A kommunista terrorista, akit a demokraták “szentté” avattak, mert meg akarta ölni Hitlert

A kommunista terrorista, akit a demokraták “szentté” avattak, mert meg akarta ölni Hitlert

1939. november 8-án este 20.45-kor Konstanznál, a svájci-német határt alkotó drótkerítéstől 25 méterre két német határőr feltartóztat egy Georg Elser nevű ácsot, majd a határállomásra kísérik gyanús viselkedése miatt.

Elser ruházatának átkutatása során drótvágókat, robbanó eszközök gyártásához szükséges jegyzeteket és vázlatokat, valamint a müncheni Bürgerbräukeller belső terét ábrázoló üres képeslapot találnak.

Ugyanaznap este, az 1923. november 8-i sörpuccs évfordulóján a müncheni Bürgerbräukellerben tartott NSDAP pártgyűlésen 21.20-kor bomba robban. A merénylet célja, hogy megölje Adolf Hitlert a Nagynémet Birodalom Führerét és kancellárját. A robbanás a szónoki emelvény mögötti, a mennyezetet is tartó oszlopnál történik. Az oszlop összedől, a mennyezet és a tető beszakad, a galéria egy része is leomlik valamint egy belső fal is ledől. A merényletben ember veszti életét, 63 sebesül meg, közülük 16-an súlyosan, de Hitler, aki 13 perccel a robbanás előtt elhagyja a sörházat karcolás nélkül megússza. Ő csak az éjszaka során később, már Nürnbergben értesül a merényletről Joseph Göbbelstől. “Az embernek szerencséjének is kell lennie” – reagál rá.

A Bürgerbräukeller beomlott mennyezete a robbantás után

Hitler azonnal visszautazik Münchenbe és utasítja Heinrich Himmlert, hogy azonnal indítson nyomozást Arthur Nebe, a Bűnügyi Rendőrség (Kriminalpolizei – Kripo) vezetőjének irányításával. Himmler ennek eleget tesz, ráadásul a teljes vizsgálat vezetését Heinrich Müller Gestapo vezetőre bízza, és azonnal vizsálat alá veszik a sörház teljes személyzetét. Eközben Nebe és emberei a romok között kutatnak nyomok után. Sikerül is egy sárgaréz óraszerkezet darabot találniuk. A rajta lévő azonosító szám alapján az óra egy schwenningeni órásmestertől származik. Himmler 500.000 Birodalmi Márka nyomravezetői díjat ajánl fel annak, aki a merénylő nyomára vezeti a hatóságokat.

A nyomozást vezető Gestapo vezetők 1939. novemberében – balról jobbra: Franz Jozef Huber, Arthur Nebe, Heinrich Himmler, Reinhard Heydrich, Heinrich Müller

Több száz bejelentést kapnak, többek között Elserről is, akit már 1939. november 9-én a müncheni Gestapo Főhadiszállásra szállítanak. Néhány napig nem foglalkoznak vele különösebben, de a szembesítések során a sörház egyik pincérnője, Maria Strobl azonosítja mint törzsvendéget, aki soha nem ivott egy pohár italnál többet, majd sváb akcentusa alapján egy bolti eladó, aki hangszigetelő anyagot adott el neki, amivel óra ketyegést akart elnyomni. Franz Josef Huber a bécsi Gestapo főnök is Münchenbe utazik, aki javasolja, hogy vizsgálják meg Elser térdeit. Azt találják, hogy mindkét térde csúnyán le van horzsolódva, ami folyamatosan térdelve végzett tevékenységre utal. Elser 1939. november 15-én írásban részletes beismerő vallomást tesz, majd november 18-án a berlini Gestapo főhadiszállásra szállítják át. Családját, közeli és távoli rokonait, valamint ismerőseit először a berlini Moabit börtönbe, majd a Hotel Kaiserhofba szállítják őrizetre.

A Bürgerbräukeller beomlott mennyezete a robbantás után

Elser a kihallgatások során mindvégig kitart amellett, hogy magányos merénylő és saját meggyőződéséből cselekedett. Családtagjai és ismerősei vallomásai is ezt támasztják alá. Végül a nyomozók teljesen megismerik Elser előéletét és a merénylet előzményeinek történetét.

Georg Elser 1903. január 4-én született Hermaringenben. Apja fűrészárú kereskedő, anyja mezőgazdasági dolgozó. Öt fiatalabb testvére van. Az általános iskolában jó érzéke van a rajzoláshoz, a szépíráshoz és a matematikához. Gyerekkorát megkeseríti apja alkoholizmusa, aki rendszeresen részegen jár haza munka után. 1917-ben fél évet dolgozik apja üzletében mint inas, majd a königsbronni öntödében lesz esztergályos. 1919 és 1922 között asztalosnak tanul és sikeres vizsgái után a helyi bútorüzemben helyezkedik el. 1925-ben elhagyja szülőhelyét és máshol próbál szerencsét. 1929-ig három üzemben is dolgozik, de az első világháborút követő rossz német gazdasági helyzetben mindegyik tönkremegy. Ebben az időszakban az egyik segédmunkás szobatársa rábeszéli, hogy csatlakozzon a Vörös Frontharcos Szövetséghez (Roter Frontkämpferbund – RFB), egy kommunista szervezethez.

A Vörös Frontharcos Szövetség (Roter Frontkämpferbund – RFB) címere

1930-ban fia születik a Mathilde Niedermann pincérnővel folytatott alkalmi kapcsolatából és bár nem maradnak együtt, anyagilag támogatja őket. 1932-ig alkalmi munkákból tartja el magát, majd anyja hívására hazaköltözik, mert alkoholista apja teljesen eladósította a családot. A családi kereskedésben kezd el dolgozni, és közben bútorokat is készít, hogy segítsen kihúzni szüleit a szorult helyzetből. Ennek ellenére 1935-ben el kell adniuk a család ingóságait. Szabad idejében kikapcsolódásként népitáncol, furulyán, harmonikán és citerán is zenél, és csatlakozik a helyi túraegyesülethez is. 1936-ig ismét bútorüzemekben dolgozik, majd a heidenheimi Waldenmaier fegyvergyárba helyezkedik el. Itt köt barátságot egy másik munkással Maria Schmauderrel, akinek bejárása van a gyár védett részibe is, ahol a robbanószerek gyújtószerkezeteit gyártják. 1939. májusában egy családi vitát követően elköltözik otthonról a Schmauder családhoz.

Georg Elser

Hírdetés

Elser mindig is szélsőbaloldali érzelmű volt, tagja a Vörös Frontharcos Szövetségnek, a Kommunista Párta szavaz és az elejétől kezdve ellene van a nemzetiszocialista pártnak és Hitlernek, akit valami megmagyarázhatatlan okból állandóan csak “cigánynak” nevez (lehet, hogy nem tudja pontosan mi az). Habár Németország gazdasága a 30-as évek közepétől felszálló pályára kerül és tömegek életszínvonal emelkedik sokszorosára, Elser rögeszméjévé válik, hogy a nemzetiszocialista vezetés  és Hitler eltávolítása a kulcsa, hogy a munkások helyzetét tovább lehessen javítani. Erre egy olyan eseményt lát megfelelőnek, ahol az NSDAP vezetők összegyűlnek, hogy egyszerre lehessen velük végezni. Ilyen a müncheni sörpuccs évfordulóján minden éveben megrendezett pártgyűlés a Bürgerbräukellerben. 1938-ban el is utazik az eseményre, hogy felmérje a helyszínt. Bejutnia már csak a rendezvény után sikerül, de két órát így is a sörház felmérésével tölt.

A Bürgerbräukeller belső tere az 1900-as évek elején

Az elkövetkezendő hetekben megtervezi a robbantás részleteit és azt találja a legmegfelelőbbnek, ha a szónoki emelvény mögötti oszlopba rejti a bombát, amihez a munkahelyéről, a Waldenmaier fegyvergyárból elkezdi kilopni a szükséges mennyiségű lőport. 1939. április 4 és 12 között visszautazik Münchenbe, hogy lemérje az oszlop pontos méreteit. 1939 április-májusában új munkahelyéről, a königsbronni Vollmer kőbányából 105 db robbanó töltetet és 125 db detonátort lop el. A bomba működtetéséhez és időzítéséhez szükséges mechanikus vezérlést óra- és automobil irányjelző alkatrészekből készíti el. 1939 júliusában több próbarobbantást is végrehajt. Rövid betegség után 1939 augusztusában összepakolja személyes tárgyait, szerszámait, valamint egy duplafenekű koffer aljába a robbanószereket és Münchenbe utazik.

NSDAP pártgyűlés a Bürgerbräukellerben, 1923-ban

Saját nevén kibérel egy szobát és kezd rendszeresen a Bürgerbräukellerbe járni vacsorázni, hogy kifigyelje a hely szokásait. Szeptembertől kezdődően zárás előtt elrejtőzik az épületben és miután azt 22.30-kor bezárják nekikezd munkájának. A fa burkolatot eltávolítva egy kék zsebkendővel letakart elemlámpa fényénél, térden állva elkezdi a téglából rakott oszlopot kivésni. Általában hajnali 2-3-ig dolgozik, majd visszarakja a burkolatot, szundikál egy kicsit és ismét elrejtőzik, hogy a reggel 6.30-as nyitáskor kisurranjon a hátsó ajtón a törmelékkel a táskájában. Napközben a szállásán a bombán dolgozik, amihez még egy-két alkatrészt időközben beszerez, többek között a hangszigetelő anyagot. Október végéig összesen 30-35 alkalommal szökik be a sörházba, hogy kialakítsa a nyílást az oszlopban. 1939. november 1-ről 2-re virradó éjszaka elhelyezi a robbanószert a rejtekhelyen az oszlopban. November 4-ről 5-re virradó éjszaka az időzítőszerkezetet is becsempészi és összeállítja, valamint élesíti a bombát. Munkája sikeres elvégzését hazafelé egy dupla adag kávéval ünnepli meg. November 6-án meglátogatja húgát és annak férjét Stuttgartban. Csomagjait és szerszámait náluk hagyva 7-én visszautazik Münchenbe egy utolsó ellenőrzésre. Este ellenőrzi a bombát, aminek időzítője tökéletesen működik. November 8-án reggel Ulmba utazik ahol délután felszáll a 18.30-kor a svájci határon fekvő Konstanzba induló vonatra. A bomba este 21.20-ra van állítva, hogy pont Adolf Hitler beszéde közben robbanjon fel.

Hitler beszédet mond a Bürgerbräukellerben, mögötte az oszlop amibe Elser a bombát rejti

Elser terve jól kidolgozott, bombája jól megszerkesztett, kellő robbanóerővel rendelkezik, az időzítője halálpontos. Minden arra utal, hogy terve sikerrel jár és sikerül felrobbantania Adolf Hitlert és a nemzetiszocialista párt vezető tisztségviselőit. De amit nem tud, amiről nem tudhat, hogy Hitler hirtelen megváltoztatja a sok éve hagyományos programot, miszerint este 20.30-tól két órás beszédet mond. Most a Franciaország elleni támadás tervezett megindítása miatt inkább Berlinben marad és lemondja a megjelenést. De végül meggondolja magát, viszont a beszéd után azonnal szeretne visszatérni Berlinbe. A köd miatt nem repülhet, ezért különvonatával kell utaznia, aminek Münchenből való visszaindulását 21.30-ra tűzik ki. Emiatt a beszéd kezdetét fél órával előbbre hozzák este 20.00-ra és Hitler is lerövidíti azt egy órásra. Így fordulhat az elő, hogy mikor a bomba felrobban, Hitler már úton van különvonata felé és csak a nürnbergi megállónál éri utol a hír.

A kihallgatásokon monoklit is begyűjtött Elser

Elser kihallgatása tovább folyik a berlini Gestapo Főhadiszálláson egészen 1941 februárjáig. Kínzással, drogokkal, hipnózissal szeretnének többet megtudni tőle, de leginkább azt, hogy ki áll a merényletkísérlet mögött, és kik a társai. Elser végig kitart és minden esetben ugyanazt mondja, hogy saját elhatározásból tette amit tett és nincsenek társai. Ezt igazolják a rokonok és hozzátartozók vallomásai is. A bomba tervrajzát többször is lerajzoltatják vele, sőt a pontos mását is megépíttetik vele. Érdekesség, hogy a Gestaponak is megtetszik a bomba, ami a saját kézikönyvükbe és oktatási anyagukba is bekerül.

A bomba másolata amit Elser épített a Gestaponak

A merénylet áldozatait 1939. november 11-én a müncheni Feldherrnhalle előtt ravatalozzák fel, ott ahol november 9-én minden éveben megemlékeznek az 1923-as sörpuccs 16 halálos áldozatáról is.

A Bürgerbräukeller helyreállítását megkezdik, de a háború végéig nem sikerül azt befejezni. 1945. április 30-án a bevonuló amerikai 42. “Szivárvány” Gyalogos Hadosztály romosan, nemzetiszocialista jelképekkel tele foglalja el az épületet. 1945 végén az Amerikai Vöröskereszt klubhelyisége lesz, majd 1947-től a Különleges Szolgálaté. Naponta átlagban 1.700 amerikai katona szórakozik az egykori nemzetiszocialista emlékhelyen. 1957-ben civil tulajdonba kerül és részleges helyreállítása után 1958. Karácsonyán nyit ki újra. A müncheni városrendezés miatt az épületet végül 1979-ben lebontják. Ma a München City Hilton Hotel, a Gasteig Kulturális Központ és a GEMA épület áll a helyén.

A robbantás hét áldozatának ravatala a Feldherrnhalle előtt 1939. november 11-én

Elsert sohasem állítják bíróság elé, hanem átszállítják a sachsenhauseni koncentrációs táborba, ahol egy szigorúan őrzött magánzárkába kerül. Viszont furcsa módon lehetősége van, hogy bútoros mesterségét gyakorolja és számos bútort valamint hangszert készít, mindig extra adag fejadagot kap, a tábor borbélya naponta megborotválja és az őrök számára fenntartott tábori bordélyban is gyakran megfordul. 1945-ben amikor már látszik, hogy a háború elveszett, Hitler parancsot ad Elser (a tábori iratokban Ellerként szerepel) és más, szintén merényletet megkísérlő, vagy tervező ember – köztük Wilhelm Canaris – kivégzésére. A parancsot 1945. április 5-én adják ki írásban. Elsert átszállítják a dachaui koncentrációs táborba, ahol 1945. április 9-én agyonlövik és holttestét a krematóriumban elégetik.

A Bürgerbräukeller helyén ma a járdába épített emléktábla állít emléket a terrorista kommunista Georg Elsernek és gyilkos tettének

Elserről a háború utáni évtizedekben sem illik beszélni, amiben szerepet játszik a merénylet hét teljesen ártatlan áldozata. Münchenben csak a németek új, agymosott generációjának felnövekedéskor, a 80-as évek közepén változik meg a vélekedés tettéről, amikor már nem érdekes, hogy Hitlert ugyan nem, de ártatlanokat viszont gyilkolt. Azóta egy helyi általános iskola homlokzatán minden este 21:20-kor – az egykori detonáció időpontjában – neonfelirat gyullad ki, Elser véres tettét ünnepelve.

A féltucat ártatlan emberi életet kioltó szélsőbaloldali ács bajorországi szülővárosa, Königsbronn 2010-ben állít szobrot a kommunista terroristának a városka pályaudvara előtt.

Borító: Christian Friedel Georg Elser szerepében a Bürgerbräukeller sörházban Oliver Hirschbiegelnek a kommunista terroristát heroizáló “13 Minutes” című filmjében


Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »