A Slovnaft már teszteli az orosz uráli nehézolaj közel-keleti alternatíváját, hogy pótolni tudja a szankciók miatt kieső orosz olajmennyiséget és fenntarthassa exportkínálatát. A Hospodárske Noviny közlése szerint az átállás több évig tart és több lépcsőben valósul meg. Csak a finomító technikai átállítása kétszázmillió dollárt emészt majd fel összesen. Jó hjr viszont, hogy kis szerencsével sem technikai, sem ellátásbeni fennakadások nem lesznek.
Egy hét múlva életbe ép az uniós olajembargó, amely megtiltja az orosz olaj importját. Azok, akik átmeneti mentességet élveznek majd az intézkedés alól (például Szlovákia) sem örülhetnek sokáig, mert február 5-től az orosz olajból készített származékokat sem lehet lehet tovább exportálni Európába, és a Slovnaft pozsonyi finomító a mentesség mellett is csak a szlovákiai és a cseh piacra adhatja el termékeit.
A Körkép.sk korábban már megírta, hogy a magyar MOL, amely a Slovnaftot is birtokolja, közel-keleti kőolajjal próbálja meg helyettesíteni az orosz fekete-aranyat a termelés biztosítása érdekében. A közel-keleti olajat tankereken hoznák a Földközi-tengerre, majd a horvát omisalji olajterminálon keresztül pumpálnák át a Magyarországra és Szlovákiába menő vezetékbe.
Már futnak az éles tesztek
A Hospodárske Noviny keddi cikke szerint a Slovnaft már tesztelte a közel-keleti olajkeveréket. Az egész folyamat azonban jóval bonyolultabb, mint elsőre tűnhet, és igen időigényes.
A Slovnaftot az orosz, uráli típusú nehézolajkeverékre építették ki (REBCO). Ennek felhasználása a szankciók miatt ellehetetlenül. A Slovnaft helyzete azért volt különösen nehéz, mert ha nem exportálhatja termékeit külföldre, akkor a termeléskapacitása két harmada kihasználatlan maradna. Ez a körülmény azzal fenyegetett, hogy a minimális üzemi szint alá csökkent volna a termelés – vagyis nem csak gazdaságilag, de technikailag sem lett volna fenntartható az üzem.
Ez egyébként Európának is rossz hír lehetett volna, ugyanis Európa az egyik legnagyobb dízelfogyasztó a világon, és a gázolaj nagy részét Oroszországtól szerezte be – mivel saját finomítókapacitása kicsi volt igényei kielégítésére. Most elvágja magát az orosz dízeltől, így jelenleg nincs elég dízel piacon, miközben a finomítók kapacitása még nem elégséges.
A Slovnaft úgy alkalmazkodik az új helyzethez, hogy átmeneti jelleggel a REBCO olaj felhasználását 100-ról 60 százalékra csökkenti, és negyven százalék alternatív olajkeveréket importál a Közel-Keletről.
Anton Molnár, a Slovnaft szóvivője szerint nemrég öt-hat napon át tesztelték a közel-kelet olajkeveréket úgy, hogy a termelés 100 százalékában azt használták. Felmérték az olajkeverék viselkedését és a gyakorlatban is kiderült, milyen technikai változtatásokra van szükség.
A “változtatások” pedig többet között azt jelentik, hogy az új olajkeveréknek ellenállóbb, más anyagból készül csöveket, alkatrészeket szerelnek be, a turbinákat és pumpákat is lecserélik. Mindezt annak érdekében, hogy a tervezett karbantartási leállásokon kívül ne legyen termelési szünet. Persze, nincs garancia rá, hogy a nem tervezett leállásokat ki lehet küszöbölni, mert sok mindenre csak éles helyzetben derül fény.
A Slovnaft technikai átállásához 200 milliárd dollárnyi beruházás kötődik. A folyamat minimum két-három évig tart. A cél az lenne, hogy ugyanolyan vagy közel olyan hatékonysággal tudjon a finomító működni a nem orosz olajkeverékkel, mint az uráli nehézolajjal.
Logisztikai kihívások
Más a helyzet a logisztika és a beszerzés kérdésével. Ott ugyanis több a bizonytalanság. A közel-keleti olajkeverékek nem olcsók, drágábbak, mint az orosz változat, a Slovnaft számára legelőnyösebb összetételű olajkeverék ráadásul nem is túl gyakori. Elemzők szerint nem kizárt, hogy később kazahi, amerikai és norvég olaj importja is szóba jöhet – amely viszont szintén többe kerül az orosznál.
A tankereken való szállítás szintén drágább, mint az orosz vezetékes szállítás, bár egyes elemzők szerint érdemben nem fogja emelni a kőolaj árát, mire a Slovnafthoz ér.
Problomát látnak viszont az omisalji terminál szűk keresztmetszetében. Ha a Slovnaft teljes mértékben a közel-keleti olajra állna át, felmerülne a lehetőség, hogy Omisalj nem lenne képes megfelelő mennyiségű olajat bepumpálni a kontinensre. Jó hír azonban, hogy van politikai ígéret Horvátország részéről a bővítésre és fejlesztésre.
Már csak egy kérdés marad: ez az egész procedúra mit jelent majd a hétköznapi autósok pénztárcájára nézve. A HN szépen becsomagolva azt írja, hogy “nem feltétlenül jelent majd drágulást” az átállás. A valóság azonban az, hogy ezt még senki sem tudja. Attól is függ a dolog, hogy az EU hajlandó lesz-e forrásokat adni a térségnek az átállásra és az infrastruktúra bővítésére, vagy sem. Azt sem lehet előre megjósolni, hogy a szankciós politika és a tervezett olajársapka (ha egyáltalán bevezetésre kerül) milyen globális gazdasági folyamatokat indít be, és milyen lesz Európa ellátottsága. A “nem féltétlenül drágul” tehát magyarul azt jelenti, hogy a remény hal meg utoljára…
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
