A német Die Welt közölt érdekes cikket a német gazdaság siralmas állapotáról. Az írás m ár az elején leszögezi, hogy Németország gyengélkedése az energiaárakra, a túlszabályozásra és a szakképzett munkaerő hiányára vezethető vissza. Ugyanakkor van egy háttérben meghúzódó, kevésbé feltűnő, de annál veszélyesebb jelenség. Ez pedig a német gazdasági termelékenység rohamos leépülése.
Sebastian Dettmers, a Stepstone munkaerőközvetítő ügyvezető igazgatója a Welt és a Business Insider közös fórumán, a Future Pioneers Summit-on beszélt arról, hogy a közgazdászok nem nagyon tudják elhallgatni a statisztikai számok „sivárságát”.
„Ha kevesebben vagyunk, termelékenyebbé kell válnunk. A társadalom öregszik, a foglalkoztatottak száma hamarosan csökkenni fog. Mindeközben a termelékenység Németországban 5 éve stagnál, amire az ipari forradalom óta nem volt példa békeidőben”
mondta Dettmers. Ami különösen érdekessé teszi kijelentéseit, hogy nem a migrációt jelölte meg rögtön a megoldásként.
„A dolgozó népesség számának csökkenése a termelékenység növekedése nélkül recessziót jelent. Az egész egy csendes, de fokozatos folyamat, és ezért senki sem akar róla tudomást szerezni”
emelte ki.
Németországban, és ma már Szlovákiában is gyakori téma a szakképzett munkaerő hiánya. Németországban azonban az elmúlt öt évben kezdtek el jelentkezni a súlyosabb tünetek. 1990 után a német termelékenység szárnyalt és csak a 2008-as világgazdasági válság vetette vissza rövid időre. Aztán jött 2017, és a trend megtört, és a német termelékenység, termelőképesség stagnálni kezdett.
Dettmers három dologgal magyarázta a helyzetet. Az egyik, a koronavírusjárvány által felgyorsult, de már előtte is meglévő munkaidő visszavágás. A COVID-lezárások idején 6 millió nem alkalmazott dolgozott rövidített munkaidőben, és számuk ma néhány százezer, de emelkedőben van – pedig a világjárvány már lecsengett.
A másik oka a termelékenységnek az energiaválsággal van összefüggésben.
A rövidített munkaidő eszközéhez nyúlnak most a (szankciós politika és háború miatt) energiaszűkébe kerülő energiaigényes ágazatok szereplői, mint az ipar, kohászat, vegyipar. Ők így igyekeznek túlélni, lényegében válságban vannak, de válság idején is szeretnék megtartani alkalmazottjaikat (lévén, hogy munkaerőhiány van, az egyszer elengedett alkalmazottak helyére nagyon nehéz lenne hasonló szakértelemmel rendelkezőket szerezni a válság után – a szerk.).
Dettmers szerint a harmadik ok szerint a német kormány túl magas hajlandósága arra, hogy megmentse a bajba jutott cégeket. A fórumon előkerült két elég beszédes példa. Német adófizetők pénzéből mentette meg a kormány a csődbe került az egyébként luxemburgi és nem német székhelyű Meyer Werft német hajóépítő cég (megjegyezzük, a világ egyik legnagyobb hajógyártójáról van szó az Ems folyó mellett, amit 1795-ben alapítottak, emiatt lehetne vitatkozni Dettmers érvelésével), a másik pedig a Galeria Karstadt Kauthof Gmbh (itt is kiemeljük, hogy Európa legnagyobb áruházcsoportjáról van szó, amelynek 92 telephelye és 18 ezer alkalmazottja van).
Németországban a leépítéseket sok ágazatban még csak emlegetik, de az iparban és az építőiparban már megkezdődött az alkalmazottak elbocsátása, és ez már a statisztikákban is látszik.
Dettmers szerint, mivel mindegyik vállalat nem fog kapni állami mentőcsomagot, az egyébként is emelkedő trendet mutató csődeljárások száma tovább fog nőni. Jelenleg havonta hatmilliárd euróra rúg a csak Németországban benyújtott csődeljárások kárigényösszege, ez kétszer annyi, mint 2019-ben volt.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »