Az utókor kiemelten foglalkozik a jellemével. Mi a jellem?
„erkölcsi kérdésekben tanúsított (…) állandó magatartás (…) lelki alkatának sajátos természete (…) amely viselkedését, erkölcsi magatartását meghatározza.”
Külső megjelenés és belső tartalom nem mindig felel meg egymásnak. A mitugrász Hitler és arcberendezése nem sejtette rémületes személyiségét. Ezért volt zseniális leleplezés a Chaplin-karikatúra. Napóleon hadvezéri és államférfiúi nagyságát nem jelenítette meg pöhönc pozőrködése, bombasztikus szállóige-cinizmusa. Mussolini elhízott hentesmester. Churchill puhány pöfögönc. Lenin viszont sugározta: tőle minden kitelik. Túlnyomó többségüket a róluk szóló legendák alakították ki a közvéleményben. Külsejükből ritkán következtethettünk belső énjükre. Annál többet árulnak el kézírásaik, szignóik, névaláírásaik.
Vissza tárgyunkhoz. A grafológus messzemenő következtetéseket vonhat le belőlük. Az 1945–46-os nyomozati jegyzőkönyvekben Beregfy abnormálisan puffatag nagy B betűvel és cirkalmas kisbetűkkel írta alá vallomását. Öntelt, fölfújt, a zavarosságig bizonytalan, következetlen jellemet sejtetve. Horthy pontos jellemzése ordított Szálasi Ferenc szignójáról. A nagy S és az F kezdőbetűk több szövegsort átvágva, fenyegető őrülten nyúltak bele a jegyzőkönyv gépírásos szövegébe. Gátlástalan, mindenkin átgázoló, sértett habitusú, aljasságokra képes személyiség. Szöllősy Jenő elképesztően, lefelé hosszan döfő tőr vagy tüskeszerű, hurok nélküli alsó szárt húzott. Talán szexuális zavarait kompenzálta hatalmivágy-kiéléssel.
Velük szemben Horthy visszafogottan, kis- és nagybetű között mérsékelten különbségtevő, szélsőségektől mentes, szabályos, szépen formált betűket írt.
Kiegyensúlyozott, önfegyelmezésre valló, értékeivel és hibáival tisztában lévő karakter. Bencsik Gábort meglepte, hogy egymásnak gyökeresen ellentmondó véleményt alakítottak ki ismerősei, kortársai. Egyfelől véreskezű hóhérnak láttatták, másfelől udvarias gentleman, elegáns társalgó, polgári szalonok kedvence. Önmagát zongorán kísérő, érzelmes dalokat énekel. Megható vagy kacagtató anekdotákkal szórakoztatja vendégeit. Romantikus jövőképeket álmodik, de cselekvéseiben mindig messzetekintő, a valóság talaján megkapaszkodó stratéga. Kellemes külső, katonás tartás. Tekintélyt parancsol puszta megjelenésével. Szerény. Hatalom és pénz nem vonzza. Kormányzói szerepével nem élt vissza. Elképesztően ritkán avatkozott bele a történésekbe. Dr. Bernáth Zoltán a százegy esztendős jogász tudor lovagias mentalitását hangsúlyozza ki. Határozott, kemény katona, attól sem rettent vissza, hogy halállal büntessen végszükségben. Csak ilyen jellemzőkkel lehetett rendet teremteni a vörös- és fehérterror által szétdúlt, Trianonnal félholtra szabdalt országban. Hibái erényeiből fakadtak. Jóhiszeműsége káros hiszékenységbe, lovagias gondolkodása bűnértékű, naiv tévedésekbe torkollott. Józan, békét áhító politikus, de a valóságtól elszakadó álmodozó. Nem eléggé határozott, katasztrófaelhárítóvá tötyörödött öregségére. De ez sem így igaz. Mert nem feledhető, hogy a Ránki György által hangsúlyozott „kényszerítő helyzet” szindróma mekkora mozgásteret tett számára lehetségessé?
Prónay szerint hirtelen, indulatos természet, ám „menet közben fölülkerekedik benne a józan belátás”. Anglomán. Ami akkor, latin és germán kultúrkörnyezetben ritkaság volt. Rossz amatőrként festegetett, noha Boldizsár István rendszeresen tanítgatta. Művészi önkritika hiányában azonban kiállítást akart rendezni műveiből az Ernst Múzeumban. A közbotrányt, köznevetséget úgy kerülhették el hívei, hogy azt mondták neki: az angol arisztokrácia rossz néven venné, ha egy államfő nyilvánosság előtt piktorkodik.
(Folytatjuk.)
Szalay Károly – www.demokrata.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
