A őstörténetünk titkai a magyar népmesékben

A őstörténetünk titkai a magyar népmesékben

 Az ősi titkokat sejtető magyar népmesék népünk régiségének tündérködbe burkolt bizonyítékai. Szerencsére az Habsburg uralom századaiban az osztrák cenzorok nem értették népmeséink titkait. Nem értették, mit jelent az „üveghegy”, mit a „hetedhétország” és az „óperenciás tenger”, ezért maradhatott meg.A magyarság történelmének ismeretében némelyekre fény derült, némelyek még őrzik, legalábbis nehezebben tárják fel a titkukat. A csácsogó mesék „Hol volt, hol nem volt…” bevezetőjét követő meseelem a magyarság Kárpát-medencébe vivő hazaútjának egy-egy állomása.Az ÜveghegyA gyermeki képzelet az üveghegyet valóban átlátszó. áttetsző, igen-igen síkos üvegnek gondolja, amelyen csak a ragyogó gyémántpatkós táltosparipa képes felvágtatni, hogy a patája szikrát hány az üvegen. A meseelemzők nem hagynak kétséget s megmagyarázzák: Vándorló őseink hóborította hegyeken keltek át, hegyek alatt lovagoltak, szekereztek Kárpát-medence felé. A hivatalosított eredetelmélet szerint a Volga-Káma-Bjelaja vidékéről lehúzódtak Közép-Ázsiába. A Kaukázus alján a dél-orosz pusztán végig haladva átkeltek a Kárpátokon, s Vereckénél léptek be őseik honába. Üveghegy vonatkozásban a Kárpátok hófödte csúcsait mellőzni kell, hiszen ilyen ezredév(ek)en át szívósan meggyökeresedett meseelem kialakulásához kevés a Kárpátokon való néhány hetes átkelési idő, s az sem a csúcsokon, hanem a járható hágón, s nem télen, hanem nyáron. Marad a Kaukázus. Csakhogy az állandósult meseelem az „üveghegyen át, túl, rá”, innen vagy onnan, de a Kaukázuson túlra mutat. Ha innen, akkor délre, Mezopotámia felé, ha onnan, akkor az orosz puszták felé.Tehát a mesélőnek akár így, akár úgy, de át kellett kelnie a Kaukázuson.

 

Tiszteletadás a Nap jelképe és Nabu-apla-iddina asszír király előtt az É-babbarra templomban(Samas-tábla, agyag, 29,2×17,8 cm., Kr.e. 888-855, British Museum)

 

Szippar, a vízözönt túlélt öt város[1] egyike. Központjában állt az É-babbarra, a „fehér épület”[2], a fehér ház a város védistene, a sumir UTU, majd a sémita-babiloni Samas napisten tiszteleti helye, temploma. Rejtélyes eltűnése után Jézus Krisztus tizenkét éves korától harminckét éves koráig a sippari csillagvizsgálóban tanult.    A második öbölháború idején az amerikai repülők Szippar közelében gyenge rádióakív sugárzást észleltek. Bizonyára tudták, a közelben egyetlen atomerőmű-létesítmény sincs, csak romok, romok és romok. Ám a műszer jelzett, s az amerikaiak szétbombázták a természeti csodának számító területet. Minden rend felforgatója, a közel-keleti nemzetállamok sárbatiprója, a hivatalosított amerikai vezetés a szippari romok közt rejlő üvegszerű anyaggal borított emelkedő lapos tetejét bombáztatta szét.Irak békeidejében a szakemberek bizonyára megvizsgálták a mintegy 100 m2- es különleges üvegszerű burkolatot[3]. Egyesek szerint vulkanikus üveg lehetett, mások szerint ókori (vagy előző világkorból való) légi járművek le- és felszállóhelye lehetett, s a repülő járművek keltette magas hő nagy vastagságban megolvasztotta a leszállópályát borító kvarchomokot.A vulkanikus üveget, az obszidiánt el lehet vetni, hiszen a Tigris és az Eufrátesz közén kialudt vulkánnak nincs nyoma, annak ellenére, hogy az ásatásokon kb.9000 éves obszidián kések, nyílhegyek kerültek elő. Ezek a Mezopotámiát északról övező hegyekből, Anatóliából, a Kaukázusból, esetleg a Kárpát-medencei Tokaj-Eperjes vidékéről stb. származtak.   Űrhajó-leszállási útvonal (a városhelyek javítva)[4]

 

Mesébe illő vélekedés, mégis van alapja, hogy réges-régi korok légi járművei olvasztották meg a homokos talajt. E feltételezést alátámasztja, hogy Szippar városának vonalas, ill. ékiratos neve valami hatalmas, olajosan fénylő kővel borított területet, földet jelent. 

 

 Szippar vonalas- és ékírásos neve

 

Összeolvasva: fénylő kő, a hatalmas földterület.Első olvasatra úgy tűnik, mintha a „hatalmas” melléknév a földterület minőségjelzője lenne, pedig valójában a „kő” hátravetett jelzője. A magyarban e jelzős szerkezet gyakorta előfordul: (Ott a) nagy alma, a piros.Az fenti szöveg mai magyarsággal: hatalmas fénylő köves föld. A „földterület”-nek fordított KI olvasatú ékjelet nem termőföld, hanem valamilyen körülhatárolt rész, terület, ország értelemben használják. Szócsoport meghatározóként utal arra, hogy az előtte levő ékjel valamilyen területet, várost, települést jelent.A Szippar ékjeleinek jelentéséből következik, e városban ragyogó kővel borított terület volt, amely mindmáig, vagyis amíg szét nem bombázták megmaradt. Pontos rendeltetése, eredete ismeretlen. Eredeti rendeltetése már  az ókorban elfelejtődött, de különleges volta miatt az ott élők tiszteleti helye lett, köré építették házaikat, köré telepedtek. Így alakult ki Szippar városa.

 

Elbrusz, Kaukázus (Európa legmagasabb csúcsa, 5672 m )[5]Népmeséink másik üveghegye a Kaukázus lehetett. Örök jég borította csúcsai távolból olyan benyomást keltettek, mintha üvegből lettek volna. A babiloni-asszír terjeszkedés elől menekülő sumir utódok a hófödte Kaukázuson átkelve Dentumoger-ba[6], a Don-tövi Magyarországba értek. Majd a szintén toldalékoló nyelvű néhez a hunokhoz, az avarokhoz, azaz a magyarok elődeihez csatlakozva jutottak el a Kárpát-medencébe.A hetedhétországAz ókori Hettita Birodalomra utal a „hetedhétország” meseelem. Mezopotámiából nézve azon túl volt a régi haza, a Kárpát- medence. Az őskorban a sumirok egyik alkotó-népessége, a Djemdet Nasr nép innen vándorolt el a Balkánon és Anatólián át a Tigris és az Eufrátesz vidékére. Néhány ezer év alatt ragyogó városokat, városállamokat hoztak létre. Mígnem az utódaik a harcias semita-asszírok támadásai miatt (ld. fent) feladták hazájukat, és életüket mentvén nem a Balkán, hanem az északi hegyek felé menekültek. Sok viszontagságon, és több letelepedési kísérlet után a „Hetedhétország”, a Hettita Birodalom szomszédságában, a méd hegyeken át a Kaukázuson túlra vándoroltak.

 

A Hettita Birodalom tartományai[7]A mai történetírás a hettitákat az indoeurópai népek ősének, nyelvi elődjének tartja. Nem veszi figyelembe, hogy két Hettita Birodalom létezett. Kr. e. 3000 táján a mai Törökország területének lakói a se nem szemita, se nem indoeurópai, hanem a toldalékoló nyelvű hattik voltak.  A Kaukázus felől, minden különösebb harc nélkül csatakoztak hozzájuk az ismeretlen nyelvű hurrik. (Oly „rokonsági” kapcsolat lehetett a szkítafajú hurri és a hatti nép közt, mint a Kárpát-medencei magyarok és avarok közt.)

 

Mancsa alatt a legrégibb hurrita szövegű kőtáblát tartó bronz oroszlán (Urkes/Tell Mozan, É-K Szíria, Kr. e. 21. Louvre, Paris)[8]Mivel a „hettita” szó „hét táj v. hét ország” jelentéséből következik, hogy nemcsak az említett kettő, hanem még legalább öt egymással rokon törzs szövetsége hozhatta létre az első jól szervezett államalakulatukat, a Hettita Ó-birodalmat.   

Suppiluliuma hatti uralkodó, (A hatti  hettita elődnép volt) – wista.create)A Kr. e. XVI. századra az I. Hettita Birodalom megszűnt. Eltelt vagy százötven év. S a hivatalosított történetírás bizonytalanságát tükröző meghatározás, az un. „átmeneti időszak” után a Hettita Ó-Birodalom romjain az új hódítók, az indoeurópai népek megalkották a II. Hettita Birodalmat.Mindez pedig történt a Kr. e. 14-13. században.E 150 évnyi, un. átmeneti időszakot úgy kell elképzelni, mint a rómaiak távozása és a hunok érkezése közt Erdélyt:  Kr. u. 270/271-ben Aurelianus császár parancsára  rómaiak kivonultak Dáciából (Erdélyből), a romanizált lakosságot meg kényszerrel áttelepítették a szomszédos Moesiába[9]. A hunok 4-5. századi megjelenéséig Dácia gyakorlatilag lakatlan volt.[10] Néhány betévedt barbár germán törzs, gepida, gót stb. nyomát lehetett csak kimutatni. Az, hogy ezidőben Dácia/Erdélyben kb. 2 millió lehetett a román lakosság száma egyszerűen képtelenség[11], nem igaz.   Meglepő, hogy Dácia királya és a közel-keleti Pártus birodalom uralkodója szövetséges volt. Decebal dák király a halála évében a távoli Párthia nagykirályát, II. Pakorosz katonai támogatását, szövetségét kérte a rómaiak elleni harchoz.[12] Az Eufrátesztől Baktriáig elterülő Pártus Birodalom és Erdély közti meglehetős távolság késleltette a pártus segítséget. 106-ban Decebal meghalt. Dácia/Erdély római provincia lett. A mai hivatalosított történetírás szemérmesen elhallgatja a rómaiak előtt az Erdélyt uraló dákok faji hovatartozását.Az alábbi képen a pártus uralkodó profilból, a dák meg szemből látszik, mégis felfedezhető köztük a hasonló faji jelleg, különösen az egyenes orr. A Kárpát-medencei magyarok között is sok a hasonló arcélű ember.

 

II. Pakoros (Kr.u. 89-128) pártus nagykirály (aranyérme)[13] és Decebal márvány (British Museum)[14]

 

A pártusok mindig megsegítették és katonailag támogatták a rokonnépeiket.  Közéjük tartoztak Hérodotosz erdélyi agathürszoszainak[15] utódai, az erdélyi dákok, vagyis a dahák, akik soha nem voltak a románok elődei. A románok a magyar Árpádházi királyok idején kezdtek beszivárogni Erdélybe. Első okleveles említésük 1210-ből való.[16]   Az Óperenciás tenger„Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurtafarkú malac túr…” -kezdődik sok-sok magyar népmese.  Az Óperencia, a leggyakoribb meseelem eredete a magyar vezérek korába nyúlik vissza, amikor az avar/ magyar gyepük még az Enns folyó mentén sorakoztak.A kifejezést általában az „ob der→ober+Enns” összetételének fogják fel. Szószerinti jelentése: az Enns folyón túli terület.955-ben az Enns Dunába való befolyásától kb.265 km-re az Lech-mezőn I. Ottó szász herceg vezette német csapatok gyalázatosan tőrbecsalták Bulcsúnak és Lélnek három német herceg megsegítésére érkezett hadát. Általános vélemény, hogy Botond seregének és Taksony csapatának harcosain kívül az orruktól, fülüktől, nyelvüktől megfosztott 7 életben hagyott gyászvitéz hozta haza hírét az Ober-Ennsnek, az Óperenciának.Csakhogy nem valószínű, hogy a X. században, a Lech mezei gyászos események után a népünk az Enns feletti területek nevét, a gyűlölt ellenség nyelvén, elhallott, erősen németes formában illesztették volna a meséibe.

 

Hírdetés

Enns folyóról készült légifelvétel (2011, Stájerország, Ausztria)

 

Az Ober-Enns nem a Felső-Enns, hanem az Avar-Enns vidékét, nyugati avar határterületet jelenti. Az „ober” kifejezés az avarok tót „obri-obar-ober” népnevének, magyaros formája. A magyar vezérek korában a tót népnevet a mai szlovének elődeire értették; egy részüket az avar kagánok határőrnépként telepítették északra. Ők a mai szlovákok 1920-ig tótnak nevezett elődei. „Az avarok földjük nyugati határa mentén kihasználva a természeti adottságokat, hegyeket, dombokat, erdőket, óriási földsáncokat, torlaszokat, ledöntött fákból nagy gyepűgátakat építettek. A németség és a magyarok közti régi avar gyepűvidék, a Bécsi medencével együtt (Ostmark[17]) a magyarok felvonulási területe lett. Magyar lakosság nem telepíttetett ide; csak a gyepük állandó magyar helyőrsége őrizte a határvidéket.”[18]Magyarország belsejétől az avar gyepűvidék ugyancsak messze, az „óperenciás tengeren is túl” volt. „Tenger” alatt nem valamelyik nagyobb osztrák tó pl. a Wörtersee vagy a Mondsee, hanem a nagy-nagy távolság, az Enns-menti avar gyepükhöz és a túlnan túli tájakra való tengernyi lovaglás értendő. A „tenger” szó a magyarban „átvitt értelemben mint melléknév jelent valami sokat, nagy számút, nagy terjedelműt jelent.”[19] „…tenger virág nyílik tarkán körülötte…”[20]A magyar nép ősi tudása a népmesék védőszárnyai alá rejtőzve maradt meg. Ehhez hasonlóan mentődött meg a következő részben sorra kerülő, a vízözön előtti időket idéző valóban meseszerű népmesei elem a „három vagy egy nap egy esztendő”. HaddelhaddAz uralkodást, a hatalom gyakorlását szerető asszony férje szívével együtt a kormányzást is megkaparintotta, s így nagy befolyása volt az országos ügyekre: A „férjét, s a mi férjéé volt ő kormányozta.”[21] Tehát asszonya és „nemhivatalos uralkodótársa” lett Gézának. Adelhaidot más írások udvariasan a „…legszebb női alakok[22] egyikének mondják: nem csak versenyt lovagolt és vadászott a férjével, hanem még a tivornyák zajos örömeit is megosztotta. Magától értetődik, hogy egy ily feleség… a férjen teljesen uralkodott, s nem igen csalódunk, ha felteszszük, hogy helylyel-közzel még a kormány gyeplőit is erőteljesen a kezeibe vehette.”[23]A lengyel arát kísérő fegyveres lovagok a pilisi királyi udvar közvetlen közelében telepítettek le, mondván, hadd vegyék körül a királynét az övéi, nehogy idegenül érezze magát a „pogányok” között. Ám nemcsak Adelhaidot vették körül, hanem Gézát is (miként majdan a bajor Gizella kísérete Istvánt). Feltűnő a krónikások és a későbbi történészek igyekezete, hogy Gézát vérszomjas zsarnokként tűntessék fel, mintha Adelhaid és a környezete ártatlan bárány lett volna. Minden magyarellenes ténykedést neki tulajdonítottak: Géza rendelte el a hittérítést. Követséget menesztett Európába, hogy a népe ellen fegyvereseket toborozzon. Ő ostorozott, csakis ő büntetett, hogy a hazáját a magyarokkal együtt német érdekkörbe terelje.1000 év távolából és a bekövetkezett események ismeretében úgy tűnik, Géza a saját udvarában elszigetelődött. Német udvaroncok, német és lengyel papok vették körül. Querfurti Brunó kertelés nélkül kimondja: Szent Adalbert „… követeket küldött a magyarok nagy urához, vagyis inkább a nejéhez, a ki az országon uralkodott s férjét és férje dolgait kormányozta, s a kinek vezetése alatt kezdődött a kereszténység.”[24] Magyar, ha szólni kívánt a fejedelemmel, csak Adelhaid és az udvaroncai szűrőjén juthatott elébe. Az „Adelhaid” hallatán a magyar anyanyelvűekben felmerülhet, vajon van-e némi köze a „haddelhadd” szóláshoz: A két kifejezés kiejtési és írásképi hasonlatossága az ’Ober-Enns – Óperencia’ kifejezésnél is szembetűnőbb: Magyar nyelvterületen mindmáig él a ’haddelhadd’ kifejezés. Országszerte, pl. Vas megyében még az 1950-es években is ekképp intették a rosszalkodó gyermeket: ’Vigyázz, mert jön a haddelhadd!’, s ha nem hagyja abba a csínytevést, bizony megkapja a fenyítést.

 

Csimbókos hajviseletű magyar férfi (Békés, Békés megye, 1911) A Czuczor-Fogarasi szótár a „hadd el hadd sajátságos népies kifejezés”-t „hagyd el hagyd”-nak oldja fel, s közli, „valami nagy bajt, szorultságot jelent, midőn valakit rútul megpiszkolnak, megvernek”[25].E magyarázatnak akkor van értelme, ha a bántalmazott könyörög, hagyják már abba verését. Ám nincs összhangban  „No, most lesz még a hadd el hadd!”, sem Vas-megyei a  ’Jön a hadd el hadd!’ szólással, ami komoly fenyítést helyez kilátásba. Az Adelhaid név csak a szókezdő h hangban különbözik a „haddelhadd”-tól. Tehát joggal feltételezhető, hogy a két szónak köze van egymáshoz.A ’haddelhadd’ kifejezésnek évezredes előzménye lehet: A hittérítők kíséretében járó-kelő királyfejedelmi rendfenntartókat a köznép joggal tarthatta Adelhaid embereinek, s a fejedelemné keresztnevén emlegethette őket. Ezek a fegyveresek bizonyára nem átallották keményen megfenyíteni a keresztségnek ellenálló, nyakas, csimbókos hajú magyarokat. Azok aztán észrevéve a közeledtüket, óva inthették egymást: „Vigyázz, mert jön Adelhaid, gyün a haddelhadd!”Így az eredeti jelentését vesztett réges-régi kifejezés intő szólásként mindmáig megmaradt.

 

[1] A Vízözönt túlélt mezopotámiai városok: Eridu, Bad.Tibira, Larak, Szippar, Suruppak.

[2] A sumir nyelvben az UD kifejezésnek nemcsak fényes, hanem fehér, tiszta jelentése is van. A magyarban: tiszta fehér, ragyogó fehér.   

[3] kincseslada.hu/kozmikusember

[4] Sitchin, Der zwölfte Planet, Wilhelm Goldmann Verlag, (München), 1979. 246. p.

[5] baloghpet.com/2015/01/15/az-elbrusz-csucsan

[6] Don-tövi Magyarország In: Anonymus: Gesta Hungarorum, Magyar Helikon, 1975. 81. p.  

[7] images.google.de (Reich der Hethiter)

[8] images.google.de

[9] Moesia: Bulgária és Szerbia határterülete. 

[10] mek.oszk.hu

[11] Kosztin Árpád: Magyar térvesztés, román térnyerés Erdélyben. Bíró Family, Bp., 2003. 20-10. pp.

[12] Marton Veronika: A pártusok, a sivatag lovagjai, Matrona, Győr, 2010. 60, 100. pp.

[13] cngcoins.com

[14] H. Brunn – Brukmann, Denkmäler griechischer und römischer Skulptur, Munich, 1888, t. I, 2, pl. 55.

[15] Hérodotosz történeti könyvei, I-IX.,  MTA-Franklin Társulat, Bp. 1893., IV., 100. p.

[16] Kosztin Árpád i. m. 5.p.

[17] A későbbi Ausztria

[18] Részlet a szerző Karddal a keresztért c. készülő könyvéből.

[19] A magyar nyelv szótára (Czuczor-Fogarasi), IV. köt., Atheneum, Bp, 1874., 210. p. 

[20] Petőfi Sándor: János vitéz

[21] Endlicher, Stephan Ladislaus: Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadiana, Scheitlin u. Zollikofer, Sangalli, 1849. 141, 165. pp.

[22] A magyar krónikák hasonlóképp jellemzik Géza asszonyát.

[23] Wertner Mór: Az Árpádok… i.m. 30. p.

[24] Miserat his diebus ad Ungrorum seniorem magnum, imo ad uxorem eius, quae totum regnum manu tenuit, virum et quae erant viri ipsa regabat, qua duce erat christianitas coepta In: Pertz i.m. IV. 603. p.

[25] Czuczor-Fogarasi i. m. II. köt., „Hadd el hadd!” címszó, 1277. p.


Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »