Több mint egy évtizede már, hogy először kerültem Brüsszelbe. Gyakornokként dolgoztam egy európai intézménynél, ahol egy alkalommal az aktuális európai alkotmányozásról beszélgettem belga főnökömmel. Felvetettem, számomra érthetetlen, hogy az európai döntéshozók kihagynák az alkotmány szövegéből a kontinens keresztény gyökereire utalást. Főnököm előbb megütközve nézett rám, majd akkurátusan, aztán egyre vehemensebben és a végén már vöröslő fejjel magyarázta, miért is lenne elfogadhatatlan az Európai Unió alapokmányában vallásról beszélni. Nem is annyira az érvei alapján, sokkal inkább felháborodása láttán értettem meg, mennyire távol van az ő Európa-képe attól, amit otthon gondoltunk. Mostanában, a menekültválság kezelésének kudarca kapcsán gyakran eszembe jut ez a beszélgetés – kezdi egy magas rangú brüsszeli magyar diplomata, aki azt kérte, ne szerepeljen neve a cikkben.
Szalonképtelenség lenne?
– Miközben mi itt Magyarországon, Közép-Európában a kontinens identitásáért, kulturális örökségéért aggódva korlátoznánk a gyökeresen eltérő hátterű migránsok tömeges beáramlását, hivatalos tárgyalásokon egyszerűen fel sem lehet vetni efféle érveket. Provinciálisnak, szalonképtelennek számítanak – ha mégis megemlítjük, utána a folyosón barátilag félrevonnak, és számon kérnek, miről beszéltek, mi szükség erre?! Azt látom, számukra az uniós projekt maga a vallás, a világnézet, jól csengő liberális közhelygyűjtemény, a ’68-as generáció szellemi terméke. Nem arról van szó, hogy euroszkeptikus lennék, elismerem, rengeteg vívmánya és kedvező hatása volt és van az európai közösségnek, de egyre inkább az a meggyőződésem, mást értünk Európa alatt – fogalmaz a brüsszeli diplomata.
Míg azonban az európai fősodor-politika menekültügyben változatlanul politikailag korrekt vonalat visz, és a volt szocialista országok szolidaritását kifogásolja, addig egyre nyilvánvalóbb, már a nyugati európai közvélemény is hátat fordít a „Willkommenskultur” lelkesedésének. – Pedig szerintem nyilvánvaló, hogy a hivatalosan hangoztatott „több Európát a válság megoldása érdekében” elképzelésnek semmi köze a valósághoz, csupán elméleti szakemberek képzeletében létezik. Mert mit látunk a menekültválság kapcsán? Németország hozott egy döntést annak idején, miszerint ők lesznek Európa eminensei, a még mindig a II. világháborús rossz lelkiismerettel küszködve megmutatják jobbik arcukat. Ma már német kollégáim is elismerik magánbeszélgetésekben, hogy Angela Merkel finoman szólva is „elszámolta magát – fejtegeti a diplomata.
Katasztrofális teljesítmény
A német koalíción belül is egyre forróbb lába alatt a talaj, s bár szigorodnak a menekültekkel szembeni intézkedések, Merkel igyekszik arcvesztés nélkül kihátrálni a helyzetből. És közben mit csinál az EU? Nemhogy hosszú távú, működőképes megoldása lenne, de az eddigi teljesítménye egyenesen katasztrofális. – Egyedüli javaslata az áttelepítés, amely révén eddig csupán pár száz menekült sorsát tudta rendezni. Úgy tudom, a bizottságnál szó sincs B tervről, a fő csapásirány: Merkelt kimenteni szorult helyzetéből. Ezért erőltetik a relokációt is, amely szintén német ötletként született. Közben német barátaimtól azt hallom, szó sincs már „Willkommenskulturról”, sőt a nagyobb városokban élők saját biztonságuk érdekében arra törekednek, hogy fegyverhez jussanak. A háttérben az osztrákok is mind többet elégedetlenkednek, azt mondják, ők végzik el a németeknek a piszkos munkát – mondja a diplomata.
Görögország a bűnbak
Kérdés: ha az áttelepítés is kudarchoz vezetett, mi lesz a megoldás? – Hogy a gyakorlat nem a „több Európa” irányába mutat, az biztos. Egyre többen vezetik be az ideiglenes határellenőrzést, s bár Schengen jelentős veszélybe került, ennél nincs jobb ötletük. A jogi alapot is megtalálták, a bűnbak Görögország lett, amelyet a határellenőrzés súlyos hiányosságai miatt nemrég felszólítottak: három hónapot kapnak a hibák kijavítására. Kicsi az esély arra, hogy a görögök három hónap elteltével példásan védik majd a schengeni határokat, márpedig ellenkező esetben az Európai Tanács minősített többségi szavazással ajánlást fogalmazhat a tagoknak: az ideiglenes határellenőrzést két évvel meghosszabbíthatják. Honnan az ötlet, miért érdekes az időzítés? A németeknek épp májusig szól az ideiglenes határellenőrzésre vonatkozó engedélyük. A menekültválság tényleges megoldása helyett így marad a tűzoltás. A határok kontrollja és minél több menekült kívül tartása. S közben marad a kínzó kérdés: mi lesz a Balkánon és a görög partoknál feltorlódott migránstömeg sorsa? – sorakoznak a kérdések beszélgetőpartneremben.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 02. 09.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
