállalás eszközévé tegye. Most újabb fejezetet nyit: Ukrajnában készít filmet a háborúról.
Az Art Newspaper beszámolója szerint Aj Vej-vej eredetileg egy kijevi projekt miatt érkezett az országba, ám a személyesen átélt tapasztalatok miatt úgy döntött, a tervezettnél hosszabb időt tölt ott. A harkivi fronton tett látogatása, az ott megismert katonák és civilek kitartása arra késztette, hogy dokumentumfilmet forgasson a háborús mindennapokról.
Mint mondta, mélyen megérintette az ukránok hajthatatlansága és az a hazaszeretet, amellyel igyekeznek megvédeni szülőföldjüket és kultúrájukat.
Aj Vej-vej már gyermekként megtapasztalta az elnyomást és a nélkülözést. Édesapja Aj Csing ismert költő volt, akit a maoista hatalom „népellenesként” Pekingből vidékre száműzött. A család nehéz körülmények között élt, teljesen elzárva, a semmi közepén. Sokak szerint ezért fordult a fiatal művész később több műfaj felé is: foglalkozott szobrászattal, installációkkal, fotózással és filmmel.
Kínában évekig megfigyelés alatt élt, folyamatosan zaklatták, börtönbe is került, mert munkáiban szembeszállt a hatalommal. Emiatt egy időre kénytelen volt elhagyni az országot. Világszenzáció volt a berlini Gropius Bau-ban 2016-ban felállított installációjára, ahol mentőmellények ezreivel emlékeztetett a Földközi-tengeren elhunyt menekültekre, vagy a Human Flow című dokumentumfilmje, amely 23 országban vizsgálta a migrációs válságot. Ikonikus alkotásai közé tartozik a londoni Tate Modernben 2010-ben bemutatott Napraforgómagok installáció is, ahol százmillió, kézzel festett porcelán napraforgómag töltötte be a hatalmas teret, egyszerre utalva a kínai ipari termelésre, a közösség és az egyén kapcsolatára, valamint a kultúra uniformizálására.
Kevesebben tudják, hogy a 2008-as pekingi Olimpiai Stadion, a „Madárfészek” tervezésében is részt vett, noha később elhatárolódott tőle, mondván, az épület a rezsim propagandaeszközévé vált.
A 68 éves művész most Ukrajnában folytatja azt a munkát, amelynek lényege a tanúságtétel. Szavai szerint emberi kapcsolatokat keres, és azokat az arcokat, történeteket kívánja megörökíteni, amelyek túlmutatnak a híradók rövid beszámolóin.
„Úgy látom, az ottani emberek hisznek abban, hogy bárhogy alakulnak a tárgyalások, rajtuk kívül senki nem dönthet az ukrán nép sorsáról”
– fogalmazott a művész.
Aj Vej-vej számára a művészet elsősorban társadalmi állásfoglalás. Legyen szó istallációkról vagy filmekről, mindig ugyanazt az üzenetet közvetíti: az emberi szabadság egyszerre ugyanolyan törékeny tud lenni, mint amilyen erősnek látszik. Most, a háború sújtotta Ukrajnában, ehhez a gondolathoz keres új képeket.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
