Miért számítanak a határok? Magyarul Célkeresztben a határok és A Határok jelentősége, két könyv, az egyik 2020-ból, a másik 2012-ből. Az egyik szerző a brit-magyar társadalomtudós Frank Füredi, a másik egy holland politikai elemző, az azóta pártot is alapító Thierry Baudet. Mindketten a határok, fizikai, illetve társadalmi határok fontosságát elemezték a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában. Thierry Baudet 2012-ben vette elő a témát, amely mindenki számára láthatóvá 2015-ben vált.
Thierry Baudet az országhatárokon át működő nagy cégek hatásáról beszélt, amelyek szintén komoly társadalmi lenyomatot hagynak. A szuverenitás, illetve autonóm országként való lét megtartása, nem kell, hogy egyet jelentsen az elszigetelődéssel. Illetve a szomszédok gyűlöletével, vagy bármi ilyesmivel.
Vajon miként lehet megtartani a nap végén is ebben a harmóniát, hogy megmaradjon a fennhatóság, a szuverenitás egyik oldalon? Másfelől pedig nyitottnak lenni mások felé egy bizonyos mértékig.
Nem vagyok biztos abban, hogy erre a kérdésére elvont módon választ lehet adni, viszont gyakorlatot nézve az gondolom, hogy ennek az egyensúlynak a megtalálása nem jelenthet nagy gondot. A kölcsönös egymásra utaltság nem rossz dolog. A gond csupán annyi, hogy ma globális monopóliumokkal van dolgunk. Például létezik néhány óriás gyógyszercég, amelyek gyakorlatilag kartellként működnek. Szóval, ha a mai kort kellene leírnunk valamilyen módon, akkor azt mondanám, hogy a „kartellek kora”. Ezek a kartellek pedig manapság több hatalommal bírnak, mint a kormányok. A Google több hatalommal bír, mint például Hollandia kormánya. Az Apple nettó értéke jelentősen magasabb, mint Hollandia hasonló anyagi ereje. Olyan globális szereplőkkel állunk szemben, amelyek nem félnek többé a nemzeti jogszabályoktól. Ahogy látjuk, már nem tartanak a nemzeti demokratikus intézményektől sem, hiszen sokkal erősebbek, mint a nemzetállamok. Az én felfogásomban viszont a nemzetállam a megtestesítője a demokráciának, és a jogállamiság is ennek keretei között képzelhető el. A nemzetállamnak, illetve nemzetállamoknak össze kell szerveződniük oly módon, hogy ne eshessenek ezen nagy globális vállalatok túszává.
Ezek a globális vállalatok az esetek jó részében pedig egy politikai-ideológiai oldal mellett állnak ki, ami a fősodor, illetve liberális-baloldali elképzelés, hogy csak az Egyesült Államok példáját vegyük, vagy a nagy technológiai cégekét, amelyek így politikai szereplők is, és befolyásolják a politikai folyamatokat szuverén nemzetállamokban, például anyagi támogatás révén, vagy azzal, hogy bejegyzéseket törölnek a közösségi médiából.
Igen, amikor én könyvemet írtam – azt hiszem ez volt a magyar cím – , szóval akkor esősorban a politikai kihívásokra fókuszáltam, amivel a nemzetállamok szembenéznek, úgy, mint tömeges migráció, multikulturalizmus, akkoriban – 2012-ben – nem írtam a gazdasági fenyegetésről a nemzeti szuverenitásra, és ma azt gondolom, hogy ez a legfőbb dolog, amiről beszélnünk kell, és amire megoldást kell találni.
Thierry Baudet,- fotó: MTI/EPA/ANP/Phil Nijhuis
Mik lehetnek erre az eszközök? Még az Európai Unió is próbálja szankcionálni a nagy technológiai cégeket. Ha jól emlékszem a Google kapott óriási bírságot, egyfelől. Másik oldalról ugyanakkor párhuzamos irányba mozognak, már úgy értve, az európai intézmények néhány ilyen nagy cég.
Az Európai Unió válasza erre a dologra az, hogy saját magát még hatalmasabbá tegye. És aztán saját magáról azt állítja, hogy csak az Európai Unió tehet valamit is ezekkel a globális nagyvállalatokkal szemben. Én viszont azt gondolom, hogy ez egy nagyon hibás megközelítés. Egyfelől, mert az EU sem tud hatékonyan fellépni ellenük, mert esetenként nála is erősebb cégekről beszélünk. A másik pedig az, hogy az Európai Unió önmagában nem egy demokratikus intézmény. Szóval végső soron oda jutunk egy problémát egy másikkal próbálunk megoldani. Az én véleményem változatlan, mégpedig, hogy a nemzetállam az egyetlen olyan politikai egység, amely otthona lehet a demokráciának, és amely biztos helye, menedéke lehet a jogállamiságnak értelmezhető módon. Én a magam részéről nagyon is egy decentralista vagyok, támogatója kis- és közepes vállalkozásoknak, kis iskoláknak, kis településeknek, kis államoknak – és azt gondolom, hogy a globális gazdaságot is erről a szintről kell megközelíteni és nem nagy nemzetek feletti szintre emelve, csak azért, mert léteznek azok a globális vállalatok.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
