A régészek 95%-os pontossággal meg tudják becsülni egy személy nemét, csupán apró csontokból is. De mégis milyen módszereik és eszközeik vannak hozzá?
Hogyan állapítják meg a régészek az ősi csontvázak nemét?
Amikor a régészek történelmi emberi maradványokat találnak, gyakran a csontok vizsgálatával próbálják meghatározni, hogy az elhunyt férfi vagy nő volt-e.
A legegyszerűbb módszer – morfológia
A legáltalánosabb megközelítés a férfiak és nők közötti alaki és méretbeli különbségek vizsgálatán alapul. Ha ez ilyen egyszerű lenne, a nem meghatározása gyorsan lezárható volna – de a valóságban ennél sokkal összetettebb a folyamat.
A régészek megmérik például a comb- és a sípcsont hosszát, majd statisztikai módszerekkel próbálják meghatározni az illető nemét. Egyes becslések szerint a férfiak testmérete átlagosan 15%-kal nagyobb a nőkéhez képest. Ugyanakkor a testméretet számos tényező befolyásolhatja: genetikai adottságok, betegségek, életkörülmények, sőt még a táplálkozási szokások is.
Kulcsszerepben bizonyos csontok
Kiemelkedően fontos, ha a medencecsont jó állapotban maradt fenn, mivel ez az egyik legmegbízhatóbb támpont a nem meghatározásához. A leggyakrabban alkalmazott módszert a Phenice-módszernek nevezik, amelyet egy antropológus dolgozott ki az 1960-as években.
A módszer lényege, hogy a medence elülső részén található szeméremcsont alakja utal az egyén nemére. A szélesebb és laposabb szeméremcsont általában nőkre jellemző, míg a magasabb, keskenyebb forma férfiaknál gyakoribb.
A modern technológia szerepe
A technikai fejlődés révén az utóbbi években egyre pontosabb archeogenetikai vizsgálatok váltak lehetővé. A DNS-elemzés, különösen a fogzománcban található nemhez kötött gének vizsgálata, akár 99%-os pontosságot is elérhet.
A kutatók gyakran a fogak segítségével próbálják azonosítani a nemet, mivel ezek jobban konzerválódnak, és tartalmazhatnak elegendő DNS-t. Ugyanakkor előfordul, hogy a maradványok túl régiek, és a DNS már nem nyerhető ki, így ezekben az esetekben a technológia nem alkalmazható.
Korábbi feltételezések újraértelmezése
Az új genetikai módszerek révén több korábbi feltételezést is megcáfoltak. Például Pompejiben egy sírban egy nőt véltek eltemetve gyermekével – a DNS-vizsgálat viszont kimutatta, hogy valójában egy férfi és egy nem rokon gyermek nyugszik mellette. 2019-ben egy fegyverekkel eltemetett viking harcost is vizsgáltak: róla sokáig azt hitték, hogy férfi, ám a DNS alapján kiderült, hogy nő volt.
Elég csak a csontokat vizsgálni?
Számos régész úgy véli, hogy ha kizárólag a csontváz alapján próbálják meghatározni az egyén nemét, azzal a biológiai nem komplexitását nem veszik kellően figyelembe. A nem ugyanis nemcsak a csontok, hanem a kromoszómák, hormonok, ivarmirigyek és ivarsejtek kölcsönhatásának eredménye.
Egyre világosabbá válik, hogy a csontokból történő nemmeghatározás sokkal bonyolultabb, mint azt korábban gondolták – maguk a régészek is.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
