Már a 2010-es hatalomra jutás előtt fontos célja volt Orbán Viktornak a nemzeti tőkésosztály létrehozása. A törekvés üdvözlendő volt, hiszen a nemzetközi vállalatok többszörös előnyből indultak a rendszerváltás, majd különösen az uniós csatlakozás után, köszönhetően egyrészt hatalmas tőkeerejüknek, másrészt az anyaállamok hathatós támogatásának.
Sokunk szemében azért is volt szimpatikus az elképzelés, mert abban reménykedhettünk, hogy a legtehetségesebbek, a legrátermettebbek kapják az állami segítséget, és néhány év alatt – a különböző csatornákon keresztül érkező központi segítség felhasználásával is – nemzetközileg versenyképes vállalkozásokká növik ki magukat.
Hiábavaló volt a remény. A nemzeti vállalkozói réteg létrejött – de nem úgy, ahogy ideális lett volna. Sőt. Az uniós támogatásokat és az adófizetői pénzeket nem a legtehetségesebbek, a legrátermettebbek kapták – hanem a kormányhoz, illetve személy szerint Orbán Viktorhoz közel állók. Garancsi István, Mészáros Lőrinc, Szemerey Tamás, a Matolcsy-klán, az Orbán-vő Tiborcz István és még sokan mások jelentős állami megbízásokat kaptak, mégis képtelenek nemzetközi szinten versenyképessé válni a piacon. Pedig a kezükbe került ajándék pénzeket akár okosan is felhasználhatták volna.
Azok sem jutottak sokra, akiket az ingyenpénz mellett multiellenes törvényekkel segített a kormány. Ilyenek a plázastoppal, a vasárnapi zárvatartással, az élelmiszer-utalványok piacának állami letarolásával megtámogatott hazai láncok. Jó példa erre a CBA korábbi osztódása, de még inkább az a közelmúlt vezető híre Baldauf László meglepő döntéséről: kiszáll az üzletből, a Lidlnek adja el jó néhány áruházát. Különösen tudathasadásos volt a nyugdíjba vonuló CBA-vezér magyarázata, amikor az eladás után arról beszélt, hogy vissza kell szorítani a multikat.
De nem csak a haveri pénzosztogatás a probléma a jelenlegi kormány tevékenységével kapcsolatosan. Komolyabb gond a személyre szóló törvénykezés, illetve az, hogy általánossá vált az állami szervek – például az adóhivatal, a számvevőszék – egyéni, pártérdekek szerinti használata. Ez egyrészt erkölcsi kérdés, másrészt a gazdaságot is visszafogja. Hiszen a tízmilliárdokkal támogatott baráti multik kivételével elriasztja a befektetésektől a fejlett külföldi cégeket, de ami még nagyobb gond, a növekedésre képes hazai vállalkozások vezetői is meggondolják, gyarapodjanak-e egy bizonyos méret fölé. Nem ritka ugyanis, hogy egy prosperáló vállalkozást kinéz magának valamelyik haver, és ha nem adják nyomott áron, akkor a legkülönbözőbb állami szervek zaklatásai teszik lehetetlenné a normális működését, a végén pedig csak kénytelen ár alatt eladni vállalkozását az eredeti tulajdonos.
http://mno.hu/
Más tényezők mellett talán ennek is következménye, hogy számos sikeresnek mondott magyar középvállalkozás feladta önállóságát, és ahelyett hogy tovább növekedett volna, tulajdonosa inkább eladta egy külföldi cégnek. Így talált gazdára a Szentkirályi Ásványvíz és a Forest Papír. Az biztos, hogy ezek a saját erőből középvállalkozássá nőtt cégek jobban megérdemelték volna az állam segítségét a nemzetközi piacok eléréséhez, a versenyképesség emeléséhez, mint a fent említett haveri vállalkozások.
Vannak persze olyan cégek is, amelyek minden segítség nélkül sikeresek tudtak lenni világszerte. A Prezi, a Ustream, az NNG mind a tudásra építve voltak képesek kitörni a hazai piacról, és ma már nemzetközi cégként öregbítik hazánk hírnevét a világ legfejlettebb régióiban. Példájuk rámutat az orbáni rendszer növekedést visszafogó politikájának legnagyobb hibájára. Arra, hogy nem elég a pénz, tehetségre és szorgalomra is szükség van a nemzetközi sikerhez. Illetve arra is, hogy nem szabad félni az értelmes emberektől, mert csak rájuk építve közelíthetünk a világ fejlettebb feléhez.
Ehhez nyilván alapjaiban kellene átalakítani a feudális jellegű berendezkedést, és a szervilis pártemberek helyett az egyéni kezdeményezésre építeni. Felismerni, hogy a világ ma az önálló gondolkodásra, a tudásra, az innovációra, a robotikára, a digitalizációra épül, és nem a képzetlen tömegekre, amelyek mindig az aktuális politikai kurzus igényeinek kiszolgálására használhatók. Amíg ebben nincs változás, lila gőzös álom marad, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát, hiába nyilatkozott erről Orbán Viktor a minap is. Még arra sincs esély, hogy a mellettünk elhaladó régiós országok nyomába eredjünk. De ilyenfajta váltás ma elképzelhetetlen, hiszen ahogy Lánczi András ideológus, a Századvég korábbi vezetője kijelentette: amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. És sajnos úgy tűnik, ez ma Magyarországon nem akkora bűn, hogy leváltanák miatta az emberek a kormányt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.04.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
