Az SS birodalmi vezetőjének, Heinrich Himmlernek a szervezeten belül 1941 februárjától saját kísérőzászlóalja (Begleit-Bataillon) volt, amely a testőrség feladatait is ellátta. Hitler 1943 februárjában parancsot adott, hogy ebből a kötelékből szervezzenek egy rohamdandárt.
(Arcanum)
Októberben aztán újabb parancs látott napvilágot: a dandárt páncélgránátos-hadosztállyá kellett fejleszteni. Az átszervezés 1943. november 15-én az akkor Olaszországhoz tartozó Isztria térségében kezdődött meg.
A hadosztályt 1944. márciusában a Bécs melletti Baden körzetébe szállították, ahol felkészítették a „Margarethe I” hadműveletre, azaz Magyarország megszállására.
1944. március 19-én a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály a LVIII. tartalék páncéloshadtest alárendeltségében északnyugati irányból nyomult be az ország területére. Max Simon SS-Brigadeführer hadosztálya Bécstől délre lépte át a határt, majd két menetvonalon érte el Sopront. A főcsoportosítás Sárváron, Veszprémen és Székesfehérváron át Budapestre vonult. Útközben az SS-csapatok biztosították a Bakony ipari körzeteit. Egy másik SS-kötelék Pápán keresztül a Tata és Bánhida körüli ipari létesítményeket foglalta el.
A megszállásban nem a teljes hadosztály vett részt, mert a 36. SS-páncélgránátos-ezred részei és a 16. SS-légvédelmi tüzérosztály 1944. január-április folyamán az olaszországi Nettunonál harcolt az angolszászok ellen.
A hadosztály zöme márciusban és áprilisban Debrecen környékén fejezete be a kötelék-kiképzést. Az SS-csapatok Munkácstól keletre a Kárpátok átjáróit biztosították, majd májusban elszállították őket az olasz hadszíntérre.
313A 16. SS-páncélgránátos-hadosztály először az Elba sziget vonalában harcolt, majd június-augusztus folyamán Pisán keresztül Carrara térségéig vonult vissza. Ezt követően szeptember végéig Bologna körzetében védekezett, majd októbertől 1945. januárjáig a térségben hegyi állásokat tartott.
A hadosztályt rövid isztriai feltöltés után, amelynek során a haditengerészet és a légierő kiszolgáló személyzetéből vezényeltek soraiba utánpótlást, februárban kivonták és vasúti szállítással ismét Magyarország felé indították.
A csapatszállítmányok legtöbbje Udine–Tarvisio–Villach–Graz– Feldbach– Szentgotthárd útvonalon, illetve Graztól Mariboron keresztül kerülővel Nagykanizsa körzetébe érkezett be. A hadosztály az „Auffrischungsgruppe der 13. SS-Division” („a 13. SS-hadosztály feltöltésére szánt kötelék”) fedőnevet viselte, s egyelőre a német szárazföldi haderő főparancsnokságának tartalékát képezte.
A 36. SS-páncélgránátos-ezred egyes részei már február 17-én beérkeztek és Sand környékén szállásoltak be. A tüzérezred IV. osztályának egy része Murakeresztúron nyert elhelyezést. A hadosztály legtöbb alakulata a későbbiekben főleg Nagykanizsa körül állomásozott.
Február 24-én a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály már a 2. páncéloshadsereg közvetlen alárendeltségében volt. Aznap a hadosztály 13 bevethető rohamlöveggel és 19 darab 7,5 cm-es páncéltörő ágyúval rendelkezett. A páncélgránátosok harcoslétszáma hat közepesen erős zászlóaljban 1800 fő körül mozgott. A tüzérsége hat könnyű és három nehéz ütegből állt. A támadásra korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága 78 százalék volt.
A páncélgránátos-hadosztály áttekintő hadrendje és fontosabb parancsnoki beosztása 1945. március 6-i adatok alapján:
–Teljes létszám: az adott időpontról adat nem áll rendelkezésre;
–hadosztályparancsnok: Otto Baum SS-Oberführer (LK+TL+K);
314–1. (hadműveleti) vezérkari tiszt: Lothar Wolf vezérkari őrnagy;
–hadosztálytörzs térképész-csoporttal, hadosztály-kísérőszázaddal és táboricsendőr-századdal;
–35. SS-páncélgránátos-ezred (Herbert Garthe SS-Obersturmbannführer):
–I-III. SS-páncélgránátos-zászlóalj: 1-4., 5-8., 9-12. század;
–13. SS- (vontatott gyalogságilöveg-) század;
–14. SS- (vontatott légvédelmigépágyús-) század;
–15. SS- (utász-) század;
–36. SS-páncélgránátos-ezred (Josef Maier SS-Sturmbannführer):
–I-III. SS-páncélgránátos-zászlóalj: 1-4., 5-8., 9-12. század;
–13. SS- (vontatott gyalogságilöveg-) század;
–14. SS- (vontatott légvédelmigépágyús-) század;
–15. SS- (utász-) század;
–16. SS-páncélososztály (Albert Knobelspies SS-Hauptsturmführer): törzsszázad híradó-, terepkutató-, utász- és légvédelmi-szakasszal;
–1-3. páncélosszázad StuG. III és StuG. IV rohamlövegekkel és egy kísérő-gránátosszakasszal;
–16. SS-tüzérezred (Martin F. Stange SS-Obersturmbannführer):
–I-IV. (gépvontatású) SS-tüzérosztály (hat könnyű és két nehéz tarackos üteg, egy ágyús üteg);
–16. SS-páncélos-felderítőosztály (M. Saalfrank SS-Hauptsturmführer):
–törzsszázad páncélgépkocsikkal;
–1-4. felderítőszázad (VW-Schwimmwagen terepjáró gépkocsik), 5. (nehézfegyver-) század, ellátó század;
–16. SS-páncélvadászosztály: 1945. februárjától leadva a 32. „30. Januar” SS-önkéntes-gránátoshadosztálynak;
–16. SS-utászzászlóalj (Alfons Benz SS-Hauptsturmführer):
–1-3. század, egy hadihídoszlop;
315–16. SS-híradóosztály (F. Heineking SS-Hauptsturmführer):
–1.(távbeszélő), 2. (rádiós) század, könnyű híradóoszlop;
–16. SS-légvédelmi tüzérosztály (Erich Hieber SS-Sturmbannführer):
–1. (3,7 cm-es) üteg, 2-4. (8,8 cm-es) üteg;
–16. SS-páncélgránátos-hadoszályt ellátó alakulatok;
–16. SS-páncélos-karbantartó osztály (?);
–16. SS-gazdasági osztály;
–16. SS-egészségügyi osztály.
A hadosztály csapatai Magyarországon naponta igen intenzív támadóharc-kiképzést folytattak, mivel az olasz hadszíntéren csupán halogató harcok megvívásában szereztek tapasztalatot, s ez a keleti fronton, támadásra készülve elégtelennek tűnt.
Március 3-án a LXVIII. hadtestnek alárendelt 16. SS-páncélgránátos-hadosztálynak 15 bevethető rohamlövege és 20 darab 7,5 cm-es nehéz páncéltörő ágyúja volt. Alárendeltségébe utalták a 261. rohamtüzérdandár kilenc rohamlövegét is. A páncélgránátosok harcoslétszáma a 16. SS-felderítőosztállyal együtt egy erős és hat közepesen erős zászlóaljban mintegy 2200 fő volt. A 16. SS-tüzérezred hat könnyű és két nehéz ütege mellett a légvédelmi tüzérosztály három nehéz ütegét is alkalmazhatták tűztámogatásra. A támadásra korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága 79 százalék volt.
A 2. páncéloshadsereg feladata a „Frühlingserwachen” hadműveletben az volt, hogy a LXVIII. hadtest és a XXII. hegyihadtest erőinek egy részével Nagybajom körzetéből Kaposvár irányába lendüljön támadásba, majd a 6. (SS-) páncéloshadsereg délnyugat felé támadó I. lovashadtestének, valamint a Dráván át észak felé előrenyomuló LXXXXI. hadtest együttműködésével semmisítse meg a 3. Ukrán Front erőit arcvonala előtt, illetve Szaporca és Babócsa között.
Március 6-án a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály is megindította támadását Nagybajomról a Nagybajom–Kaposvár műút mentén, súllyal a baloldalon. 316A hadosztály első feladata az volt, hogy törje át a szovjetek tábori erődítményeit Nagybajomtól közvetlenül keletre.
A 16/1. SS-páncélosszázaddal megerősített 35. SS-páncélgránátos-ezred kapta a feladatot, hogy törje át a 113. gárda-lövészhadosztály első vonalát és kösse le addig a szovjeteket, míg a két másik páncélosszázaddal együtt előretörő 36. SS-páncélgránátos-ezred beérkezik. Ez utóbbinak át kellett törnie a lövészhadosztály második védelmi vonalát és Pálmajor nyugati széléig előretörnie.
A meginduló páncélgránátos-ezredeket a rohamlövegek nem támogathatták, mert elakadtak a sárban. Az arcból indított támadást az aknamezők, a süppedős talaj és a jól kiépített állásokban védekező szovjetek (különösen mesterlövészeik) 09.00 óra körül megakasztották. Dél körül a németek fel is hagytak a további próbálkozásokkal.
A 36/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj a 261. rohamtüzérdandár 10 rohamlövegével Nagybajomtól délre 15 óra 10 perckor lekötő támadást indított, de kísérlete még a Nagybajom–Kutas út előtt elakadt.
Március 7-ére virradó éjszaka a hadosztály átcsoportosította erőinek zömét Nagybajomtól délre, ahol a 71. gyaloghadosztály 6-án némi területet nyert keleti irányban. A 36. SS-páncélgránátos-ezred, a 16. SS-páncélososztály és a 16. SS-páncélos-felderítőosztály a gyaloghadosztály mögött újabb támadásra készült. A 35. SS-páncélgránátos-ezred összeszedett halottaival és sebesültjeivel együtt Nagybajomtól nyugatra gyülekezett.
Hajnali 04.00 órakor a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály részei Nagybajomtól délkeletre ismét támadást indítottak. A 36/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj a 16. SS-páncélososztály támogatásával egész napos, heves harcokban elfoglalta és a 18.00 órakor kezdődő szovjet ellenlökésekkel szemben megtartotta Balázskapusztát. A 36/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj délről megkerülte Juhászlak-tanyát.
Március 8-án a LXVIII. hadtest támadása szinte semmit sem haladt. A Balázskapusztán védelembe átment 36/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj reggelig három, zászlóalj erejű szovjet támadást vert vissza, amelyeket 30 harckocsi támogatott. A németek itt három T–34-et mozgásképtelenné lőttek, egyet pedig zsákmányoltak.
A 36. SS-páncélgránátos-ezred, a 16. SS-páncélososztály és a 16. SS-páncélos-felderítőosztály Balázskapuszta körzetében újabb támadásra készült, hogy birtokba vegye Juhászlak-tanyát, valamint a 175-ös és 179-es magassági pontokat.
A 10 óra 10 perckor indult támadás során a 36/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj elfoglalta a Mészáros-dombot és Juhászlak-tanyát, majd estig a 174-es magassági pontnál 400 méterre megközelítette a Nagybajom– Kaposvár műutat és itt védelembe ment át. A Balázskapusztánál álló erők egy kilométernyit nyomultak előre.
Éjszaka a szovjetek a 174-es magassági pontot visszafoglalták és a 36/III. SS-páncélgránátos-zászlóaljat Juhászlak-tanyáig vetették vissza.
Március 9-én a 36. SS-páncélgránátos-ezred a Juhászlak-tanya–Mészáros-domb–Balázskapuszta vonalon volt védelemben. A németeket a szovjetek kissé visszaszorították. A 16. SS-páncélososztály az előző nap kilőtt vagy megsüllyedt rohamlövegeit próbálta elvontatni. Napközben az SS-páncélgránátosokat a 118. vadászhadosztály erői váltották le.
Március 10-én a jelentős veszteségeket szenvedett 36/III. SS-páncélgránátos-zászlóaljat feloszlatták. Az átcsoportosított 16. SS-páncélgránátos-hadosztály 10 óra 30 perckor a 71. gyaloghadosztály részeivel közösen Kutas–Jákó terepszakaszról déli irányba indított támadást azzal a céllal, hogy a bolgár csapatok arcvonalán találjon gyenge pontot.
A hadosztály balszárnyán a rohamlövegekkel megerősített 35. SS-páncélgránátos-ezred haladt, a jobbszárnyon pedig a 36. SS-páncélgránátos-ezred. A támadást a 10. csatarepülő-ezred Focke-Wulf Fw 190 repülőgépei is támogatták. A támadó németek estig a kezdetben elszánt bolgár ellenállást és ellenlökéseket letörve elérték a Belegtől két és fél kilométerre délkeletre–Szabás–Kisbajomtól két kilométerre délre–Kisbajomtól két kilométerre lévő pataktorkolat–Jákó dél részén húzódó vonalat. Szabás déli részén és a Kisbajomtól délre lévő erdőben még este is harcok folytak.
Aznap a hadosztály 19 bevethető rohamlöveggel és 20 darab 7,5 cm-es páncéltörő ágyúval rendelkezett. A páncélgránátosok harcoslétszáma egy erős, három átlagos és három gyenge zászlóaljban (a 16. SS-páncélos-felderítőosztállyal együtt) körülbelül 1300 fő volt. A tüzérség hat könnyű és három nehéz ütegből, valamint két 8,8 cm-es légvédelmi ágyús ütegből állt. A támadásra korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága 79 százalék volt.
Március 11-én reggel 07.00 órakor a 35/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj, valamint a 36. SS-páncélgránátos-ezred részei a 16. SS-páncélososztály rohamlövegeivel felkészült, hogy folytatja támadását Nagykorpád felé. A szovjet tüzérség tűzcsapást mért a német kötelékekre, mire azok elálltak a támadástól.
A hadosztály más részei a Kisbajomtól délre lévő erdőből megindulva elfoglaltak egy tanyát Szabástól másfél kilométerre délkeletre, de a páncélosok támogatásával megindított ezred erejű ellenlökéssel szemben megtartaniuk már nem sikerült.
Délután 13.00 órakor a 71. gyaloghadosztály egy gránátosezrede megkezdte a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály részeinek leváltását. A hadosztályt Marcali nyugati körzetébe csoportosították át egy újabb támadás céljából.
Március 12-én a hadosztály Szabás és Kisbajom körüli állásait a 71. gyaloghadosztály vette át. Az SS-csapatok elindultak újabb bevetésük helyszíne felé. A 6. (SS-) páncéloshadsereg I. lovashadtestének előretörését az ádándi hídfőből a Dél Hadseregcsoport a 2. páncéloshadsereg részeinek keleti irányú támadásával akarta segíteni. Ezért a XXII. hegyihadtest parancsnoksága alatt az 1. népi-hegyihadosztálynak és a 16. SS-páncélgránátos-hadosztálynak Marcali–Kéthely terepszakaszról a Balatontól délre kelet felé kellett támadást indítania.
Március 13-án a hadosztály elfoglalta készenléti állásait. A felderítők kikémlelték a szovjetek védelmi rendszerét, a német tüzérmegfigyelők pedig elfoglalták rejtett megfigyelőállásaikat.
Március 14-én hajnali 05.00 órakor megindult az újabb német támadás. A 16. SS-páncélgránátos-hadosztály Marcali–Boronka út mentén előretörő kötelékei a sár és a szovjet aknamezők miatt elakadtak. A Sári-csatorna két hídját a szovjetek Marcalitól keletre felrobbantották.
Miután a hadosztályt részben Marcalitól délre csoportosították át, a német támadást 14.00 órakor felújították. A 36. SS-páncélgránátos-ezred I. és II. zászlóalja, a 16. SS-páncélososztály, a 16. SS-páncélos-felderítőosztály, 319valamint a 35/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj és a 261. rohamtüzérdandár két századnyi rohamlövege Boronka felé nyomult előre.
A németek Boronkától délre azonban ismét elakadtak. Csupán a 36/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljnak sikerült a 261. rohamtüzérdandár kilenc rohamlövegével betörnie a településre és a csatornán hídfőt kialakítania. Éjszaka azonban a szovjet 61. gárda-lövészhadosztály visszafoglalta Boronkát. Az SS-páncélgránátos-hadosztály élei Csömendtől egy kilométerre nyugatra álltak, s erőiket a másnapi támadás miatt ismét átcsoportosították.
Március 15-én reggel 06.00 órakor az SS-páncélgránátosok ismét támadást indítottak Boronka felé. Három órával később a rohamlövegek is csatlakoztak hozzájuk. A települést a 35/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj foglalta el. A 16. SS-páncélos-felderítőosztály megszállta a Boronka–Nikla útvonaltól északra lévő erdőt, ezzel kelet felől fedezte Boronka környékét. A hadosztály-kísérőszázad, a 16. SS-páncélososztály egy százada és egy magyar csendőrzászlóalj a szovjetek állásait számolta fel délről észak felé. Az SS-páncélgránátosok jelentős veszteségeket szenvedtek.
Este 19.00 órakor a szovjet 61. gárda-lövészhadosztály ellenlökést indított. A németek két T–34 harckocsit kilőttek, egy harmadikat pedig zsákmányul ejtettek, de Boronka északi része (a temető) szovjet kézbe került.
Aznap a 16. SS-páncélososztály és a hadosztálynak alárendelt 261. rohamtüzérdandár összesen 62 rohamlöveggel rendelkezett. Ebből 47 páncélos bevethető volt.
Március 16-án a 36/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj maradványai, a 36/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj, a 35. SS-páncélgránátos-ezred II. és III. zászlóalja, a 16. SS-páncélos-felderítőosztály, a 16. SS-páncélososztály Knobelspies-páncéloscsoportja, valamint a 98/I. népi-hegyivadász-zászlóalj 1. százada 12.00 órakor Nikla ellen indított támadást. A támadó csoportosítás jobbszárnyát Gyótapuszta felé támadva a 98/I. népi-hegyivadász-zászlóalj két százada és 25 SS-rohamlöveg fedezte.
A támadás lassan haladt. Csömend előtt a németek 30 páncéltörő ágyúba és 12 közvetlen irányzással tüzelő 152 mm-es tarackba ütköztek. Estefelé a németek betörtek Csömendre, de még nem tudták elfoglalni. Estig 320a németek a helységtől két kilométerre délnyugatra, illetve egy kilométerre északnyugatra húzódó vonalig nyomultak előre.
Este 19 óra 15 perckor a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály és az 1. népi-hegyihadosztály részei rohamlövegek támogatásával Csömend keleti széléig jutottak előre. A településtől keletre lévő hidat a németek sértetlenül foglalták el, magát Csömendet pedig éjszakai helységharcban tisztították meg.
Március 17-én hajnali 04.00 órakor a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály erői, alárendeltségükben a „Rudno” rohamdandár zászlóaljával, Csömend délnyugati körzetéből dél és délkelet felé lendültek támadásba. A támadás mintegy két kilométernyi előrenyomulás után a Csömendtől három kilométerre délnyugatra lévő tanya–Csömendtől két és fél kilométerre lévő útelágazás környéke vonalat érte el.
Aznap a hadosztály napi létszáma 9966 fő volt, ebből harcképes 3432 katona. A 16. SS-páncélososztály 15 bevethető rohamlöveggel rendelkezett, a 7,5 cm-es nehéz páncéltörő ágyúk száma 19 volt. A páncélgránátosok harcoslétszáma egy átlagos és öt gyenge zászlóaljban (a 16. SS-páncélos-felderítőosztállyal együtt) mintegy 700 fő volt. A hadosztály alárendeltségében volt a közepesen erős 98/I. népi-hegyivadász-zászlóalj is. A 16. SS-tüzérezred hat könnyű és három nehéz üteggel rendelkezett. A már csak védelemre alkalmas SS-hadosztály mozgékonysága 40 százalék volt.
Március 18-án és 19-én a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály és a „Rudno” rohamdandár támadása Mesztegnyőtől keletre, Libickozmánál némi területet nyert.Ezekben a harcokban Knobelspies SS-Hauptsturmführer, a 16. SS-páncélososztály parancsnoka megsebesült. A rohamlövegek vezetését H. O. Rex SS-Obersturmführer vette át.
Március 20-án a hadosztály erői ismét kisebb területnyereséget könyvelhettek el Mesztegnyőnél. A 36/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljat négy SS-rohamlöveg támogatta, amelyek három szovjet harckocsit lőttek ki.
Március 21-től 28-ig a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály csapatai Mesztegnyő keleti körzetében továbbra is helyi jelentőségű harcokat vívtak, részben erdős terepen.
Március 24-én a hadosztály napi létszáma 9399 fő volt, ebből harcképes 3134 katona. A 16. SS-páncélososztálynak 12 rohamlövege volt bevethető állapotban. A 7,5 cm-es nehéz páncéltörő ágyúk száma ekkor 16. A páncélgránátosok harcoslétszáma hat gyenge zászlóaljban mindössze körülbelül 600 főt tett ki. A tüzérséget hat könnyű és három nehéz üteg alkotta. A csupán védelemre alkalmas hadosztály mozgékonysága 40 százalék volt.
Március 27-én a 16. SS-páncélos-felderítőosztályt és a 16. SS-páncélososztályt kivonták és alárendelték a vasúti szállítás alatt lévő német 297. gyaloghadosztálynak. Magyar területen már egyik alakulat sem tért vissza a hadosztály zöméhez. A 16. SS-páncélososztály a háború végéig az I. lovashadtest tartaléka lett.
A 297. gyaloghadosztály eredetileg leváltotta volna a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály egészét, hogy azt a 2. páncéloshadsereg tartalékaként Zalaapáti– Pacsa körzetében gyülekeztethessék. Azonban a szovjet 5. gárda-lovashadtest előretörése
Zalaegerszeg felé március 29-én már veszélyeztette a 2. páncéloshadsereg északi szárnyát is, ezért a gyaloghadosztály Zalaegerszegtől délre kirakodott és a neki alárendelt megerősített 16. SS-páncélos-felderítőosztállyal együtt megpróbálta fedezni a hadsereg nyitott balszárnyát.
Március 29-én a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály Csömend körül számos szovjet felderítő vállalkozást és több, zászlóalj erejű támadást vert vissza, majd megkezdte visszavonulását a Margit-vonalba.
Március 30-án a hadosztály arcvonala Kiskomárom (ma Zalakomár) déli szélén csatlakozott a 118. vadászhadosztályhoz. Balszárnyán, Sármellék északi szélén a 9. SS-páncéloshadosztály harcolt.
Március 31-én a 16. SS-páncélos-felderítőosztályt a 23. páncéloshadosztály és a 3. lovashadosztály részeivel együtt a Lenti és Bak között előretörő 5. gárda-lovashadtest ellen vetették be Nova irányában, s a németek átmenetileg vissza is vetették a szovjet lovasságot.
Április 1-én a 16. SS-páncélososztály részei Söjtörnél biztosítottak és egy szovjet harckocsit kilőttek.A hadosztály zöme Magyarszerdahely körzetében behúzódott a Principális-csatorna nyugati partján létesített Dorottya-állásba.
Április 2-án a hadosztály arcvonala még mindig Bucsutától délkeletre húzódott.
Április 3-án a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály zöme Bázakerettye körzetében harcolt.
Április 4-én a hadosztály csapatai Letenyétől északnyugatra átkeltek a Murán, s ezzel elhagyták Magyarország területét.
A hadosztály előbb a Mura déli partján volt védelemben, majd Kelet-Stájerországban harcolt. Baum SS-Oberführer 1945. május 8-án Völkermarkt melletti harcállaspontján kapott parancsot a harc beszüntetésére. A 16. SS-páncélgránátos-hadosztály megmaradt erői brit hadifogságba kerültek.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
