Számos monográfia szól arról, hogy az európai valamint az Európa kulturális vonzáskörzetében tartozó országok értelmiségi elitje erősen balra húz, ami egy tudatos, a XX. század elején megalkotott stratégia tudatos, tervszerű végrehajtásának eredménye. Magyarországon ezt a folyamatot egyszerűsítette és gyorsította a kommunizmus, mely drasztikus eszközökkel számolta fel a polgárságot, a nemzeti gondolkodást és radikálisan visszametszette a keresztény vallás életlehetőségeit is.
A rendszerváltás idején a proletár-internacionalizmus csapatai új mezt és masszív utánpótlást kaptak a liberál-kozmopolitáktól. Nem csoda, ha a magát nemzetinek mondó vagy valamilyen mértékben magát annak is érző értelmiség jelentős része a baloldali fősodornak kíván inkább megfelelni, mint a valós tényeknek illetve a nemzet létérdekeinek.
Kevés olyan közéleti vita volt, melyben annyira érezni lehetett ezt a jelenséget, mint a szabadkőművesség ügyében a Magyar Nemzet hasábjain az utóbbi hónapokban kibontakozott polémia.
Az iniciátor ezúttal is Szakács Árpád volt, aki pár éve a kultúrharc – értsd a névleg magyar kultúra ténylegesen magyarrá tételének törekvése – ügyében tett fel néhány tucat igen kínos kérdést, melyek lényege, hogy a nemzeti kormány miért finanszírozza kulturális téren a saját maga és a magyar nemzet ellenségeit, akik életvitelszerűen rágalmazzák Magyarországot és a magyarokat belföldön és külföldön.
Ezúttal épp a megfelelő időben, a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulóján Szakács Árpád arra a közismert tényre mutatott rá, hogy ellentétben a magyar hivatalos történelemoktatás fennen hirdetett tanaival és köztük a nagytekintélyű Romsics Ignác téziseivel, a szabadkőművesek aknamunkája igen fontos tényezője volt annak a folyamatnak, melynek végeredménye a történelmi Magyarország szétverése és területe nagy részének a szomszédok közötti szétosztása volt.
Igen, bármennyire is hihetetlennek hangzik, akadtak nagy idézettségű, megannyi kitüntetéssel és tudományos fokozattal rendelkező „szakmabeliek”, akik ezt az evidenciát nemcsak tagadják, de olyan is akadt köztük – név még a jobboldalon is értékelt Ablonczi Bálint – aki szerint a magyar szabadkőművesek integer Magyarországban gondolkodtak. Még ha igaz is lenne – egyesekre közülük valamilyen mértékben nyilván igaz is – az semmit nem von le az első magyar szabadkőműves kormány, Károlyi Mihály politikai kommandójának a történelmi felelősségéből, mely akkor szerelte le az ütőképes, az utolsó katonáig az ellenség földjén állomásozó magyar hadsereget, midőn az országot három oldalról fenyegette idegen támadás.
Remélhetjük, hogy ez a vita közelebb visz a szabadkőműves–tabu lebontásához és a kollektív történelmi tisztánlátáshoz.
Borbély Zsolt Attila
A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.
Forrás:bzsa.blogspot.com
Tovább a cikkre »
