November 20-án szombaton, a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban Veres András győri megyéspüspök vezetésével ünnepi szentmisében került sor a Brenner János Hittudományi Főiskola papnövendékeinek admissziójára, lektor- és akolitusavatására.
Az ünnepi szentmisében Fábián András, Kordoss Richárd és Woditsch Péter első alkalommal ölthették fel a megáldott reverendát a krisztusi papságra való törekvés jeleként. Személyes hangvételű gondolataikat adjuk közre, melyben kérik és bíznak a Tisztelt Olvasó figyelmében és imádságában.
Fábián András (Szombathelyi Egyházmegye): A beöltözés szertartásából két fontos mozzanatot emelnék ki. Az első, amikor magunkra öltöttük a reverendát. Ekkor ez a szentírási rész hangzott el, „…vessétek le a korábbi életmód szerint való régi embert, aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt; újuljatok meg gondolkodástok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére teremtetett, valóban igaz és szent emberként…” (Ef.4,22-24)
Ez hatalmas feladat. A reverenda önmagában csak egy ruha, egy anyag, az teszi különlegessé, ha méltóképpen viselik. A második fontos mozzanat, amikor megígértük Isten és a jelenlévők előtt, hogy a reverendát nem tagadjuk meg és nem szennyezük be, hogy az emberek ebből is felismerjék, hogy Őhozzá, Istenhez tartozunk.
Kordoss Richárd (Győri Egyházmegye): A beöltözés számomra egy hihetetlen nagy öröm, megtiszteltetés és felelősség. Öröm, hiszen egy papnövendék életében nagyon fontos és szép ünnep. Megtiszteltetés, mert az előjáróim megbíznak bennem, és alkalmasnak találnak arra, hogy magamra ölthessem a reverendát, ezért felelősség is, hogy hitelesen és méltó módon képviselve tegyek tanúságot arról, hogy kihez tartozom. Hivatásunk fejlődését a reverenda elkészítéséhez tudom hasonlítani: amikor bejöttünk, akkor még nem igazán tudtam, hogy milyen lesz a szeminárium, milyen érzés lesz reverendát felvenni, és most sem tudom, hogy milyen lesz a jövőm. Így a reverenda is. Amikor először láttam az anyagát tekercsben, akkor még nem tudtam elképzelni, hogyan is fog majd kinézni. Idővel, sok munkával és számtalan apróbb igazítással készült el, azt gondolom, hogy mi is hasonló módon készülünk fel a szolgálatunkra.
Woditsch Péter (Győri Egyházmegye): A szívemben öröm és hála van: elsősorban Istennek, akinek a kegyelméből mindez megtörténhetett, de azok felé is, akik eddigi utamon kísértek, velem ünnepeltek. Számomra a reverenda viselése az öröm mellett lehetőség és felelősség is egyben. Lehetőség mi magunknak, hogy még tudatosabban és komolyabban, imádságosabb lélekkel éljük meg a papságra való készületünket, de a külvilág felé is fontos, hiszen a reverenda hiteles viselése egyúttal misszió is lehet az emberek között. Ez ugyanakkor a felelősséget is magában hordozza: törekednünk kell rá, hogy mindig méltón öltsük magunkra és amikor rajtunk van, akkor tudatában kell lennünk, hogy
Azt gondolom ez kellő nehézségű, de ugyanakkor mégis örömteli feladat annak az útnak minden egyes napjára, amit a Krisztushoz való hasonlóbbá válással töltünk.
Mind a beöltözés, mind pedig a lektoravatás, akolitusavatás és admisszió egy-egy lépcsőfok a papság felé vezető úton. Arra kérjük a kedves Olvasókat, imádkozzanak értünk, de a győri szeminárium egész közösségéért is, hogy a megkezdett úton tovább haladva majd a diakónus-, és a papszentelés kegyelmében is mindannyian részesülhessünk.
Forrás: Győri Szeminárium
Fotó: Németh Péter/Győri Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
