Miben lehetünk példák mi, magyarok? Milyen egyáltalán az igazi magyar virtus? Merjünk-e hinni önmagunkban? Milyen külső és belső csapdák és kísértések leselkednek mireánk, akik a magyarság ezoterikus múltját és jövőjét fürkészik? Vajon alkalmasak vagyunk-e jelen állapotunkban a Sors által ránk szabott feladatunkra?
Evolúciós fordulóponthoz érkeztünk és ez érződik minden életterületen. A levegő megtelt valami különös bizsergető és mégis lélekmelengető érzéssel. Bizonyos sorsbéli korlátok lazulnak és feloldódnak, s ez az esemény megnyitja az utat a tudatos sorsformálás előtt. Azonban, néhány dologgal jobb lesz vigyázni!
Mostanában sok ember indul neki az ismeretlennek, mert hajtja a magyarokat a megismerés vágya és valahova tartozás tudatának igénye. Érdemes azonban ébernek lenni és odafigyelni arra, hogy az érzelmek olykor mennyire csalárdak lehetnek, s hogy az ember milyen alkukat köthet magával vagy másokkal az önmegvalósító útja során.
A virtus eredetileg erényt, vitézséget és egy olyan belső erőt jelent, amely a legkiválóbb tulajdonságokat hozza ki az emberből. Éppen ezért nemes és magasabb rendű érzelmek sokasága jellemzi magát a virtust. Ezzel szemben van, aki fordított értelemben használja ezt a szót, s éppen hogy hősködést, erőfitogtatást és oktalan könnyelműsködést ért alatta.
Aki hű szeretne maradni az ősi tradíciókhoz, annak le kell szállnia a magas lóról, az nem pocskondiázhat, nem félemlíthet meg másokat, nem a sértéseivel és arroganciájával hívja fel magára a figyelmet, hanem a béketűrésével, amelyben a belső értékeinek valódi erői megmutatkoznak.
Az önhittség, a gőg, az önelégültség, az ítélkezés és a hiúság korszakát éljük, s ettől nem mentes a magyarság egy része sem. Vegyük észre, hogy az előbb említett attitűdök nem a magyar virtust keltik életre, hanem gyengeségeinket öltöztetik új ruhába.
Aki lenézi a többi magyart vagy éppen az idegeneket, avagy a másként gondolkodókat, mert képtelen túllátni a felszínen, az máris önmaga csapdájába esett, s a spirituális fejlődésének és felemelkedésének önmaga válik a kerékkötőjévé.
A múlt tele van tüskékkel, aknákkal és poklokkal, amelyeket nem kellene újraélnünk és újrateremtenünk. A gyűlölet és a fájdalom sokféleképpen szeretne befurakodni az ember elméjébe és valóságába, s a múlt jó hivatkozási alapot kínál, mondhatnánk ideológiai megoldást szolgáltat ehhez. De a magyar virtus nem a bosszúról, a megtorlásról, hanem a megbecsült szabadságról szólt mindig is. Nevezetesen arról, hogy valaha a nemtelen eszközökkel szemben mi nemes eszközökkel vívtuk meg az ütközeteinket, ezért voltunk sokáig legyőzhetetlenek.
Ismerjük fel, hogy most önmagunk legyőzésén a sor, mert önmagunknak vagyunk a legnagyobb ellenségei, ha átadjuk magunknak a múlt gyötrelmeinek vagy a jövő hamis vízióinak. Egyik sem lehet alapja a magyar virtusnak.
A virtus egy lelki erő, amelyet a vérünkben hordozunk és adunk tovább generációról generációra. Olyan ez, mint a fény, melynek egyetlen dolga, hogy világítson, de ha mi torz elméletekkel, egós tulajdonságokkal, lelki kínokkal, az el nem engedett sérelmeinkkel és a hibáink istenítésével árnyékoljuk be ezt a tiszta fényt, akkor lelki erőink bénultak maradnak, így csak beszélgethetünk a magyar virtusról ahelyett, hogy aszerint élnénk.
A magyar virtus alkalmassá tehet mindenkit arra, hogy vállalt sorsfeladatát beteljesítse, de azért meg kell dolgozni. Állhatatossággal, becsülettel, szelídséggel, őszinteséggel és együttérzéssel lehet megközelíteni a lelkünket. Mert a lélekben rejlő tudás és hit mindennek az alapja, ami maradandó.
Előbb mindenkinek a saját egyéni életében kell bebizonyítania, hogy képes változni. Az nem elég, ha mítoszokat és legendákat tanulmányozva mélységesen átérezzük elődeink letűnt nagyságát és abba az álomba ringatjuk magunkat, hogy néhány honfitársunk erőfeszítései révén egyszer majd visszatér a magyarság dicsősége. Ez az attitűd csupán a hosszú út kezdete lehet.
Végül, jegyezzük meg, hogy csakis olyan lehet a világ, amilyenek mi belül vagyunk. Ha mi nemesedni fogunk, a világ helyzete is javulni fog. Ha többen tesszük ezt, akkor gyökeres változások is elérhetők lesznek. Ha azonban nem foglalkozunk a belső lelki folyamatainkkal és lelki értékeinkkel, akkor alkalmatlanok leszünk az újjászületésre és annál több teher hárul a többi honfitársunkra, akik helyettünk is teszik/próbálják tenni az Isten adta dolgukat.
Szóval, legfőbb ideje volna felébredni és erkölcsös életet élni!
Boldog napot!
The post A magyar virtus felélesztése appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
