A náci Németországban a női szerepek nem csupán a hagyományos családi keretek között alakultak: a Harmadik Birodalom ideológiája és intézményrendszere hatékonyan használta fel a nőket politikai, adminisztratív és akár erőszakos célokra is. Bár sokáig csak passzív áldozatként beszéltek róluk, a történeti kutatás feltárta, hogy számos nő tudatosan, meggyőződésből vagy anyagi előnyökért működött együtt a rezsimmel.
Nők a náci ideológia szolgálatában
A Harmadik Birodalom olyan adminisztratív és ideológiai rendszert alakított ki, amely képes volt a női létezést is a totalitárius célok szolgálatába állítani. Az anyaságot hazafias kötelességgé emelték, a Führer iránti hűséget pedig női erényként kezelték – akárcsak az engedelmességet vagy a faji tisztaságot. A nőket a „Kinder, Küche, Kirche” („gyermekek, konyha, templom”) ideáljába szorították, miközben jutalmazták a sokgyermekes árja anyákat.
A náci uralom kezdetétől az anyaságot nemzeti feladatként határozták meg. A nőknek árja gyermekeket kellett szülniük, és a nemzetiszocialista elvek szerint nevelniük őket. Az állam ösztönzőkkel – például kitüntetésekkel, családi kölcsönökkel – motiválta az anyai szerepvállalást, míg a propaganda az ideális árja anyát dicsőítette.
Női vezetők és az ideológiai nevelés rendszere
A Nemzetiszocialista Nőszövetség élén álló Gertrud Scholtz-Klink kulcsszerepet játszott a női társadalom megszervezésében. Ő testesítette meg a náci nőideált: alávetett, de engedelmes nőként, aki a Führernek való hűséget a nőiesség csúcsának tartotta. Közben olyan oktatási intézmények, mint a Reichsschule für Mädels, a faji tisztaságot, a hazafiságot és a háztartási készségeket oktatták – szinte teljesen kizárva a szellemi vagy szakmai fejlődés lehetőségét.
Ilse Hirsch, a Német Lányszövetség (BDM) egykori tagja, jól mutatja, hogyan válhatott az ideológiai nevelés aktív militanciává. Részt vett a Werwolf-műveletben, többek között Henri Rolin belga politikus meggyilkolásában. Hirsch tettei az indoktrináció hosszú távú hatásait tükrözik.
A náci adminisztrációban több mint félmillió nő dolgozott: hivatalnokként, ápolónőként, őrként vagy asszisztensként. Közülük az egyik legismertebb Irma Grese, aki az auschwitzi és bergen-belseni koncentrációs táborokban szolgált. Fiatal kora ellenére – 22 évesen végezték ki – különös kegyetlenséggel bánt a rabokkal, és segédkezett orvosi kísérletekben is.
Kegyetlenséggel
Herta Oberheuser, a ravensbrücki koncentrációs tábor orvosnője brutális kísérleteket végzett női foglyokon – érzéstelenítés nélkül, sebek mesterséges megfertőzésével. Esete jól mutatja, hogyan váltak tudományosan képzett nők is a nácik pusztító gépezetének részévé.
Magda Goebbels, a propagandaminiszter felesége, a náci nőideál megtestesítője volt, annak ellenére, hogy magánélete gyakran ellentmondott az elvárásoknak. A háború végén hat gyermekét meggyilkoltatta, majd férjével együtt öngyilkos lett – tette egyszerre a fanatizmus és a női alávetettség tragikus szimbóluma.
Melita Maschmann, a BDM egykori tagja később memoárjában próbálta feldolgozni fiatalkori náci meggyőződését – bár jogilag sosem vonták felelősségre.
A női szerepek árnyalatai a náci rendszerben
A náci rezsim képes volt a nőiesség eszméit saját céljaira formálni, és a nők részvételének különféle szintjeit kialakítani: az ideológiai alávetettségtől a brutális bűnökben való közreműködésig. Ezek az attitűdök nem sorolhatók egyetlen erkölcsi kategóriába, de a történeti elemzés segíthet megérteni, hogyan váltak sokan a rendszer cinkosaivá.
A náci rendszer hatékonysága részben épp abból fakadt, hogy sok nő – különböző motivációktól vezérelve – beleegyezett, együttműködött vagy aktívan részt vett benne. Az ő történeteik fontos tanulságai annak, miként képes a totalitárius ideológia az emberek legbensőbb meggyőződéseit is kisajátítani.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
