Szent László király szobra tekint le a lévai katolikus hívek legnagyobb templomának oromzatáról. A 17. század végétől Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomnak nevezett szakrális hely ad otthont napjainkban a magyar nyelvű miséknek, katolikus ünnepi alkalmaknak.
A mai Léva határában található Baratka nevű település első templomáról egy 1156-ból származó írásos emlék számol be. A templom védőszentje Szent Márton volt. Később változtatták Szent Lászlóra.
A reformáció idejében a templom az egyre erősödő helyi reformátusok kezére került. Közel száz éven át használtak a kálvinisták a templomot. Az ellenreformáció korában, a 17. század első felében Pázmány Péter érsek jezsuitákat telepített le a városban. 1645-ben újra a katolikusokhoz került a templom.
A török Léváról való kiűzését követően a jezsuiták megszüntették lévai missziós telepüket és 1675-ben a ferences minoriták telepedtek le Léván.
1696. augusztus 18-án hatalmas tűzvész pusztított Léván, ennek során leégett a templom is. Az évszázad utolsó éveiben Báró Jaklin Miklós megjavíttatta a tűzvészben megsérült épületet, s új kőtornyot építtetett hozzá.
A 18. században további két tűzeset volt a templom falai között. Az 1772-es tűzvészben még a harangok is megolvadtak.
Az átépítés során a templom hajója megnyúlt, sekrestyével bővült. A szentélyben helyezték el Szent Mihály arkangyal oltárképét, mely Quid Reni munkája nyomán készült. Az oltárképet körülvevő illuzórikus oszlopsor ismeretlen festő munkája. A főoltár két oldalán találjuk Szent István, Szent Imre, valamint Cirill és Metód szobrait.
Két mellékoltár látható a templomban. Az egyik oltárkép Nepomuki Szent Jánost ábrázolja. A másik a fájdalmas Szűzanya előtt tiszteleg.
A klasszicista stílusú főoltár 1793-ban készült el tardosi vörös márványból. Ugyancsak márványból készítették el a keresztelőmedencét. A hajó bal oldalán helyezkedik el a sokszögű faszerkezetű szószék, ez szintén klasszicista jegyeket hordoz. A padok rokokó stílusúak, melyek díszítései ferences szentek életét idézik.
A sors nem volt kegyes az épülethez. Az 1808. július 24-ei tűzvész ismét jelentősen megrongálta a templomot. Elpusztította a harangokat és jelentős károkat szenvedett a 17. század végén felépített templomtorony is. A felújítás ugyan megtörtént, ám a leégett és erősen megrongálódott templomtornyot jó ideig nem hozták helyre.
A felsorolt harangok a templom mellett felépített, fából készült harangtoronyban laktak.
A templomtorony felépítésének előmozdítása érdekében 1896-ban Toronyépítő Egyletet hoztak létre. Ennek köszönhetően közadakozásból 1902-ben impozáns kettős tornyot emeltek. Mészáros József, felesége, Székesváry Mária, valamint László fiuk kilencezer forinttal támogatta a tornyok megépítését. A nemes cselekedetre márványtábla emlékeztet a hajó egyik oldalsó falán.
A két templomtorony közti homlokzaton helyezték el Hölzel Albin budapesti szobrászművész pirogránitból készült, három méter magas Szent László-szobrát, a templom valamikori védőszentjére emlékezve.
A templomfalon található az Esterházy család klasszicista domborműve címerrel és felirattal, mely 1786-ban készült. A templom kriptájában temették el az elszegényedett nemesurat, Kolonich Sigfridet.
Procházka Ferenc működése alatt 1992-ben belső felújítást végeztek. Majd Ján Bednár szolgálata alatt, 2011-ben újabb, kisebb felújításon esett át a templombelső.
Napjainkban heti három alkalommal tartanak magyar nyelvű miséket a templom falai között.
Forrás:
emlekhelyek.csemadok.sk
Vincze László tájékoztató anyaga a templom bejáratánál
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
