A minap voltam bátor rámutatni, hogy Zoltai Gusztáv alulmúlható, amire példa Heisler András Mazsihisz-elnök. Nos, nem tévedtem, sőt olyannyira nem, hogy a tegnapi Heislert a mai Heisler is alulmúlja. No de lássuk csak, hogy miről is van szó ezúttal!
A Mazsihisz honlapja szombaton beszámolt Heislernek a „Szemtől szemben most már mindig” című állandó kiállítás ünnepélyes megnyitóján csütörtökön Szombathelyen elmondott beszédéről. Ebből idézek két bekezdést:
„A XX. század történelmi eseményeivel kapcsolatos emlékművek alkotására inkább országos moratóriumot kellene hirdetni. Mert ma minden emlékmű konfliktus tárgyává válik. A történelem feldolgozása, a társadalmi megnyugvás helyett újabb és újabb botránytárgyak születnek. Az emlékműállítások sorozata helyett ezért az építésükre szánt rengeteg pénzt érdemes lenne az oktatásban felhasználni. Használni arra, hogy a diákok eljussanak a budapesti Páva utcai holokauszt központba, vagy akár ide Szombathelyre. Használni arra, hogy a diákokat elvigyük történelmi helyszínekre. Auschwitzba, Aradra, Recskre vagy akár a Gulág megmaradt emlékeihez. Hiteles kiállítások, hiteles helyszínek, s a tanulók szembesülhetnek a történelem valóságával, elgondolkozhatnak a sokszor nehezen magyarázható folyamatokról.”
Minden mondat egy-egy aranyköpés ugyebár. Lássuk mindjárt az első kettőt! Tilos volna történelmi emlékművek állítása, mert ezek mindig konfliktus tárgyai? Akkor a holocausttárlatokról mit mondjunk? Azok nem okoznak feszültségeket lépten-nyomon? Vagy akikben igen, azok nem is számítanak?
Elképesztően zavaros szöveg, zavarosabb, mint voltak Heislertől a korábbiak. Tele ellentmondással. Ha olyan „sokszor nehezen magyarázható folyamatokról” van szó, nem gerjesztünk vajon további konfliktusokat a róluk való kiállításokkal? És ki döntené el végül is, miről lehet tárlat és miről nem? A válasz persze költői. Hiszen benne van a levegőben, hogy csakis a Mazsihisz.
A Mazsihisz, amely a magyarországi zsidóság tótumfaktuma ugyebár. Azért érdekelne ilyenkor, hogy ha igaz, nem minden hazai zsidó rokonszenvezik vele, miért nem akadnak közülük, akik nem a színfalak mögött, hanem a nyilvánosság előtt csak annyit mondanak: ELÉG VOLT! Elég volt a Mazsihisz efféle megnyilatkozásaiból, melyek már mindenkinek a könyökén jönnek ki.
Miért, hogy nem tiltakoznak az örökös köldöknézés, az állandó szenvedéskultusz, a gigantikus állami támogatások ellen, amik előbb-utóbb úgyis visszafelé sülnek el? Nem gondolják, hogy ilyenkor is igaz: vétkesek közt cinkos, aki néma? Vagy úgy gondolják, csak akkor bírálható, sőt támadható a Mazsihisz, de akkor aztán ezerrel, ha annak köreiben súlyos anyagi vagy személyi problémák tornyosulnak fel?
Végül Heisler záróakkordját idézem: „A történelmi tanulságokból mindnyájunknak tanulni kell. Mert soha nem lehet elfogadni a rasszizmust, a kirekesztést, vagy a xenofóbiát, és nem lehet azt sem tolerálni, ha valaki éppen csak egy „kicsit igyekszik” nácinak lenni. Józan gondolkodás, emberi méltóság és a zéró tolerancia! Mindnyájunktól ezt követeli a haza.”
Amolyan túlélési jó tanácsként üdvös lenne, ha Heisler és csapata egyszer s mindenkorra alábbhagyna az efféle szövegekkel. Nemcsak azért, mert mérhetetlenül unalmasak (mint volt egykor az „éljen a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság!”, meg a „klerikális-horthysta-fasiszta reakcióval való leszámolás”), hanem mert paradoxon az egész. Ne azok szájkosarazzanak, kirekesztőzzenek ugyanis, akik kirekesztenek!
Ja, és még egy. Ha nem találják elégségesnek a holocaustterápiát, s ezért újabb és újabb tárlatokat akarnak nyitni, ne másokat tarháljanak vele. Fizessék a cehhet maguk! Mi köze egy ilyen hacacáréhoz a helyei önkormányzatnak és a városi múzeumnak? Vagy netán már el is folytak az eddigi támogatások? Ha igen, vajon mégis mikre?
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
