A magyarok ÚR-ISTENE és a Világügyelő Fiú

A magyar ősvallás titkos tudása sohasem veszett el teljesen részint azért, mert az őstudást abban az ősi magban raktározták el a tudók és az őrzők, amely elpusztíthatatlan, részint, mert mindig éltek közöttünk olyanok, akik fenntartották, éltették a bölcsesség lángját, s belerejtették mítoszainkba, regéinkbe, mondáinkba, a néphagyományunkba és a szívünkbe. Ma is, ha valaki keresi, nem kell rögtön a könyvtárba mennie, hanem egyszerűen alá kell merülnie szívének csendjébe, s várnia, amíg kirajzolódik benne az, ami az eredettel kapcsol össze minden szívet.

A népmesék és a mondák kiváló példái annak, hogyan lehet földöntúli őseink hitét belekódolni néhány szóba, fogalomba és elbeszélésbe. Amikor napvallásunkat rekonstruáljuk, akkor sok támpontra lelhetünk a népi irodalomban, ugyanakkor pedig rengeteg megerősítést találhatunk az olyan magyar népi hagyományban, mint amelyhez az alább idézett Teremtés történet is tartozik.

 

A TEREMTÉS TÖRTÉNETE

 

Magosan fönt, az ég kékjén is túl, napsugár-sátrából uralkodott ÚR-ISTEN a világ fölött, két édes testvérével, a napsugárba öltözött BOLDOGASSZONNYAL és az éjszaka sötétjébe öltözött ÖRDÖNGASSZONNYAL együtt. Mikor a föld teremtésére került a sor, a sivár pusztaság szépítését két testvérére bízta az ÚR.

Boldogasszony kioldotta hajának hét aranyos tincsét, s ahol megérintette velők a földet, hét hatalmas folyó támadt ott nyomban. Ugyanakkor Ördöngasszony is megérintette hajával a földet, de az érintés nyomán ingoványos mocsarak keletkeztek. Míg Boldogasszony megteremtette a szorgalmas és hasznos méhecskét, azalatt Ördöngasszony rászabadította a földre a mérges és haszontalan darazsat. Boldogasszony beültette a földet jó gyümölcsöt termő fákkal és bokrokkal, hasznos növényekkel, jóízű gombákkal, de alig végzett vele, Ördöngasszony nyomban odaültette közéjük a mérges gombákat, mérges gyomokat és mérges gyümölcsöket termő fákat és bokrokat.

Mikor ÚR-ISTEN meglátta, hogy mit cselekedett Ördöngasszony, eltiltotta a teremtés további munkájától. Haragjában Ördöngasszony leereszkedett a tenger fenekére, hogy onnan hozzon föl szájában agyagot, amiből megalkothatná saját szobrát a földön. De abban a szempillantásban, amikor szájában az agyaggal felszínre bukkant, odafönt a nap-sátrában ÚRISTEN parancsot adott, hogy minden, ami a földön van, növekedni kezdjen, így aztán Ördöngasszony szájában nagy hirtelen elkezdett növekedni az agyag is, de olyan gyorsan, hogy majdnem megfulladt tőle szegény feje. Szép arca eltorzult és majdnem feketévé kékült a kíntól. De utolsó pillanatban még ki tudta köpni szájából az agyagot, s ahol földre esett az Ördöngasszony szájából kiköpött agyag, ott azon nyomban csúnya, sziklás hegyekké változott.

Mert mindaddig szép lapos volt ám a föld felszíne, akár ÚR-ISTEN tenyere, így keletkeztek rajta a hegyek, ahol lábát töri a ló, szakadékba zuhan a birka, és vadállatok leselkednek a legelésző jószágra.

ÚR-ISTEN úgy megharagudott ettől, hogy arany kopjájával mély likat ütött a föld felszínén, s annak mélységes mélyére száműzte gonosz testvérét, Ördöngöt.

 

Miután a föld így szépen elkészült volt, ÚR-ISTEN fölnyúlt az égbolt tetejébe, s letört egy kis darabot a napból. Ebből formálta az első embert és az első asszonyt. S mivel még maradt a kezében egy kis törmelék a napdarabkákból, ebből a törmelékből teremtette meg az ember és az asszony két hűséges szolgáját: a lovat és a kutyát.

Egy reggel az első asszony szépséges aranyvirágot talált a sátra előtt. Fölvette, kendőjébe takarta, és vitte nagy örömmel, hogy megmutassa az urának. Ahogy az ember és az asszony együtt kibontották a kendőt, az aranyvirág helyett egy szép kis fiúgyermeket találtak benne, aki rajok mosolygott kedvesen s az asszonynak azt mondta „édesanyám”, az embernek pedig azt, hogy “édesapám”.

Az ÚR-ISTEN elrendelte, hogy az első ember-fia neve Világügyelő legyen s mesterségévé tette, hogy tanítójává váljon az emberiségnek, a kezdet kezdetétől mind a világ végezetéig.

 

Világügyelő hozzá is fogott nyomban a munkához, s megtanította az embert, az asszonyt s minden leszármazottjukat, hogy miképpen készítsenek maguknak íjat, halfogó hálót, megtanította őket a pásztorkodás sokféle titkára, de legfőképpen pedig arra, hogy miképpen engedelmeskedjenek a Teremtő törvényeinek.

 

Amikor ÚR-ISTEN látta, hogy Világügyelő irányítása alatt minden rendben haladt a maga kitűzött útján, visszatért napsugár-sátrába aludni, s rábízta az embert saját erejére és leleményességére.

 

Hogy még gazdagabbá tegye az ember számára a földet, Világügyelő lehozta az égi mezőkről a tündéreket meg a törpéket, azok pedig magukkal hozták saját kincseiket: éneklő madarakat, pillangókat, illatozó, színes virágokat, szitakötőket és csigákat és mindenféle egyéb holmit.

 

Mélyen lent, a föld alatt, ahova ÚR-ISTEN haragja száműzte volt, Ördöngasszony megszülte gonosz leányát, Kincset. Kincs hamarosan csábítani kezdte a föld felszínén élő embereket a maga rejtett aranyával, ezüstjével, drágaköveivel és vakon engedve a csábításnak az emberek elkezdtek bányákat ásni a föld mélye felé, hogy megleljék a sötét sziklaüregeket, ahova Kincs rejtette el a maga föld alatti ajándékait. De ahogy ezeket a sötét üregeket rendre feltárták, az arannyal, ezüsttel és drágakövekkel együtt Ördöng gonosz lidércei is sorra kiszabadultak a föld alól, és terjeszteni kezdték az emberek között a betegségeket, viszálykodásokat és rászabadították az emberre Ördöng bűneit, a gyilkolást, lopást, hazudozást s végül a legnagyobb Gonoszt is: a háborút. Úgy megrontották ezek a földi életet, úgy megtöltötték gyűlölettel, hogy Boldogasszony éjjel-nappal sírt odafent az égben s könnyei megtöltötték sóval a tengereket.

 

Hiába igyekezett Világügyelő tanítani az embereket, hogy miképpen legyenek jók, szerető szívűek, becsületesek és boldogok, csak nagyon kevesen hallgattak reá. Ezek voltak a Választottak: a magyar pásztornépek, akik széles, szabad mezőkön legeltették a maguk nyájait. Éjszaka fölnéztek a csillagos égre, és tudták, hogy ott fönt a magasban valahol ÚRISTEN vigyázza a világot, Igazsággal a jobb kezében és Szeretettel a balban.

Ragyogó-tiszta éjszakákon látták odafönt a Hét Küszöböt, mely az ÚR sátrához vezet.

Látták a csillogó Küszöb-őrét s az ÚR sátra körül a csillogó Szérűskertet, ahol Kaszás aratta a csillag-gabonát, míg mögötte asszonya, Sánta Kata cipelte a kosarat.

Láthatták a Hadak Útját, melyen égbe lovagolnak a hősi halottak, s a Nagy Göncöl szekerét, melyen olykor-olykor ÚR-ISTEN maga szekerezte be az égi mezőket. Ilyenkor dörögtek a szekér kerekei odafönt, és amikor a lovak patkója csillagot ért, villám szikrázott keresztül az ég boltozatán. Olykor megharagudván Ördöng gonoszságain, Isten-nyilát hajított alá az ÚR a földre. Máskor meg csillagba ütközött az égi szekér kereke, s a szekér derekából aláhullott hatalmas dördüléssel egy Mennykő.

 

Békés, szelíd nyári éjszakákon Boldogasszony alászállott a földre a maga saját szekerén, a Kis Göncölön, s hozott az emberiség számára gyógyító növényeket és jó gondolatokat.

 

Mióta Ördöng leánya, Kincs rászabadította a földre a maga gonosz szolgáit, Gyűlöletet, Irigységet, Háborúságot és a sokféle betegségeket, az emberiség nagy tanítómestere, Világügyelő kénytelen volt bujdosásba menni. Senki sem tudja, hogy hol rejtőzködik. Senki, kivéve a legöregebb pásztor, a táltos maga. Ő az egyetlen titoktudó, s amikor ő eltávozik a földi életből, utolsó leheletével megsúgja utódjának a titkot, így aztán nemzedékről nemzedékre száll a titok tudása, hogy az emberiség egyetlen reménye soha el ne vesszen.

 

Magányos éjszakán, kint a végtelen pusztán egy öreg pásztor megsúgta nekem is a szent titkot. A búvóhely, ahol Világügyelő, a nagy tanítómester várakozik türelemmel, amíg az emberiség megleli végre a hozzá vezető utat, ez a titokzatos búvóhely nem egyéb, mint az emberi szív maga.”

(Wass Albert: Válogatott magyar mondák)

 

Hírdetés

 

Miután elolvastad ezt a történetet, kérlek, gondolkozz el a következő kérdéseken:

 

Mit jelenthet, hogy a „napsugár-sátrából uralkodott ÚR-ISTEN a világ fölött” képsor?

Azt fogalmazza meg, hogy az Úr-Isten fénytermészetű, s a Nap aranyló fénye nem csak a fizikai, hanem a szellemi világokat is beragyogja? Ergo az Úr-Isten a Napistenen keresztül nyilvánul meg vagy a Napban lakik?

 

Hogyan értelmezhető, hogy az ÚR-Isten két testvérére – név szerint Boldogasszonyra és Ördöngasszonyra – bízta a sivár pusztaság szépítését?

Dualisztikus szemléletet tükröz? A Fény és a Sötétség kettősségét? A polaritásokat jelkpezi?

 

A Gonosz, vagyis mondánkban az Ördöng száműzése, letaszítása honnan hová történt? Mi lehet ennek a jelentése?

„ÚR-ISTEN úgy megharagudott ettől, hogy arany kopjájával mély likat ütött a föld felszínén, s annak mélységes mélyére száműzte gonosz testvérét, Ördöngöt.”

Tartsuk szem előtt, hogy az Ördöng nem más, mint az ÚR-Isten gonosz testvére!

 

Emlékszel-e még az ember teremtéséről szóló részre: az első ember és az első asszony megformálására?

„Miután a föld így szépen elkészült volt, ÚR-ISTEN fölnyúlt az égbolt tetejébe, s letört egy kis darabot a napból. Ebből formálta az első embert és az első asszonyt.”

Tehát a Napból tört le egy darabot az Úr! Lehetséges, hogy az ÚR saját fénytestéből hasított ki egy részt és abból lett az ember, miként az édesanya is bizonyos értelemben önmagából hozza világra gyermekét? Míg az anya a földi világ energiáiból és anyagából, addig a Napisten az égi szellemből alkotja meg a gyermeket.

 

Miből lett az első emberpár szép kis fiúgyermeke?

Egy aranyvirágból! Az arany lehet fény és fém, de mindenkoron a legnemesebb szubsztanciára utal. Az aranyfény isteni eredetű, tehát a legmagasabb rendű, legtisztább, ami pedig minden bizonnyal a LÉLEK. Elképzelhető, hogy ez az arany virág egyfajta utalás az ÉLET VIRÁGA nevű szent geometriát kódoló szimbólumra?

 

„Mi lett az első ember-fia igen beszédes neve és mire kapott isteni felhatalmazást?”

„Az ÚR-ISTEN elrendelte, hogy az első ember-fia neve Világügyelő legyen s mesterségévé tette, hogy tanítójává váljon az emberiségnek, a kezdet kezdetétől mind a világ végezetéig.”

 

Miként gazdagodott a földi élet?

„Hogy még gazdagabbá tegye az ember számára a földet, Világügyelő lehozta az égi mezőkről a tündéreket meg a törpéket, azok pedig magukkal hozták saját kincseiket.”

 

Milyen emberi cselekedet előzte meg az Ördöng gonosz lidérceinek a kiszabadulását, és mit eredményezett ez?

„Kincs hamarosan csábítani kezdte a föld felszínén élő embereket a maga rejtett aranyával, ezüstjével, drágaköveivel és vakon engedve a csábításnak az emberek elkezdtek bányákat ásni a föld mélye felé, hogy megleljék a sötét sziklaüregeket, ahova Kincs rejtette el a maga föld alatti ajándékait. De ahogy ezeket a sötét üregeket rendre feltárták, az arannyal, ezüsttel és drágakövekkel együtt Ördöng gonosz lidércei is sorra kiszabadultak a föld alól, és terjeszteni kezdték az emberek között a betegségeket, viszálykodásokat és rászabadították az emberre Ördöng bűneit, a gyilkolást, lopást, hazudozást s végül a legnagyobb Gonoszt is: a háborút.”

 

Kik voltak a „Választottak”, s mire emlékeztek ők?

„Hiába igyekezett Világügyelő tanítani az embereket, hogy miképpen legyenek jók, szerető szívűek, becsületesek és boldogok, csak nagyon kevesen hallgattak reá. Ezek voltak a Választottak: a magyar pásztornépek, akik széles, szabad mezőkön legeltették a maguk nyájait. Éjszaka fölnéztek a csillagos égre, és tudták, hogy ott fönt a magasban valahol ÚRISTEN vigyázza a világot, Igazsággal a jobb kezében és Szeretettel a balban.”

 

Mi mindennel ajándékozta meg Boldogasszony az embereket, amikor szekerével alászállott a Földre? Mi lehetett ez a szekér: csillagkapu, űrjármű, esetleg a asztrális fénytest?

„Békés, szelíd nyári éjszakákon Boldogasszony alászállott a földre a maga saját szekerén, a Kis Göncölön, s hozott az emberiség számára gyógyító növényeket és jó gondolatokat.”

 

Ki az emberiség egyetlen reményének őrzője?

(…az emberiség nagy tanítómestere, Világügyelő kénytelen volt bujdosásba menni. Senki sem tudja, hogy hol rejtőzködik. Senki, kivéve a legöregebb pásztor, a táltos maga. Ő az egyetlen titoktudó, s amikor ő eltávozik a földi életből, utolsó leheletével megsúgja utódjának a titkot, így aztán nemzedékről nemzedékre száll a titok tudása, hogy az emberiség egyetlen reménye soha el ne vesszen.)

 

Végül, de nem utolsó sorban: hol várakozik türelemmel Világügyelő, a nagy tanítómester arra, hogy az emberiség meglelje a hozzá vezető utat?

„Magányos éjszakán, kint a végtelen pusztán egy öreg pásztor megsúgta nekem is a szent titkot. A búvóhely, ahol Világügyelő, a nagy tanítómester várakozik türelemmel, amíg az emberiség megleli végre a hozzá vezető utat, ez a titokzatos búvóhely nem egyéb, mint az emberi szív maga.”

 

 

Emlékeztet-e ez a monda valamire? Felfedezel-e benne utalásokat ősi magyar napvallásunkból, amely oly közel áll az esszénus és a manicheus vallások tanításaihoz, mégis ízig-vérig magyar?

Látsz-e benne a Napistenen és a szellemvilág lényeink kívül földönkívüli lényekre tett utalásokat is?

Megfigyelted-e, hogy a Gonosz szükségszerűsége mennyire indokolt, ugyanakkor fontos szerepe van a teremtés Rendjében és az isteni Igazság végrehajtásában?

El tudnád-e képzelni, hogy az Őrzők egy része előlép e világ kaotikus sötétjéből és feltárja az ősi tudás egy részét?

 

(Folyt. köv.)

 

Száraz György

Boldog napot!

The post A magyarok ÚR-ISTENE és a Világügyelő Fiú appeared first on Boldognapot.hu.


Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »