Antonio Boggia, a 19. századi Milánó csendes külvárosa, a Stretta Bagnera sikátorában vált sorozatgyilkossá. Négy embert ölt meg brutálisan, áldozatait befalazta, és éveken át elkerülte a lebukást. Története megrázó példája annak, hogyan rejtőzhet kegyetlenség a hétköznapi álarc mögött.
A Stretta Bagnera szörnyetege
Antonio Boggia hírhedt 19. századi olasz sorozatgyilkos volt. A milánói Stretta Bagnera sikátor után nevezték el „a szörnyetegnek”, mivel több áldozatát ott rejtette el. A környék azóta teljesen átalakult, az egykori helyiségek eltűntek.
Antonio Boggia 1799. december 23-án született a Comói-tó közelében fekvő Urióban. 1818-ban Milánóba költözött, ahol kisvállalkozóként próbált boldogulni, de hamar kudarcot vallott. Ezután különböző fizikai munkákból élt, többek között kőművesként és ácsként dolgozott. Visszahúzódó, halk szavú embernek tűnt, ám valódi természete hamarosan felszínre került.
Az eltűnt anya
John Maurier 1860. február 26-án bejelentést tett a bíróságon, mivel nem kapott hírt idős édesanyjáról, Ester Maria Perrocchióról már egy éve. A szóbeszéd szerint a nő a Comói-tó mellé költözött, és Boggiára bízta birtokainak kezelését. A rendőrség figyelme Boggia felé fordult. Már korábban is indult ellene eljárás gyilkossági kísérlet miatt.
Boggiát azzal vádolták, hogy megpróbálta megölni Comitot, a könyvelőt, szintén a Stretta Bagnera egyik épületében. A férfit fejbe ütötték, de életben maradt, és feljelentést tett. Boggia néhány évre elmegyógyintézetbe került. Ez az eset gyanússá tette őt Ester Maria Perrocchio eltűnése kapcsán is.
Egy tanú látta a nőt veszekedni Boggiával, mielőtt nyoma veszett. Aznap Boggia két vödör vizet kért a ház portásától, ami tovább erősítette a gyanút.
A gyilkosságok nyomában
A rendőrség kérlelhetetlen kihallgatási módszerei megtették hatásukat. Boggia végül beismerte, hogy meggyilkolta Perrocchiót. A holttestet a ház pincéjében, befalazva találták meg.
A nyomozás azonban még borzalmasabb részletekre derített fényt. Boggia lakásainak átkutatása során eltűnt emberek dokumentumait és meghatalmazásait találták meg. Az áldozatok pontos száma ismeretlen, de már ekkor sorozatgyilkosként kezelték.
A tárgyalás 1861. november 18-án kezdődött. Négy rablógyilkossággal és egy gyilkossági kísérlettel vádolták, amelyek 1849 és 1859 között történtek. Az ítélet mindössze öt nap alatt megszületett, bűnös.
Az ítélet végrehajtása
Boggia próbálta elkerülni a felelősségre vonást. Elmebetegséget színlelt, fejfájásra panaszkodott, és éjszakánként meztelenül énekelt cellájában. Azt állította, hogy a gyilkosságok alatt „elragadtatásban” cselekedett, de a bíróság nem hitt neki.
Antonio Boggiát 1862. április 9-én felakasztották. Holttestét a milánói Gentilino temetőben helyezték örök nyugalomra. A fejét Cesare Lombrosónak, a kriminálantropológia úttörőjének adományozták, aki a bűnözők fiziognómiai vizsgálatával foglalkozott.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
