Úgy terveztem, hogy az Elhitetés kora befejezéséig nem írok új posztot, most mégis megosztanék néhány gondolatot, amelyek a Notre Dame-ot ért tűzkár kapcsán kikívánkoznak belőlem. Nem tudom, mennyire fontosak, de ha egyebet nem is, legalább helyet adnak másoknak, akik megosztanák saját véleményüket az esettel kapcsolatban.
Amikor tegnap este értesültem a hírről, az első reakcióm a megkönnyebbülés volt, hogy senkinek nem esett baja és bár őszintén sajnálom az épületet ért komoly kárt, azt gondolom, hogy egyetlen emberélet is többet ér, mint bármilyen épület a világon.
Ahogy C.S. Lewis megfogalmazta, bár itt éppen nem épületek, hanem civilizációk vonatkozásában:
„A kereszténység azt is állítja továbbá, hogy minden ember örökké fog élni… Ha az emberek csak hetven évet élnek, akkor az állam, vagy egy nemzet, vagy egy civilizáció — amely ezer évig is eltarthat — sokkal fontosabb, mint az egyén. De ha a kereszténység igazat mond, akkor az egyén nemcsak hogy fontosabb, de összehasonlíthatatlanul fontosabb ezeknél, mivel az egyén örökké fennmarad, míg egy állam vagy egy civilizáció élete ahhoz viszonyítva csak egy pillanat.”
Pál szerint pedig „nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók”.1
Hiába tudjuk, hogy „a Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik”2, földi életünk során sokszor ezek a kézzel építettek segítenek eljutni a láthatóktól a láthatatlanokig.
Mindössze tizennégy éves voltam, amikor a Notre Dame-ban jártam és bár Párizs, mint város, nem hagyott túl mély nyomot már nem annyira gyerekes, de azért elég éretlen lelkemben, a francia Mi Asszonyunk székesegyház annál jobban megérintett. Nem tudtam volna megfogalmazni, hogy pontosan mi, talán a hely hangulata és döbbenetes méretei, mindenesetre a látogatás felerősítette a szívemet akkoriban már nyomó kérdést: Van-e Isten? Bár a válasz pár évet váratott magára, pontosabban rám várt, hogy megérjek rá, mindenesetre azóta is szívesen emlékszem az ott eltöltött pillanatokra, mert ma már tudom, amit akkor még csak reméltem, hogy „aki keres az talál és a zörgetőnek megnyittatik”3.
Szabados Ádám is megosztotta gondolatait a székesegyházról:
„A párizsi Notre Dame-ot emésztő tűz annyira erős szimbólum, hogy szinte nem is szabad hozzányúlni. Túl nagy a kísértés, hogy mindenki azt lássa bele, ami őt foglalkoztatja. A katolikus a kereszténység válságát, a konzervatív a régi Európa feladását, a progresszív a haladás elkerülhetetlenségét, a fundamentalista protestáns a Mária-kultusz feletti ítéletet, a filozófus a korszakváltás befejeződését, a költő egy civilizáció halálát, Emmanuel (!) Macron pedig akár énekelhetne is a tűz fényében, mint annak idején Néró, aki aztán a keresztényeket tette felelőssé az örök város pusztulásáért. Én inkább meghagyom az égő katedrális látványát nonverbális jelnek. Viszont magáról a katedrálisról elmondok egy gondolatot…”
A teljes posztot itt olvashatjátok:
A Notre Dame tornya nem most dőlt le
Végül pedig, ha már az Idők Jelei oldalon vagyunk, kapjon néhány sort az a hír is, ami szerint a YouTube, miután többen élőben közvetítették a tűz pusztítását, álhírnek hitte a dolgot.
A YouTube azóta elnézést kért, és a saját, álhírek elleni algoritmusát tette felelőssé az eset kapcsán.
2. Korinthus 4:18Apostolok Cselekedetei 7:48Máté 7:8
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
