Borbás Marcsi az egyik legszerethetőbb televíziós személyiségünk, ezt régóta tudjuk. A képernyőn is átüt a belőle áradó derű, a figyelem és a szerető gondoskodás, de hogy ennek a töredékét képes csupán visszaadni a kamera, azt csak akkor érti meg az ember igazán, amikor ott ül mellette és kapja a jól ismert mosolyt, azt a fajta meleg jelenlétet, amitől az ember egy pillanat alatt megérkezik önmagához. Marcsi ritka kincse, hogy még ennyi vele készült beszélgetés után is valóban kíváncsi a kérdésekre, mert tudja, hogy minden új kérdés egy újabb mag lehet az önismeret kertjében. A vele töltött időben egyszerre van jelen a gyökerek ereje és a változás bátorsága, a hagyomány tisztelete és a jövő iránti nyitottság. Miközben mesél ünnepről, a természet ritmusáról, elengedett szokásokról és fontos kapaszkodókról, az ember azt érzi, ebben a beszélgetésben bizonyosan megfogan valami, ami egyszer majd szépen kihajt abban, aki átengedi a Napot az égen.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
