Az oktatási minisztérium szerint a távoktatás rendkívül megviselte a diákok mentális egészségét. Ez a probléma természetesen a szlovákiai magyar gyermekeket is érinti. Annak jártunk utána, hogy a diákok kihez fordulhatnak ilyen helyzetben, illetve milyen jelekre kell odafigyelniük a szülőknek, hogy elkerülhessék a depressziós tünetek jelentkezését.
Branislav Gröhling (SaS) oktatási miniszter február elején a súlyos járványhelyzet ellenére is az iskolanyitás mellett érvelt. Elmondása szerint főként azért sürgették a diákok visszatérését, mert az utóbbi hetekben, hónapokban a távoktatás miatt jelentősen leromlott a mentális egészségük.
Svetlana Síthová, az inkluzív oktatási szakosztály igazgatója konkrét számokkal is alátámasztotta Gröhling állításait. Az oktatási minisztériumtól megszereztük az erre vonatkozó részletes adatokat. Síthová szerint 2020 második felében az első félévhez viszonyítva 33%-kal nőtt a depressziós tünetek száma a 18 év alatti korosztály esetében.
Ezt a kijelentést az IPčko nevű polgári társulás adataira hivatkozva tette, amely több segélyhívószám üzemeltetésével is foglalkozik. Szintén az ő adataikra alapozta azt az állítást, miszerint a 9 év alatti korosztálynál a mentális problémák száma megnégyszereződött: 2019-ben összesen 67 megkeresést jegyeztek a 9 év alattiaknál, 2020-ban viszont már 264-et. Ennél még aggasztóbb a legfiatalabb diákokkal kapcsolatos öngyilkossági statisztika: 2019-ben még egyetlen 9 év alatti gyermek sem kísérelte meg ezt a tettet, 2020-ban viszont már négyen is.
A bezártság miatti családi konfliktusok minden korosztályra komoly hatással vannak. Az IPčko statisztikája szerint a 9 év alatti korosztálynál megharmincszorozódott a családon belüli erőszakkal kapcsolatos megkeresések száma, hiszen 2019-ben még csak 3 ilyen hívást regisztráltak, 2020-ban viszont már 89-et.
Bár a mentális egészség leromlása a 9 év alattiaknál a legszembetűnőbb, ez viszont nem azt jelenti, hogy az idősebb diákok könnyebben viselnék a jelenlegi helyzetet.
A tárca statisztikájából ráadásul az is kitűnik, hogy a távoktatás a helyszíni oktatással összevetve körülbelül 40 százalékos hatékonyságot mutat. Bár biztosan akadnak olyanok is, akiket kevésbé visel meg a távoktatás, de az adatok alapján úgy tűnik, hogy minden második diák fáradtabbnak érzi magát az állandó otthon ülés miatt.
Gröhling azonban hiába érvelt a felsorolt adatokkal, az iskolanyitás a súlyos járványhelyzetre való tekintettel csak félig-meddig sikerült, hiszen a járványügyi szakértők februárban olyan formában fogadták el a Covid-automatát, hogy a fekete besorolású járásokban az intézmények újranyitása továbbra is tilos maradt, a bordó besorolású járásokban pedig a regionális közegészségügyi hivatal engedélye kellett hozzá.
Márciusban az intézkedések tovább szigorodtak: jelenleg elvileg csak azon szülők gyermekei térhetnének vissza az iskolákba, akik munkájukat nem végezhetik otthonról. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy az alsó tagozatokat több iskolában is az összes diák számára kinyitották.
Az utóbbi hetekben azt láthattuk, hogy a magyarlakta régiók közül jónéhány járás végig fekete besorolású volt. Példaként megemlíthetjük a Dunaszerdahelyi vagy a Galántai járást, ahol hetek óta súlyos a járványhelyzet, így az itteni diákok számára még csak egy rövid időre sem volt elérhető a helyszíni oktatás. Mivel ezeken a területeken több magyar tannyelvű alap- és középiskola működik, így a mentális egészség leromlása kifejezetten gyakori jelenség lehet a szlovákiai magyar diákoknál is.
Amíg a szlovák diákok számára kifejezetten jó lehetőséget kínál az IPčko nevű polgári társulás, amely segélyhívó vonalak üzemeltetésével foglalkozik (az oktatási tárca az ő adataikra hivatkozott, amikor az iskolanyitás mellett érvelt), addig a magyar diákoknak ez nem feltétlenül jelent megoldást, hiszen sokuknak – főleg fiatalabb korban – gondot okozhat a szlovák nyelv.
Felkerestük az IPčko programigazgatóját, Marek Madrót, aki elmondta: már több nyelvi kisebbség képviselője is felkereste őket, ám egyelőre nem terveznek egy kifejezetten magyar nyelvű segélyvonalat nyitni. Mint mondta,
„a személyes kapacitásaik leterheltsége miatt erre a jelen pillanatban nincs lehetőség”.
Felvettük a kapcsolatot az oktatási minisztériummal is, és rákérdeztünk, milyen lehetőségeik vannak a magyar diákoknak, ha nem tudják, kivel vitassák meg lelki nehézségeiket. A tárca sajtóosztálya azt válaszolta, hogy a tanácsadás természetesen kisebbségi nyelven is zajlik, leggyakrabban magyarul, elsősorban az úgynevezett Pedagógiai-pszichológiai Tanácsadó és Megelőző Központokban (CPPPaP), valamint az iskolapszichológusok segítségével.
Más kérdés azonban, hogy hány magyar tannyelvű intézmény képes iskolapszichológust biztosítani a diákok számára. Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) elnöke ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy sajnos nem mindegyik szlovákiai magyar iskola engedheti meg magának egy ilyen szakember alkalmazását.
„Azokban a szlovákiai magyar iskolákban van iskolapszichológus, ahol erre lehetőséget nyújt az intézmény költségvetése. Ahol azonban nincs rá pénz, ott ezt nem tudják megoldani”
– magyarázta az SZMPSZ elnöke, aki konkrét számokkal ugyan nem tudott szolgálni, de megjegyezte, hogy értelemszerűen főként a nagyobb iskolák engedhetik meg maguknak a szakemberek alkalmazását.
A problémát azonban nemcsak a pénzhiány okozza, hanem a munkaerőhiány is. Fekete Irén elmondása szerint bizonyos pszichológiai szakirányok esetében gondot okoz a Magyarországon szerzett diploma elismertetése, így ezek a szakemberek inkább ott telepednek le.
Barthalos Réka pszichológus és az SZMPSZ-hez tartozó Speciális Fejlesztő Szakmák Országos Társulásának elnöke lapunknak azt is elmondta, hogy az iskolákban meghirdetett pszichológusi állások nagy részét minisztériumi támogatások segítségével hozzák létre, és ezek korlátozott időtartamig működnek.
„Ez általában el is ijeszti a szakembereket, hiszen a szerződés lejárta után az iskola már nem képes munkahelyet biztosítani számukra”
– nyilatkozta a szervezet vezetője.
Elmondása szerint további problémát jelent az egyetemi képzés hiánya.
„Pszichológiát ugyan több szlovákiai egyetemen is lehet tanulni, viszont az iskolapszichológusi szakosodásra csak Pozsonyban van lehetőség. Ez egy kétéves képzés, és sajnos nem mindenki juthat be rá. Az iskolákban viszont kifejezetten iskolapszichológusok számára hirdetnek meg állásokat”
– tette hozzá Barthalos Réka.
Az oktatási tárca az iskolapszichológusok felkeresése mellett arra is rámutatott, hogy a Pedagógiai-pszichológiai Tanácsadó és Megelőző Központok elméletileg együtt is működhetnének a Gyermekpszichológiai Kutatóintézettel (VÚDPaP) egy központilag szabályozott vonal bebiztosításában. Ennek a megvalósulása egyelőre kérdéses.
Mivel a szlovákiai magyar diákoknak nagy gondot jelenthet a segítségkérés, így a leghatékonyabb megoldásnak esetükben továbbra is a megelőzés számít, ehhez pedig fokozottan nagy szülői odafigyelésre van szükség.
Ahogy azonban Bronislava Kundrátová, a VÚDPaP munkatársa rámutatott, a mentális problémákat nem mindig könnyű észrevenni, hiszen különféleképpen jelentkezhetnek a gyerekeknél, emellett pedig az életkor is komoly befolyásoló tényezőnek számít. Elmondása szerint fiatalabb korban számos viselkedésbeli apróság utalhat a kialakuló depresszióra, például az unalom vagy az ingerlékenység, de olyan tünetek is jelezhetik a romló mentális állapotot, mint a hiperaktivitás, az érzelmi labilitás (a nevetés és sírás gyakori váltakozása), az alacsony önbizalom vagy a bűntudat érzete.
A serdülőknél a jellemző tünetek közé tartozik az állandó unottságérzet, a hangulatváltozások, a reményvesztettség vagy a határozatlanság.
„A serdülők ilyenkor gyakran reménytelenségről beszélnek, pesszimistán gondolkoznak, aggódnak a jövőjük miatt, nem látnak kiutat. Kudarcérzetük van, valamint alacsony önbizalmuk és önbecsülésük”
– nyilatkozta lapunknak a pszichológus.
Kocsis Dominika pszichológus szintén hasonló tünetekre hívta fel a figyelmet, illetve elmondta, hogy a távoktatás valóban kedvezőtlenül hathat a gyermekek mentális egészségére, mivel eltávolodnak a barátaiktól.
„A kisebb gyermekek esetében azt tapasztaltam, hogy a személyes oktatást jobban preferálják az otthon megjelenő technikai nehézségek miatt, illetve jobban szeretnek iskolába járni az osztálytársaik miatt, kellemesebb nekik, hogy ha a tanulás közötti szüneteket és a napközit a barátaik között töltik. Kamaszok esetében szintén azt tapasztaltam, hogy a kortársakon van a hangsúly, hiányoznak egymásnak, nem tudnak problémáikon, nézeteiken osztozni”
– számolt be tapasztalatairól a szakember. Hozzátette, a kijárási tilalom és az online oktatás miatt az otthonlét mintegy megszokássá válik, ami még inkább a szeparáció felé mozdítja el a gyerekeket.
Bronislava Kundrátová megjegyezte: a szülőknek a járvány alatt különösen nehéz a dolguk, hiszen nem egyszerű különbséget tenni abban, hogy a gyerekük egyszerűen csak belefáradt a helyzetbe, vagy pedig már depressziós tünetei vannak.
„Főként a viselkedésbeli változásokra kellene ügyelni, és nemcsak a hirtelen jelentkező tünetekre, hanem a fokozatosan felbukkanóakra is. Például ilyen az apátia, a gyermek érdeklődésének elvesztése egy olyan dolog iránt, amit korábban szeretett, de ide tartozhat a nehéz reggeli ébredés is, vagy az, hogy a gyereknek problémát jelent betartani a hétköznapi rutin dolgait. A szülők részéről továbbá fontos, hogy a frusztrációjukat ne a gyerekeken vezessék le, és figyeljenek arra is, hogy minél kevesebb negatív információ érjen el a kicsikhez”
– magyarázta a szakember.
Hozzátette: a gyerekek motivációjában kiemelkedő szerepet játszik a napi rutin, amely nemcsak a fiataloknak, hanem a felnőtteknek is biztonságérzetet ad. Emellett érdemes felhívni a figyelmet a távoktatásból származó esetleges előnyökre is.
Kocsis Dominika szerint azonban arra is oda kell figyelni, hogy a rutin időnként változatos legyen, érdemes újabb és újabb dolgokat kipróbálni a szabadidejükben.
„Erre azért van szükség, hogy a mindennapok ne unalmasan, monoton módon teljenek, fontos az új szokások, elfoglaltságok kiépítése”
– vélekedett a pszichológus.
A magyar szakember szerint ha a szülő észleli az említett tüneteket, és úgy érzi, nem tudja megfelelő módon támogatni a gyermeke küzdelmét a nehézségekkel szemben, bátran forduljon egy szakpszichológushoz.
Kundrátová hozzátette, erre tökéletesen alkalmasak lehetnek a már említett Pedagógiai-pszichológiai Tanácsadó és Megelőző Központok.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
