Nyitokép: Körkép.sk
A Magyar Kultúra Napja alkalmából a hagyományos ünnepségektől eltérő kulturális rendezvényre került sor Komáromban, a Selye János Gimnázium aulájában, amely zsúfolásig megtelt az érdeklődő közönséggel.
A 2024. január 20-i ünnepi est a Széchenyi István Polgári Társulás által, Tarics Péter főszervezésében valósult meg, melynek fő tartamát Böjte Csaba ferences rendi szerzetes karizmatikus személyiségének jelenléte és szavai határozták meg.
Az összejövetelen bemutatásra került Csender Levente „Fényből és sárból” című kötete, amely rendhagyó monográfia formájában Böjte Csaba életét beszéli el. Mindennek kapcsán körünkben üdvözölhettük a mű szerzőjét is.
A többszázas tömeget vonzó ünnepi est Erkel Ferenc-Kölcsey Ferenc Himnuszával kezdődött, amelyet a jelenlévő közönség felállva, teljes átéléssel énekelt el. Majd pedig az est házigazdája, Tarics Péter köszöntötte a jelenlévőket, név szerint üdvözölve a műsorban közreműködő jeles személyiségeket, Böjte Csaba ferences rendi szerzetest, aki ez év január 24-én tölti be 65. életévét, és júniusban pedig pappá szentelésének 35. évfordulója következik el. Egyúttal köszöntötte Csender Levente, József Attila-díjas írót, a fenti mű szerzőjét.
Tarics Péter bevezetőjében röviden szólt a Magyar Kultúra Napjának jelentőségéről, s ezzel összefüggésben hírül adta, hogy a mai napon két jelentős, a kultúra területén aktívan tevékenykedő felvidéki személyiség, Hrubik Béla és Stubendek István a Magyar Kultúra Lovagja címet nyerte el, melynek kapcsán örömét fejezte ki.
A házigazda ezután Böjte Csaba testvért kérte fel, hogy tekintsünk kissé vissza a mögöttünk lévő karácsonyi ünnepkör időszakára, amikor ők egy hatalmas, újszerű, ötletgazdag betlehemes körutazást tettek, Erdélyből egészen a magyar fővárosig.
A szerzetes előbb az éppen 800 esztendeje történt eseményeket idézte fel, amikor Assisi Szent Ferenc 1223-ban egy sziklabarlangban, az itáliai Greccióban felállította az első betlehemet. Célja volt, hogy e jelképes helyszínnel segítsen az embereknek elmélyülni, átélni a hajdani történéseket, amint az Istengyermek közénk érkezik.
Erről a 800 éves hagyományról emlékezett meg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány is, melynek kapcsán a közösség egy csapata Csaba testvér vezetésével Szepsiszentgyörgyről egészen Budapestig zarándokoltak el az Összetartozás betlehemi karavánjával. Számos helyszínen megálltak, és a leleményes lelki vezető mindenütt a polgármestert kérte föl a rendezvény házigazdájának, így az zökkenőmentesnek bizonyult.
A betlehemezés kapcsán Csaba testvér az ő lenyűgöző elbeszélő stílusával számos megható történetet osztott meg a közönséggel, például, amikor egy koldusasszony az ölébe kérte és ringatta a jászolban fekvő kis Jézust megszemélyesítő babát.
Tarics Péter a következőkben Csender Leventét kérte fel, beszéljen könyve megszületésének mozzanatairól, mely a „Fényből és sárból” címet viseli. Az író elmondta, négy évvel ezelőtt a Helikon könyvkiadó igazgatója kérte föl, hogy írjon egy életrajzi könyvet Csaba testvérről, hiszen az író szintén székelyföldi, székelyudvarhelyi. Csender Levente e felkérést nagy megtiszteltetésnek tartotta, és örömmel elvállalta. Ekkor elolvasott róla, s tőle minden irodalmat, ám jött a pandémia időszaka, míg végre 2020 júniusában sikerült Dévára kijutnia. Úgy gondolta, hogy napközben majd a kolostor udvarán beszélgetnek, de Csaba testvér egy aktív, utazós élettempót diktált, aminek ő részesévé vált.
Az író a szerzetes személyisége kapcsán elsősorban arra volt kíváncsi, KI BÖJTE CSABA, amire Csaba testvértől egy végtelenül szerény, egyszerű, de életszemléletének módját tömören összefoglaló választ kapott: EGY MARÉK POR, MINT MINDENKI MÁS.
Csender Levente felsorolta, hogy az életrajzi anyagot a szerzetes gyerekkori barátaitól, munkatársaitól, növendékeitől, saját dévai megtapasztalásaiból gyűjtötte össze, mert maga Csaba testvér nem igazán néz az életére visszafelé, az előretekintést tartja lényegesnek.
A könyv nemcsak a gyermekmentő ferences atya tevékenységét mutatja be, hanem életének olyan részeibe is bepillanthatunk, amelyet az emberek jelentős része nem ismer. Egy rendkívül érdekes, göröngyös életút küzdelmeit, az általa tanúsított túlélési stratégiát, valamint ennek lelki hátterét ismerhetjük meg, amelyből minden ember tanulhat, tapasztalatokat szerezhet, példát vehet.
Az író a könyvismertetés közben felolvasta Böjte Csaba gondolatait is, amelyek a kötet hátlapján szerepelnek:
Isten a föld porából megalkotta az embert. Fényből és sárból született lények vagyunk, Mindannyiunk arcán fel-felragyog a teremtő Istenünk szép vonása, de sajnos sokszor megjelenik, ott éktelenkedik a föld sötét árnyéka is. Erények, bűnök, sikerek, kudarcok tarka szőttese az életünk. Magunkban, környezetünkben, a fényt, az életet nagyra tartjuk, örvendünk, ha a fény, a ragyogás betölti az életünket. Nagyon sokan kérdezik: de akkor Isten miért engedte meg a bűnt, a rosszat, a fojtogató sötétséget? Ez a kérdés nem csak bennünket, egyszerű embereket foglalkoztat, mert ez az istenhit örökké visszatérő botrányköve.
Tarics Péter, mint az est házigazdája, ismét Csaba testvérhez fordult kérdésével: Melyek voltak azok a mérföldkövek, amelyek meghatározták Böjte Csaba életét, milyen volt a bányászélet, mikor döntött a papi hivatás mellett, volt-e olyan érzése, hogy feladja.
Csaba testvér a rá jellemző humoros anekdotázással kezdte a válaszát: Az ötvenéves házassági évfordulón kérdezték a székely bácsit, volt-e, hogy úgy gondolta, el kell váljon a feleségétől, amire azt válaszolta, meg sem fordult a fejében, na de az, hogy megnyúvassza, az egypárszor az eszébe jutott.
Az ehhez hasonló életízű humor-szilánkok kapcsán a közönség természetesen hatalmas felszabadult kacajra fakadt.
Csaba testvér röviden utalt rá, hogy természetesen voltak az életében nehéz percek, órák, hetek, hónapok, de saját helyzetét ismét a valós életből merített példával igyekezett szemléltetni. Elmondta, hogy jelenleg Dunaszerdahelyről érkezett, ahol a focicsapat attól jó, hogy jók a szurkolók – tehát saját személyes sikereit az őt övező közösségnek is tudhatja.
Böjte Csaba beszéde főként a pozitív emberi kapcsolatok kialakításának fontosságára, a szeretet kinyilvánítására, egymás biztatásának fontosságára, a vigasztalás szerepére irányult, hogy ezáltal is lelket öntsünk a másikba.
A ferences rendi szerzetes beszélt a gyermeknevelés hatásos eszközeiről, amely csakis szeretettel odafigyeléssel érhető el. A gyermek Isten drága ajándéka, minden gyermek eredeti mennyei alkotás, ezért egy sem selejtes. A mi feladatunk pedig, hogy megtaláljuk, s kihozzuk belőle az értéket, melyet nem lehet erőltetni, hanem ki kell belőle szeretni. Minden emberi kapcsolatunkban ez a lényeg: Szeressük ki egymásból a jót!
A továbbiakban szó esett Böjte Csaba Füveskönyveiről, az örömhöz, a boldogsághoz segítő gondolatokról, majd pedig a Dévai Szent Ferenc Alapítvány 1992/93-as megalapításáról. Itt szintén hallhattuk az akkori nehézségekről is, ám a szerzetes itt is a szeretet parancsát követve tette a dolgát, a jelenlévőket is biztatva, higgyünk a jó szóban, ami meghozza a maga gyümölcsét.
Böjte Csaba előadásának gondolatai az egész est folyamán az irgalmasság és a szeretet mindennapi gyakorlása köré csoportosultak. Mondanivalóját bibliai példázatokra építette, megemlítve például Saul történetét, aki, mint a kereszténység üldözője éjnek idején elindul Damaszkuszba. Jézus ekkor megjelenik előtte a Damaszkuszi úton, és megkérdezi: Saul, Saul, miért üldözöl te engem?
Tehát Jézus Saul ellenséges magatartása ellenére párbeszédet kezdeményez vele. Ekkor Saul megtér, s mint Szent Pál apostol folytatja a krisztusi tanítást, megírja a világirodalom legszebb költeményét a Szeretet Himnuszát.
Csaba testvér szerint nincs elveszve a világ, amíg az ember tud szeretni. Röviden utalt a szomszédunkban dúló háborúra is, egy nagyon egyszerű kérdés-felvetéssel illusztrálva a helyzetet: Vajon jobbá tudod kiabálni a szomszédodat? Ugye, nem. Mert az erőszak, a harag nem teszik jobbá a világot. A jelenleg kialakult helyzetben úgy tudnánk segíteni, ha Orosz országban s Ukrajnában egyaránt hadiárvaházakat építenénk.
Az est vége felé közeledve Csender Levente elmondta, hogy számára hatalmas lelki feltöltődést jelentett a Déván eltöltött idő. A könyv megírását nem munkának tekinti, hanem ajándéknak, amely az ő személyiségét is jelentősen átformálta.
Tarics Péter azt a kérdést is föltette Böjte Csaba számára, hogyan viszonyul saját személye Nobel-békedíjra történő fölterjesztéséhez.
Szerinte nem az emberek előtt, hanem az Isten előtt kell nagynak látszani. És mint ahogyan a Szentírás tanítja, ha mindenkinek a szolgálatára leszünk, ezáltal válhatunk naggyá.
A kereszténységről, mint létkérdésről beszélt, szerinte a 21. század embere vagy keresztény lesz, vagy az emberiség megszűnik létezni.
E kemény mondat ellenére Csaba testvér tartalmas beszéde tulajdonképpen humorral telített, szelíd és vidám tanácsadás volt, terelve mindnyájunkat a helyes útra, ismerve az élet buktatóit is, ahonnét a szeretet ereje mutatja a kiutat.
A karizmatikus személyiség gondolatmenetét saját papi jelmondatával fejezte be:
Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, s mindannyian egymásnak jó testvérei legyünk.
Böjte Csaba ferences rendi szerzetes a színvonalas ünnepség végén megáldotta a Selye János Gimnázium aulájának többszázas közönségét, majd pedig mindannyian felállva közösen elmondtuk az Úr imáját, a Miatyánkot.
Ezt követően az érdeklődők megvásárolhatták Csender Levente „Fényből és sárból” című kötetét, valamint Böjte Csaba számos könyvét. A gimnázium folyosóján, ahol Csaba testvér dedikált, valóságos forgalmi dugó keletkezett.
A közhangulat alapján elmondható, az ünnepi találkozót követően a közönség lelkileg feltöltődve, maradandó élménnyel távozott a komáromi Selye János Gimnázium épületéből.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
