Az Angyali Üdvözletről nevezett bazilita szalvatoriánus nővérek által fenntartott oktatási intézmény lerombolása után a kongregáció elöljárója, Gladis Sabbagh anya szomorúságának adott hangot: nemcsak egy épületet vett célba a pusztítás, hanem egy, az emberek életében mélyen gyökerező szimbólumot.
„Nemcsak egy iskoláról volt szó, hanem az emberek életében mélyen gyökerező szimbólumról. A nővérek úgy érezték, hogy nemcsak egy épület omlott össze, hanem küldetésük egy része is” – Gladis Sabbagh anya, a bazilita szalvatoriánus nővérek kongregációjának általános elöljárója a telefonjában kissé elmosódott fotót őriz egy távoli tárgyról, amely izraeli buldózernek tűnik, amint egy már részben romos építmény lebontásán dolgozik: „Ez a mi keresztény iskolánk Járun faluban. A felvételt a szomszédos Rmeich egyik lakosa küldte nekem, amely a három keresztény városka egyike, ahonnan még nem menekültek el teljesen az emberek…”
Közös identitás
A járuni iskolát Szent Györgyről nevezték el. 1972-ben alapították a szalvatoriánus nővérek, és ötszáz diákjával referenciává vált az egész dél-libanoni Bint Jbeil körzetben. „Szerepet játszott az alapfokú oktatás megerősítésében egy olyan régióban, amely gyakran híján van az erőforrásoknak, közös identitást épített a lakosok között, és a társadalmi és kulturális tevékenységek központjává lett” – emlékszik vissza a szerzetesnővér a vatikáni médiának.
Nagy bizonytalanság
Idővel azonban a bizonytalanság, amely az egész régiót eluralta, arra késztette a lakosságot, hogy biztonságosabb helyekre meneküljön, és 2010-ben az iskolát bezárták. De Járun lakói közül senki sem képzelte volna, hogy egyszer majd azt kell látnia, ahogy izraeliek végleg földig rombolják mechanikus kotrógépekkel. „A kollektív veszteség érzése támadt fel bennünk: az iskola a gyermekkor, egy generáció emléke volt.
Korábbi támadások
Vajon ugyanazt az érzést élték-e át akkor is, amikor a 2024–2025-ös izraeli támadások során lebombázták a kolostort, ahol a szalvatoriánus nővérek laktak? „Mi, nővérek abban az időszakban elhagytuk Járunt, hogy Joun falu anyaházába költözzünk. Azért tettük, mert addigra Járun minden lakója elment már nyugodtabb övezetekbe.”
Szellemfalu
Járun mára szellemfaluvá vált, olyan, mintha elhagyatott, kísérteties utcáin csak buldózerek járnának – erről tanúskodnak Rmeich lakói, akik olykor hallják a gépek hangját is. Az izraeli rakéták okozta károk azonban – mondja Sabbagh nővér – nem csak a keresztény iskolát érintették: „Érintettek lakóházakat, olyan állami infrastruktúrákat mint az utak, a víz- és elektromos hálózatok, amelyek teljesen megsemmisültek. Vallási és közösségi épületeket, amelyek megrongálódtak: templomok, plébániai termek, kegyhelyek, mecsetek.”
A déli rész támadás alatt áll
Ugyanez a sors jutott sok más déli falunak is (Aïtaroun, Maroun el-Ras, Blida) – sorolja a nővér, ahonnan a lakosság folyamatosan menekül, hogy olyan helyekre érjen el, amelyek még nincsenek a légitámadások célkeresztjében: főként Bejrút északi része, Szidón és Türosz. „Ezeknek a szegény embereknek egy része a rokonainál, vagy az állam által rendelkezésre bocsátott létesítményekben talált befogadásra.”
Veszélyben az oktatás
Gladis Sabbagh anya a földdel egyenlővé tett iskolájának képeit a háború mély metaforájának látja, amely az oktatást is sújtja, még ha ez nem is kerül be a hírekbe. „A konfliktusok nemcsak a jelent érintik, hanem egy egész generáció jövőjét alakítják át.
Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Fotó: Congrégation des Soeurs Basiliennes Salvatoriennes N. D. De l’Annonciation Facebook-oldala
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
