Ez a témakör mindenképpen igényli, hogy némileg elrugaszkodjunk a matériától, s vele együtt a materializmustól és az evolucionizmustól is. Első körben ismerkedjünk meg a mai emberiséget és civilizációt megelőző fajokkal és világokkal, majd ezután próbáljuk meg valahogy megtalálni a saját helyünket a civilizációk kozmikus kaleidoszkópjában.
H. P. Blavatsky-tól Rudolf Steinerig sokan sokféle információt osztottak már meg a jelenlegi emberiséget megelőző lények történetével, korszakaival és lelki evolúciójával kapcsolatban. A magyarság-kutatásnak egy külön vonulatát képezik az Arvisurák, az Igazszólások, amelyek tovább gazdagítják ezt az idővonalat, mely a mai spirituális információkkal egyre csak bővül. De vajon hol találunk rá a magyarságra ebben a komplex rendszerben? Egyáltalán milyen értelemben beszélhetünk magyarságról? Genetikailag? Lelkileg? Tudatilag? Vallásilag? Ennek eredjünk a nyomába!
A titkos tanítások szerint a teremtés az Univerzumban és a Földön egyaránt különböző ciklusokból áll. Az egyik legkorábbi földi civilizáció neve, amiről még emlékek szólnak, Hüperbores vagy Hüperborea vagy Hyperborea volt. Vannak, akik ezt a helyszínt Thule szigetével azonosítják, ugyanakkor vannak olyanok is, akik másként gondolkodnak e felől. A szó jelentése alapján valahol a mai Grönland és Izland térségébe tehetjük ezt a szigetet. Itt egy földönkívüliek által létrehozott faj élt. Ma úgy mondanánk, hogy emberfeletti képességeik voltak, mivel tudatukkal lényegesen jobban uralták az anyagi testüket, mint amire a mi jelenlegi szellemünk képes. (Ez a leírás mind Hyperborea-ra, mind Thuléra igaz.)
Egy másik földi teremtési ciklus Ázsiába vezet el bennünket. Itt Nútisz Föld néven találkozhatunk egy birodalommal, amely egy korábbi Ujgurnak nevezett birodalomnak a területét ölelte fel.
A következő műveltséggel Mú szigetén találkozunk, amely valaha a Csendes-óceánban feküdt.
Újabb civilizáció volt a Lemúriát benépesítő lényeké.
Ezután következett az Atlantisz civilizáció, illetve mellette az Ataiszi kultúra.
Nem szokták ebben a kontextusban említeni, de én ide helyezném az ősi maja civilizációt is, melynek mi csak a végnapjait ismerjük.
Majd jött az egyiptomi kultúra, amelynek a java része szintén az írott történelem előtti időkbe vész.
Ezeknek a kultúráknak az időbelisége még nem teljesen tisztázott. Annyi viszont bizonyosnak látszik, hogy több olyan időszak is volt, amikor egy időben volt jelen több civilizáció a Földön.
Az egyes teremtési ciklusokban való gondolkodás ma már nem idegen az ezoterikus gondolkodású és világképű emberek számára, viszont annál inkább feláll a szőr a történészek hátán ettől, mivel ezt csak mitológiának, vallási hiedelemnek vagy egyenesen fantazmagóriának titulálják. Mi ezt nem tesszük.
Véleményem szerint a különféle civilizációk/műveltségek/kultúrák az Egyetlen Teremtő kifejeződései, amelyben végső soron a Legfelső Tudat önmagát nyilvánítja ki. A sokféle isteni lény közül néhány az anyagi világban is megmártózik. Az ilyen manifesztációkat pedig olyan típusú bolygókon teszi/teheti meg, mint amilyen a Föld is.
Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a sokféle beszámolót szintetizálva azt a következtetést szűrjük le, hogy bizonyos magasabb rendű, teremtő lények számos alkalommal megadták egyes fajok számára a fejlődés lehetőségét itt a Föld nevű bölcsőben. Ha jól sikerült a kísérletük, akkor valószínűleg tovább engedték az adott fajt a fejlődésben (akár másik bolygóra, akár másik dimenzióba), ha pedig nem, akkor elpusztították azt a genetikai állományt, amely a testi járművet szolgáltatta az adott lélektípus számára. Ezzel kézenfekvő volna a sok tűz- és vízözönt, illetve az egyéb ciklikus kihalásokat magyarázni. De ami még lényegesebb: magyarázatot kaphatunk arra is, hogy az egyes kultúrák műveltsége (a nyelvek, az írásbeliség, a tudományok, a művészetek, a vallásfilozófiák stb. tudása) miért jelenik meg újra meg újra kész formában a Föld hátán.
Az Arvisurákban például találunk egy utalást arra vonatkozólag, hogy Ataisz szigetén szkíták is laktak. Szintén ugyanebből a forrásból derül ki, hogy egyszer megjelent Ataiszon egy kozmikus tudással bíró lény, név szerint Ardvisura Anyahita. Ő egy égből érkezett magas szintű beavatott volt, aki egy űrhajó balesete miatt itt rekedt a Földön. Ha emberi években mérnénk, akkor tudása tízezer évvel előzte meg az akkori emberiségét.
Előzményként annyi ide kívánkozik, hogy Ataisz szigetét – miként a többi mitikus szigetet is – időről időre felkeresték magas tudású népek küldöttei – földönkívüliek –, akik űrhajókon érkeztek. Ezek közül a kilencedik volt Anyahitáék csoportja. Ők részlegesen elkülönülve éltek. Ennek ellenére nézeteltérés alakult ki közöttük, ami betegségekhez vezetett.
Anyahita a gyerekei között szétosztotta a Káltes-asszony földjéről hozott istenhit különféle aspektusait. Továbbá 12 gyermekét megtanította az Égiekkel való kommunikációra is.
Úgy döntött, hogy tudását mind szóban, mind írásban átadja, így született meg az Anyahita-féle Arvisura. Ez tulajdonképpen a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak a hagyománya.
Tanításainak lényegét a következő princípiumok alkották: egyistenhit, szeretet, béke, isteni értelem, példamutatás, bölcsesség. Anyahita azt is tanította, hogy Isten legtökéletesebb teremtménye az ember. Tanításai átöröklődtek, s generációról generációra szálltak.
Ataiszt végül elérte a végzet: egy természeti kataklizma következtében elsüllyedt, de a beavatottak öt hajója még időben el tudott menekülni.
„A fejedelemfiak hatalmas gyarmatbirodalmakat létesítettek. Az Anyahita egyistenhívők Uruk népével a Ráten és Tigris folyók mellett telepedtek le (Mezopotámia), a Hun Törzsszövetség az Encs folyótól a kettős Hun-folyók torkolatáig. Az ataiszi indijó törzsek az Indus folyó síkságán; a saka-szkíták Parszi-földön a Pamírhegység alján, Kuszkó-népe a síksági kanakokkal és a hegyi indijó törzsekkel az újonnan felfedezett Kuszkó-földjén; Suva a déli szigetvilágban; az agabák pedig a Kitaj Nagyföld tengerpartján telepedtek meg.”
(Idézet: KOZSDI TAMÁS: A MAGYAR ŐSEMLÉKEZET ÉS AZ ARVISURA VILÁGKÉP c. könyvéből)
Egy véráldozat okozta nézeteltérés miatt a hunok kiváltak és birodalmakat hoztak léte. Ezek voltak Hunnor birodalmai. Néhány hun nem telepedett le, hanem tovább vándorolt és eljutott Ordoszig (Északkelet-Kína), illetve Indiáig, valamint Egyiptomig.
Így érkezünk el az i.e. 6. évezredig az Arvisurák szerint. Nem az a kérdés, hogy egyetértünk-e eme gyűjtemény minden egyes szavával, hanem hogy milyen titokra világít rá.
A mi szempontunkból az egyik leglényegesebb történés, hogy i.e. 12 000 évvel már több káltesi csoport érkezett Ataisz szigetére, ami egyértelművé teszi a földönkívüliek rendszeres látogatását.
Az Arvisurákból az is kiderül, hogy Ataiszon létezett már a Szíriusz naprendszer lakóinak, illetve a káltesi tudású embereknek (Kaltes-asszony Birodalmából származó embereknek) a civilizációja. S itt érkezünk el ahhoz a kijelentéshez, amely számunkra megvilágítja a magyarsággal való kapcsolatot. Ugyanis Anyahita tanai Ataiszon az Ősmagyar Egyház formáját öltötték magukra.
Itt álljunk meg egy pillanatra! A kútfők szerint Anyahita legfiatalabb gyermekének, Vannak a kisfiát hívták Magyarnak. Ő azt a feladatot kapta, hogy tanítsa meg az embereket arra, hogy a köztük lévő viszálykodást és háborúskodást, miként lehet feloldani. Voltaképpen ezért jött létre a kaltesi (szíriuszi) tudományokkal az Ősmagyar Egyház. Ennek a hívőit nevezték magyaroknak. Nem csupán egyetlen népet takart a magyar mivolt, hanem egy tudati minőséget, amelynek megvalósítói a békés és harmonikus életet dicsőítették és gyakorolták az Anyahita által lefektetett tanítások alapján. Fontos adalék, hogy ők a Fény és a Sötétség harcában a mérleg nyelvét mindenkoron a Fény irányába billentették el.
Még egyszer, az ataiszi idegenek a Szíriusz-rendszerből érkeztek. Ez a rendszer tulajdonképpen két napból/csillagból (Szíriusz Alfa és Béta kettőscsillag), valamint 14 bolygóból áll a Nagy Kutya csillagképben. A Szíriusz-rendszertől a Föld távolsága kb. 8,6 fényév. Ám a legfontosabb dolog az, hogy a mi Naprendszerünk (a Földdel) és a Szíriusz-rendszer összetartozik. Ezt állítólag már az asztronómia is igazolta. Mindenesetre a spirituális források egybehangzóan ezt állítják, s nekünk nincs okunk kételkedni ebben.
Tegyük fel az adekvát kérdéseket:
Származhatnak-e az emberek, azon belül a magyarok a Szíriusz-rendszer valamelyik bolygójáról?Lehetséges-e, hogy csillaghazánk a Canis Majoris (Canis Maior) csillagképben keresendő? Elképzelhető-e, hogy biológiailag és tudatilag is fejlettebbek tőlünk a Szíriuszbeliek (szíriusziak)? Vajon az Égiek tényleg Kaltes-asszony szekerein (űrjárművein) közlekedtek a több fényévnyi távolságban lévő hazák között?Lehetséges volna, hogy a szíriuszi lények más lényekkel karöltve hozták létre a Föld közelmúltjában az egyes civilizációkat – például genetikai beavatkozások révén?Vajon tényleg magasabb tudás birtokában vagyunk (genetikailag), minthogy a szíriusziak leszármazottjaik vagyunk, csak egyelőre még nem ébredtünk ennek öntudatára? Netalán az ősi magyar vallás kulcsai lehetnek a jövőnk számára a bennünk rejlő tudás hozzáférésének a kódjai?
A magam nevében mondhatom, hogy mindez lehetséges.
Száraz György
Boldog napot!
The post A magyarság és a földönkívüliek appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
