Ahhoz, hogy egy ilyen kérdést érdemben meg tudjunk válaszolni, mindenekelőtt a megismerés igényével és nyitottsággal kellene saját népünk ősi hitéhez fordulnunk, majd pediglen tisztáznunk érdemes magunkban, hogy hányadán is állunk a hiedelmeinkkel, a hitünkkel, a gyökereinkhez fűző viszonyunkkal és a valódi spiritualitással.
Kezdjük mindjárt a legutóbbi kitétellel, a valódi spiritualitással!
A spiritualitás mindig a lelki fejlődésről szól, ezért lélekismeretből, önismeretből, a szellemi világok érzékelhetőségéből és az egyéni magasabb rendű létállapotok élményszerű átéléséből indul ki, illetve ezen alapszik.
Ki akarna ma lelkileg fejlődni? Ki szeret változtatni a meggyőződésein, az előítéletein, az eddig elsajátított tudásán vagy a hiedelmein? Kevesen.
Márpedig a valódi spiritualitás csupa-csupa egyéni tapasztalat, önálló gondolkodás, sok akadály leküzdésén keresztül történő tanulás árán valósítható meg. Nincs ez másként a magyarok ősi hitrendszerével, a Napvallással sem.
A Napvallásban éppen az a szép, hogy időtlen és egyetemes értékekre épül. Éppen olyan értékrenden alapul, amelyet eredetileg a többi igaz vallás is hirdetett, s amely értékek miatt egyáltalán maguk a vallások létrejöttek, megszülettek az angyalok sugallatára.
A magyarok ősi hitét azért volna időszerű és szükségszerű feleleveníteni, mert a többi vallási irányzat nem valósította meg a számukra kiszabott idő alatt azt a felemelő és nemes tervet, amire eredetileg ki lettek találva.
A vallások a Teremtővel való összekapcsolódásra, az isteni eredetünkkel való kapcsolatfelvételre és az azzal való összehangolódásra lettek rendelve! Nem másra! Nem homályos jóslatokra, nem semmitmondó ígéretekre, nem burkolt, de annál önzőbb emberi célok kivitelezésére, nem területfoglalásra, nem hatalomgyakorlásra (leszámítva az önmagunk feletti uralmat).
Az emberiség és ezen belül a magyarság sorsa borzalmasan nyomorúságos és hátráltatott. Ha valaki azt hiszi, hogy ennek csakis így kellett lennie, sőt folytatódnia kell a jövőben, akkor nagyon téved. Aki magyar létére úgy érzi, hogy már megtalálta a számára üdvözítő hitet valamelyik másik vallási mozgalomban és semmi szükségét nem érzi a magyarok ősi hitéhez való visszatérésre, annak vállalnia kell a sorsszerű következményeket, melyek közül kiragadok néhányat:
jó esetben is csak hosszú, kerülő úton kerül közelebbi kapcsolatba a saját egyéni lelkületévelőseink hívó szava és tudása ritkábban hatol majd át egója (és összegyűjtögetett ismeretei) páncéljánnem feltétlenül fogja tetteivel táplálni és éltetni a magyarság népszellemétlemond azokról a beavatásokról, amelyek a magyar lélek számára a leghatékonyabb eszközök a spirituális felemelkedésbennem veszi igénybe azokat a harmóniát célzó módszereket és szertartásokat, amelyek az ég erőivel töltik és frissítik fel a lényünketnem ad esélyt a benne szunnyadó spirituális képességek mielőbbi kibontakozásánakhiedelemrendszerei, önkorlátozó előítéletei és ideológiai elfogultsága miatt nem fogja megérteni, hogy mi zajlik saját magában, a világban, s hogy milyen módon emelkedhet felül az egyre érzékelhetőbb kaotikus lelki, szellemi és testi állapotokon
Az imént említett szempontok nem sorscsapások, hanem egyszerűen a magyarság hátráltató karmájának a tudatlanságból, a megtévesztettségből és az előítéletességből fakadó üzemanyagai a teljesség igénye nélkül.
Minden magyar ember, aki eltér a lelkületéből fakadó belső iránymutatástól, olyan sorsot ír magának, amely sem egyéni, sem kollektív szinten nem mozdítja elő a lelki felemelkedést és a szívünkben szunnyadó isteni mag kibontakozását. Ezért is van égető szükség egy önképző és önfejlesztő hitrendszerre, amely messze túlmutat önmagán, mégis mindenkinek a tökéletesedését és jobbulását szolgálja.
Tény, hogy mai világunk/társadalmunk berendezkedése egyre több akadályt, egyre több gátló hatást programoz az individuumunkba. Ez a rendszer lényege: lassítani, hátráltatni, legyengíteni az Én-t, vagyis a bennünk található isteni lényt. Ragozhatjuk, de a lényegen mit sem változtat, hogy idős, okosnak kikiáltott emberek, vagy nagy múltra visszatekintő vallások és eszmeáramlatok ugyanazokat a frázisokat szajkózzák.
Kérdezhetnénk:
Jobb lett a világ általuk? – Aligha. Ennyi háborúskodás és gyűlölet még nem volt a Földön, mint manapság.
Csökkent vajon az emberek szenvedése, az egyenlőtlenség vagy az erőszak? – Nem.
Megosztottabb lett a világ, a nemzet, a család? – Igen.
Pusztulnak a világunkban az értékek? – Egyértelműen.
Ha a tendenciákat nézzük, akkor az emberiség tisztul lelkileg? – Ennyi lelki kínt még nem hordott a Föld a hátán. Ezért van annyi betegségség, ami megint csak nem az életünk harmonizálását szolgálja.
Sikerült egy ideális társadalmat felépítenünk és fenntartanunk kishazánkban? – Erre nem is válaszolok.
Engedik-e az illetékesek érvényesülni a valódi lelki fejlődést kínáló ezotériát, szellemi iskolákat és különféle irányzatokat? – A különféle kategóriába sok minden belefér, viszont a valódi lelki fejlődés eszközeit csak nagyon kevés „iskola” vagy irányzat kínálja. Még az önmagukat ezoterikus iskoláknak és szellemi tanítóknak mondók között is rengeteg a csaló és a kókler. Erre számos példát tudnék felhozni, de nem teszem, csupán jelzem. (Ezt nem én, hanem a tanítványaik gondolják egyes tanítókról. Én megmaradok a saját tapasztalataimnál.)
A szellemi tanítók java része többnyire egy-egy ideológia rabja, uszít, intoleráns és ítélkezik. Ez méltatlan a magyarság ősi hitéhez!
Az előbbi élethelyzetek és attitűdök olyan energiákat gerjesztenek körülöttünk, amelyek miatt sokan elvárások és előítéletek szerint irányítják az életüket. Ők a saját korlátaik között vergődnek, de ezekről az önkorlátozó koncepcióikról fogalmuk sincs. Nekünk helyettük is tennünk kell!
Vannak azonban kivételek, akik a maguk szerénységében és sokszor inkább csak csendben teszik a dolgukat a maguk módján. Ők nem folytatnak heves ideológiai vitákat, nem fontoskodnak, nem mondanak véleményt olyan dolgokról, amiket nem ismernek kellőképpen, hanem képezik magukat, folyamatosan tanulnak és fejlesztik magukat: aurájukat, gondolkodásmódjukat, személyiségüket, világképüket, látásmódjukat, s van önálló véleményük, amiért tenni is hajlandók. Felkelnek a székükből és önmagukat harmonizálva teszik harmonikusabbá környezetüket és a világot. Nekik íródott A magyarok beavatása című könyvünk. Talán itt volna az ideje visszatérni a gyökereinkhez, ahhoz az ősi látásmódhoz, amit a Napvallás, az isteni tudás és energiák kijelöltek számunkra!
Száraz György
Boldog napot!
The post A magyarok ősi hitéhez való visszatérés kérdése appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
