Az alig 12 centiméteres szobor, amely több mint hatezer évig pihent a Balti-tenger partján, alapjaiban rengette meg a régészek tudását Észak-Európa első földműveseiről. A Kołobrzeg mellett megtalált mészkőalak, melyet máris „kołobrzegi Vénuszként” emlegetnek, nemcsak koránál és szimbolikájánál fogva különleges, hanem azért is, mert olyan helyen került elő, ahol eddig semmi hasonlót nem találtak.
Meglepetésszerű felfedezés a Balti-tenger partján
A szobrot 2022 decemberében találta egy helyi lakos Podczele közelében, Kołobrzegtől keletre. Nem tudva, mit is talált, átadta a Lengyel Fegyver Múzeum Barátai Egyesületének. A lelet innen került a Relikta Alapítvány szakértőihez, akik éveken át vizsgálták, míg végül megerősítették: az apró, mészkőből faragott alak több mint 6000 éves.
A leletet 2025. június 13-án mutatták be a Kołobrzegi Városi Múzeumban tartott sajtótájékoztatón, amelyen neves kutatók és helyi tisztségviselők vettek részt. A figyelem középpontjába azonban nem ők, hanem az apró, de különleges szobor került.
Különleges anyag, rejtett szándék
A neolitikus figurákat általában agyagból formálták – ez a példány azonban világos színű tengeri mészkőből készült. A felszínén még ma is láthatók kagylóhéjak, csigák, férgek nyomai. A kutatók szerint az anyagválasztás nem csupán esztétikai, hanem szakrális célokat is szolgálhatott.
Az alak arc nélküli, végtagjai csak alig körvonalazódnak. Karjai mellkasa fölé hajlanak, testét széles csípő és rövid lábak jellemzik. Az egész figura statikus, mintha valaminek nekidőlne vagy egyenesen állna. Hiányoznak az egyéni jellemzők, de a szimbolikus tartalom erőteljes.
Több mint női alak: spirituális szimbólum
A régészek szerint az ilyen alakok nem egyszerű női szobrocskák, hanem bonyolult szimbólumok. A kołobrzegi Vénusz hasonló szerepet tölthetett be, mint anatóliai vagy izraeli társai: termékenységi rítusokhoz, aratási ceremóniákhoz, vagy a háztartás védelméhez kötődő szertartásokban játszhatott szerepet. Azokon a pontokon, ahol leginkább kiemelkedik, kopásnyomokat találtak – valószínűleg gyakran érintették, dörzsölték.
Az ilyen figurák ismertek Dél- és Közép-Európában, a Duna mentén vagy Anatóliában, ám Lengyelországban – különösen északon – eddig nem találtak hasonlót. A kołobrzegi lelet arra utal, hogy a neolitikus spirituális világkép sokkal szélesebb körben terjedt el, mint azt eddig hittük.
A Balti-tenger partján élő földművesek öröksége
Későbbi vizsgálatok igazolták: a szobrot a Parsęta folyó termékeny völgyében élő neolitikus közösségek készítették. Ezek a korai földművesek – valószínűleg délről érkezve – új környezethez alkalmazkodtak, és magukkal hozták vallási képzeteiket is. A mészkőalak ennek az örökségnek a része.
A datálást több lengyel egyetem multidiszciplináris kutatócsoportja végezte. A szobor az új, a régió őstörténetét bemutató kiállítás egyik kiemelt darabja lesz a Lengyel Fegyvermúzeumban.
Apró szobor, nagy jelentőséggel
A kołobrzegi Vénusz különlegessége nemcsak abban rejlik, hogy egyedülálló és jól megőrződött. Hanem abban is, hogy új kérdéseket vet fel az európai őskori kapcsolatokkal kapcsolatban. Vajon helyi stílusról van szó, vagy kulturális importként került ide? Elképzelhető, hogy hasonló szobrok még várnak felfedezésre a Balti-tenger partján?
Bár egyelőre nincsenek közvetlen párhuzamok Lengyelországban, a figurában megtestesülő női szimbólumok és termékenységgel kapcsolatos hiedelmek jóval elterjedtebbek lehettek, mint korábban gondolták. Ez a lelet arra kényszeríti a kutatókat, hogy újragondolják a neolitikum spirituális térképét.
Az észak-lengyel őstörténet, amelyet eddig főként szerszámok, kerámiák és erődítések révén ismertünk, most egy misztikus tartalmú, vallási jelentőségű műalkotással bővült. Egy apró, de szimbolikus alak, amely új megvilágításba helyezi Észak-Európa ősi világát.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
