Hét éven át, 1911-től 1918-ig jelent meg Herczeg Ferenc szerkesztésében. Huszonnégy vaskos kötet, hosszasan keresgéltem a helyét, végül helyet szorítottam egy félreeső könyvespolcon. Fellapozom az 1914-es esztendőt.
Közben arra gondolok, hogy figyelmeztetnem kellene Tisza grófot és Hereczeg szerkesztőt, hogy készülődik a baj. Ott, az évfolyam felénél, 1914 júniusának végén Szarajevóban történik majd valami. S szóljanak másoknak is! Milleker Rezsőnek például, hogy publikálja később az iskolai földrajzoktatásról szóló tanulmányát.
Rudnyánszky György is jobb időkre halaszthatná Állattenyésztés vagy gabonatermelés című írását, nem beszélve Pásztor Árpádról, aki Kossuth Lajos elfelejtett leveleivel bíbelődik, miközben egy bizonyos Gavrilo Pricip és baráti köre Szarajevóban már készülődik, hogy megnyissa Európa leghosszabb évszázadát.
A lövés… Még nem dördült el, de holtbiztosan eldördül majd, és milyen jó volna, ha a száz évvel ezelőttiek csak halványan is sejtenék, mi készül a régi világ, és benne Szent István Magyarországa ellen. Valamit azért mégis sejthettek. A Magyar Figyelő éveken át figyelmeztetett a külső, és legfőképpen a belső veszedelmekre.
Csak éppen 1914-ben elhitték, hogy már legyőzték őket, amint Herczeg Ferenc szerkesztőségi cikkéből is kiderül. Ennek egyszerűen 1914 a címe, és az esztendő első számának beharangozója: „Talán nem vagyunk túlságosan szerénytelenek, ha megállapítjuk, hogy a Magyar Figyelő hívó és intő szavának némi része volt benne, hogy a zavar ma már oszlófélben van, és hogy a közös elvek vallói és a közös érdekek védelmezői egymásra találhatnak és egymásra sorakozhatnak.
A radikális demokrácia, amely tegnap még betöltötte fegyverkezésének zajával az országot, és úgy viselkedett, mintha trombitaharsogásával meg tudná dönteni az ezeréves Magyarország falait, ezidőszerint nem probléma.” Istenem, micsoda tévedés… Csak egyet lapozok gróf Tisza István elemzéséhez. „Bízom Istenemben, hogy a régi szabadságszeretet, a régi tettre és szenvedésre kész önfeláldozás él a magyar nemzetben ma is.
De az ebbe vetett hitre, nekünk arra a köztudatra is szükségünk van, amely a konfliktust megelőzi s elhárítja fejünkről annak minden érdekelt tényezőre nézve katasztrofális következményeit.” Pár hét maradt hátra a nagy világkatasztrófáig. Inkább visszateszem a polcra a Magyar Figyelő 1914-es évfolyamát, és kevésbé fájdalmas pillanatokban lapozgatom majd.
Szentesi Zöldi László – https://www.facebook.com/szentesizoldi/
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
