Budapest. Deportálás, kitelepítés, széttelepítés, reszlovakizáció, lakosságcsere, vagyonelkobzás, erőszakos kopaszranyírás,… hontalanság. Ezek azok a kulcsszavak, amiknek hallatára a felvidéki magyarság egy jelentős része még mindig összerezzen és tudja, hogy összefügg az 1945. április 5-én kihirdetett kassai kormányprogrammal, a Beneši dekrétumokkal. A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó csehszlovák kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében – miután a nagyhatalmak nem engedélyezték a magyarok egyoldalú kitelepítést, csak a lakosságcserét – változatos módszereket vett igénybe. A magyar kormányt a felvidéki magyarok csehországi széttelepítésének lehetőségével megegyezésre kényszerítették és 1946. február 27-én Budapesten aláírták a lakosságcsere-egyezményt. Az egyezmény értelmében a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át Magyarországra, amennyi szlovák önként távozott onnan. A prágai kormány 200 000-es várakozásával ellentétben mindössze 60 ezer szlovák jelentkezett áttelepülésre, holott körükben szabályszerű toborzó kampányt folyt, míg Szlovákiából kényszerrel, közel 80 000 magyart szállítottak át Magyarországra, rajtuk kívül még mintegy 40 000- et toloncoltak ki és rengeteg volt az illegális határátlépők száma is. A kitelepített magyarokat szállító első szerelvény 1947. április 12-én hagyta el Szlovákiát. A Magyar Országgyűlés e napot, a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének kezdőnapját emléknappá nyilvánította. A Rákóczi Szövetség egy dunai rendezvény hajón emlékezett meg a felvidékiek magyarországi kitelepítésér, csehországi deportálására.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
