A tavasz közeledtével hamarosan itt az államfőválasztás első fordulója. A célvonalra összesen 11 jelölt sorakozott fel, és azt is tudjuk, közülük csak Forró Krisztián ismeri és áll ki a magyar közösség jogaiért. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint Peter Pellegrini és Ivan Korčok között dől el a verseny a második körben. Az is sejthető, hogy egyik sem magyarbarát. Sőt!
Igaza volt Jaroslav Daniškának, a Štandard.sk portál főszerkesztőjének, miszerint Peter Pellegrini és Ivan Korčok között egyáltalán nincs értékrendbeli és ideológiai különbség. Az eltérés közöttük csupán abban keresendő, hogy míg az egyik elhatárolódik a Fico-kormánytól, addig a másik a koalíció része. Abban viszont sok a hasonlóság, hogyan tekintenek a magyar közösség jogaira.
Korčokról már tudjuk, hogy a múltban voltak furcsa kijelentései irányunkban. Felháborodott Kövér László kijelentései miatt, aki néhány évvel ezelőtt Somorján mondott beszédet a kitelepítettek emléknapján.
A magyar Országgyűlés elnöke beszédében ugyanis kiemelte, hogy a kitelepítések miatti hivatalos bocsánatkérés elmaradt szlovák részről, de ennek ellenére szeretné, ha jó szlovák-magyar viszony megmaradjon a jövőben. Korčokról köztudott, hogy közel sem ápolt jó kapcsolatot a magyar kormánnyal, és talán ez lehet a magyarázat arra, hogy miért háborodott fel erre a kijelentésre. A közelmúltban, amikor Komáromban járt kampánybeszédében a magyar közösség jogai is szóba kerültek, melyeket Korčok nem tart fontosnak, mi több, elutasítja őket. Igazat kell adnom azoknak, akik Korčokot magyarfóbiásnak vélték, idő kérdése volt, hogy kimutassa foga fehérjét a karrierdipolomata.
Ha valaki azonban azt gondolná, hogy a másik nagy esélyes, Peter Pellegrini barátságosabban vélekedik rólunk, akkor ki kell, hogy ábrándítsam. Ne tévesszen meg minket a kedves mosoly, az idős hölgyeket ölelgető jól nevelt szociáldemokratának sem jelentenek túl sokat a kisebbségi jogok.
Még azoktól a jogoktól is megfosztana minket, melyeket nagy nehezen sikerült kiharcolni. Emlékezzünk csak vissza, 2018-ban hogyan reagált a Kétnyelvű-Dél-Szlovákia mozgalomra, amikor is az aktivisták Bacsfánál a közlekedési irányjelző táblára kiírták a városnevek magyar megfelelőit. Az akkori miniszterelnök arrogáns módon úgy fogalmazott, ilyen cselekedetet nem fog tolerálni a jövőben, és nem engedi, hogy a magyar nyelvvel valaki provokáljon. Ez azt jelenti, hogyha a jogainkért szeretnénk kiállni, vagy ez ügyben szeretnénk előrelépést elérni, akkor az provokációnak minősül? Vagy már a puszta megszólalásunkkal is zavart keltünk?
Innentől már csak tényleg egy lépés választ el minket azoktól a kijelentésektől, melyeket a kilencvenes években hallhattunk: „Szlovákiában szlovákul!”
Azóta ugyan történt előrelépés, hiszen az első hivatalos kétnyelvű közlekedési irányjelző táblát Ekecsen helyezték ki szeptemberben. Természetesen köze nem volt ehhez Pellegrininek. És mielőtt még azt gondolnánk, hogy Fico társkahordodzója az évek során megváltozott volna, hagyjunk fel ezekkel a naiv reményekkel. Attól, hogy ez nem központi téma, sajnos nagyon sok szlovák politikus tekint hasonlóan a magyar ügyekre.
Mečiarnak és Gašparovičnak sem volt gondja úgy általában a magyarokkal, de az ő értelmezésükben a szlovák nemzetállami koncepcióba már nincs helye az őshonos nemzeti közösségeknek.
2005-ben még nem volt szavazati jogom, így nem kellett az államfőválasztás második körében két olyan jelölt közül választani, aki semmibe veszi a magyar közösség jogait. Szomorú, hogy az idei államfőválasztás második körébe két olyan jelölt fog nagy eséllyel bekerúlni, akik hasonlóan utasítják el a kisebbségi közösségi jogokat, mint egykoron Vlagyimír Mečiar.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
