A futárok számára már tart a karácsonyi szezon. Az ár-összehasonlító oldalak inflációval súlyosbított aranykorában az emberek, néhány eurós árkülönbség végett az ország, vagy akár a világ másik feléről is képesek megrendelni bizonyos terméket.
Idén a karácsony hétfőre esik. Számos webshop és futárszolgálat – elkerülendő a vásárlói csalódást – már most közzétette, mikor van az utolsó rendelési lehetőség, amikor még garantálni tudják a kiszállítást. Tavaly olyan hirdetéssel is találkozhattunk, amelyben budapesti e-shop „pánikfutárokat” keresett, az utolsó pillanatban való kézbesítésre, értelmezhető díjazással. Konzumvilágunk továbbra is önmaga halálra és/vagy mínuszba vásárlásával szeretné megünnepelni a Kisded születését, noha erre vonatkozó kitételt a Biblia nem tartalmaz. Múlt heti számunkban a karácsonyi árakciók bevezető ütemére, a Black Friday-re, és a kereskedők által alkalmazott soft lehúzási technikákra hívtuk fel a figyelmet. Folytatva az ott elejtett fonalat, ma az online vásárlás lehetséges buktatóira, és a vásárlói jogok némelyikére hívjuk fel a figyelmet.
Sokan már az elején elbuknak
Az offline világban nem szívesen vásárolnánk olyan boltban, amelynek rendezetlen a kirakata, porosak a polcai, csúnyák a csomagolásai, „bunkók” az eladói. Az online világban viszont szemrebbenés nélkül vásárolunk olyan webshopokból, amelyek már küllemükkel és fizetési lehetőségeikkel sem keltenek bizalmat.
Természetesen e sorok írója nem szeretné a nagy webáruházak malmára hajtani a vizet, de ökölszabály, hogy ha választani kell egy ismert hazai és egy ismeretlen malajziai áruház között, akkor mindig az ismertet válasszuk. Még a rendelés előtt győződjünk meg róla, hogy van-e elérhető ügyfélszolgálati telefonszám, és az működik-e.
Ha a fizetési lehetőségek közül választhatunk, és ismeretlen helyről rendelünk, mindig az utánvétes fizetési lehetőséget válasszuk, így legrosszabb esetben nem érkezik meg az ajándék, és akkor a szenteste előtti szombaton, 11 órakor még mindig elmehetünk a boltba, és nem veszítjük el a pénzünket.
Ha apróhirdetési portálról rendelünk, magánszemélytől, soha ne fizessünk előre. Ha átvágnak, ebben a konstellációban sokkal nehezebb behajtani a pénzünket, mint ha cégtől vásároltunk volna.
Jó hír viszont, hogy bizonyos fizetőkapuk, illetve a bankkártyatársaságok legtöbbje visszautalja a pénzünket, ha csalás áldozatai lettünk. A legtöbb kártyatársaság felhasználói feltételei között szerepel egy ilyen vagy hasonló mondat: „Szabályzatunk garantálja, hogy Ön nem vonható felelősségre a kártyájával vagy kártyaadataival végrehajtott jogosulatlan fizetésekért. Kártyája védett az elvesztés, ellopás és a személyazonosság bitorlása ellen, legyen az online vagy offline.”
De vigyázat: ha ön ugyan jóhiszeműen, de önként vagy tudatlanságból megadta kártyaadatait a csalónak, akkor arról hosszas jogászkodás kezdődhet, hogy erre vonatkozik-e a felelősségvállalás.
A világszerte sok kereskedő által használt PayPal simán visszatéríti a kétséges tranzakciók árát, és a problematikus felhasználó is korlátozásokra vagy teljes letiltásra számíthat. Már e sorok írójával is megtörtént, hogy egy ázsiai eladó önként ajánlotta fel a pénzvisszatérítést, ami egyébként ritkaság, csak ne jelentsem a PayPalnál. Ugyanezt a hazai piactér jellegű szolgáltatások nagy része, például az online térben is egyre erősödő Kaufland.sk is tudja.
”Anyám, én nem ilyen lovat akartam”
Bár a csomagküldő szolgáltatások, nyugati mintára, már a rendszerváltást követően megjelentek Szlovákiában, legtöbbször a képes újságokban hirdetve, vagy, amelyek rendelkeztek valamilyen adatbázissal, azok direkt levélkampánnyal is próbálkoztak, de az is lehet, hogy csak felcsapták a telefonkönyvet, hol volt még akkor a GDPR… Mindez természetesen az egész (cseh)szlovákiai kereskedelmi forgalom egésze volumenének csak egy csekély részét tette ki. A rendszerváltást követően azonban még sokáig a szocialista fogyasztóvédelmi szabályok voltak érvényben, amelyek nem voltak felkészülve ezekre a helyzetekre, így, nem megfelelő termék esetén általában a fogyasztó húzta a rövidebbet. Ezen a területen csak Szlovákia 2004-es, európai uniós csatlakozását követően állt be pozitív változás, ami az EU egyik kétségtelen előnye.
Mindez egybeesett a webkettő általánossá válásával, és az e-kereskedelem fokozatos expanziójával.
Anélkül, hogy ennek a hazai fejlődéstörténetét tételesen áttekintenénk, az EU-s jogharmonizáció és a fogyasztói jogvédelem fejlődésének szerencsés együttállásából a legnagyobb vívmány a 14 napos, vásárlástól való elállási lehetőség lett, miután az online rendeléseket távollevők közti szerződéskötésnek minősítették.
Ugyanezt egyébként a házaló árusításra is kiterjesztették. A kereskedő erre köteles felhívni a figyelmet, és a vásárláshoz mellékelni az elálláshoz szükséges nyomtatványt. (Ugyanakkor elállás esetén a vevő nem köteles ezt használni, a kereskedőnek akkor is el kell fogadni a vásárlástól való elállást, ha az nem az általa készített nyomtatványon valósul meg, de egyértelműen tartalmazza a vevő elállási szándékát.)
Ez tehát nem reklamáció, csak a csomag kibontását követően megállapítjuk, hogy nem ez az, amit akartunk, mert csak… A lényeg éppen az indoklási kötelezettség hiánya: enélkül lehet elállni a vásárlástól. A jogalkotó ezzel kívánta kompenzálni azt, hogy a vásárlás előtt a vevőnek nem volt lehetősége kézbe venni, megtapogatni a vásárlás tárgyát; vagy, ami a legalapvetőbb probléma a távvásárlások esetén: a ruhát, cipőt nem tudta felpróbálni.
A 14 nap az elállási szándék jelzésére vonatkozik, a terméket később is visszaküldheti. Az ezt szabályozó Tt. 102/2014-es törvény 9. paragrafusának 1. bekezdése azonban kimondja, hogy az eladónak, késedelem nélkül, 14 napon belül kell visszautalni a vételárat. Ad absurdum tehát olyan helyzet is előfordulhat, hogy az eladónak már akkor visszafizetési kötelezettsége keletkezik, amikor még nem kapta vissza a vevőtől az árut.
Ha ön kereskedőként olvas bennünket, érdemes alaposan átböngésznie a vonatkozó törvényt, és teljeskörűen tájékoztatni a vevőt. Ennek elmulasztása esetén ugyanis az eladó rendkívül előnytelen helyzetbe kerül. Ha a vevőt ugyanis késedelmesen tájékoztatja a 14 napos elállási határidőről, akkor az 14 nap helyett 12 hónapra növekszik.
Ha ön egyéni vállalkozás vagy cég nevére rendelte a terméket, például adóoptimalizálási okokból, jó ha tudja, hogy a 14 napos elállási lehetőség csak a természetes személyekre vonatkozik.
A méretre vagy egyedi rendelésre készített termék esetében nem lehet elállni a vásárlástól.
A visszaküldés vonatkozik a rendeléshez ajándékba küldött termékekre is. Ha ezt a vásárló mégis megtartaná, azt ki kell fizetnie az eladónak.
Több e-shop kínál olyan lehetőséget, hogy a rendelés a cég telephelyén vehető át. Ha viszont önt a boltban elragadja a vásárlási láz, vagy rájön, hogy a megrendelt terméken felül mást is venne, érdemes szem előtt tartani, hogy az elállási lehetőség kizárólag a rendeléssel vásárolt termékre vonatkozik.
Na de mi a helyzet a növekvő üzemanyag- és rezsiköltségek miatt egyre magasabb szállítási költségekkel. A fogyasztóvédelmi törvény egyértelműen fogalmaz, a kereskedő számára kötelezettségként szabja meg, hogy a vevőnek minden, a vásárlással kapcsolatos befizetést vissza kell térítenie, tehát az esetlegesen felszámolt csomagolási, raktározási, szállítási költségeket is. Viszont a fennálló szállítási költségek közül csak a legalacsonyabbat kell visszatéríteni. A vevő nem igényelheti vissza a visszaküldés postai díját az eladótól.
Ha a vevő azonban kőboltban vásárolta meg a terméket, előtte megnézte, megtapogatta, megszaglászta, felpróbálta, majd kifizette, de aztán otthon mégis rájött, hogy a vásárlás impulzív volt, vagy „nem ilyen lovat” szeretett volna, erre nem vonatkozik a vásárlástól való 14 napos elállási lehetőség.
Ha az eladó mégis felkínál valamilyen cserelehetőséget, akkor jó fej volt, és a törvényi kötelezettségein felüli szolgáltatást nyújtott. Ebben az esetben legfeljebb reklamálni lehet a terméket, de csak akkor, ha az hibás.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/49. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
