Az ember csak ül, és töpreng, vajon mit tudnak még kitalálni Brüsszelben Magyarország lejáratására? Milyen lapokat nem játszottak még ki ezek a hamiskártyások? Milyen jelentéseket, ajánlásokat, zsarolásokat, képtelenebbnél képtelenebb kitalációkat tudnak még kiagyalni ezek a hétpróbás svindlerek az Európai Parlamentben és a Bizottságban?
Látja az ember maga előtt például Jourová asszonyt. Azt a hölgyet, akit csalás vádjával szedtek le néhány éve egy repülőről. És mit ad isten, néhány év múlva mint a legmegbízhatóbb és legmegfelelőbb ember, ő lett az „átláthatóság” biztosa az Európai Bizottságban, akinek az arca azonnal görcsbe rándul, ha Magyarország kerül szóba. Látja az ember mondjuk Marc Tarabellát, az erkölcs bajnokát, aki 140 ezer eurós vesztegetés vádjával ült börtönben, majd miután letöltötte a háziőrizetet is, mint a szeplőtelen fogantatás hímszobra, szépen visszahuppant az Európai Parlament székébe. Istenkém, nem ő az első, nem is az utolsó, aki megbotlott, de legalább meghúzná magát.
Csupa-csupa talpig becsületes, feddhetetlen figura, akik meggyőződéssel képviselik az „európai értékeket”, akikre a gyanú árnyéka sem vetülhet.
Vagy ha vetül is, hasra esik. Ők azok a patyolattiszta politikusok, akiknek megadatott ítélkezni elevenek és holtak fölött. Ők a tévedhetetlen ítészek, akiknek a jó szándékához és tévedhetetlenségéhez kétség nem férhet. A dollárkötegek mellett ott lötyög a zsebükben a bölcsek köve, és minden reggel Kolumbusz tojását fogyasztják közepesen lágyra főzve, hozzá spanyolviaszt kennek a pirítósra. Ők azok, akik ötszázmillió ember feje fölött lebegve urizálnak és járnak térdig a gyanús ügyekben, úgy, hogy senkinek sem tartoznak elszámolással és felelősséggel. Mintha legalábbis félistenek lennének, akik a Parnasszuson születtek. Olyan kikezdhetetlen autoritások, akiknek mindent szabad. Hazudni, lopni, csalni, és másokat vádolni azzal, amit maguk követtek el. Csoda, hogy az ember zsebében kinyílik a bicska, ha látja őket?
Aztán látja az ember a magyar gyászhuszárokat: Dobrev Klárát, Donáth Annát, Cseh Katalint (aki cégeivel és haveri körével az ügyészség szerint csekély 4,8 milliárd forintnyi uniós és magyarországi pályázati támogatást síbolt el gyanús körülmények közt), Ara-Kovács Attilát, Molnár Csabát, Rónai Sándort, Ujhelyi Istvánt. Utóbbi azzal dicsekszik, milyen hasznos „közszolgálatot” végzett a magyar kormány feljelentgetésével Brüsszelben.
Látja az ember ezeket a magyarnak látszódó hungarofóbokat, akik mindig országuk és népük ellen szavaznak, és az új gyarmatosító háttérhatalom kegyeit lesik, miközben még büszkék is rá, hogy szembefordulnak a hazájukkal.
Akik szeretnék megfosztani a magyar embereket attól, ami jár nekik, mert a gazdi ezt várja el tőlük. Most például azt a társasjátékot játszották el, hogy élen jártak Magyarország 2024-ben esedékes Európai Uniós elnökségének a megfúrásában.
A múlt héten az uniós parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben a képviselők „aggodalmukat fejezték ki” Magyarország jövő évben kezdődő uniós tanácsi elnökségével kapcsolatban. Azt nem tudjuk, mennyiért aggódnak ezek a „demokraták”, azt azonban igen, hogy ezzel az állásfoglalással az Unió alapszerződését szegik meg, vagyis újabb jogtalanságot követnek el, miközben jogról hadoválnak.
Az sem zavarja őket, hogy az Európai Parlamentnek semmi köze az elnökség témájához. Elborult elméjükkel azt sem fogják fel, hogy az uniós elnökség nem ajándék, kivételezetteknek járó kegy, hanem kötelesség. Guy Verhofstadt egykori belga miniszterelnök, az EP liberális frakciójának vezetője írta a Twitter-oldalán: „törvényszegőnek nincs helye az uniós vezetők asztalánál, legfőképpen pedig nem kell, hogy az asztalfőn elnököljön”.
Eltalálta, Verhofstadt elvtárs, szarva közt a tőgyét. Törvényszegőknek valóban nincs helyük Európa vezetői között. Többek közt a Verhofstadtoknak, Cseheknek, Jourováknak és más „klubtagoknak”, akik állandóan arról papolnak, hogy a klubban viselkedni kell, és igazodni a többiek akaratához, s akik mindeközben a klub fényes padlójára köpködnek.
De ezeket a háborús uszítókat semmi sem zavarja. Már a látszatra sem adnak, nyíltan kimondják, Magyarországgal most éppen az a bajuk, hogy nem akar öngyilkos lenni egy szomszédháborúban, amelyben idegen érdekekért ölik egymást az emberek. Mint az Egységes Európai baloldal nevében a népét szolgáló svéd Malin Björk kijelentette:
Az ukrajnai háború idején nem lehet olyan vezetése egy uniós intézménynek, amely nem támogatja teljes mellszélességgel Ukrajnát.”
Björk úrnak csak annyit tudunk ajánlani: nosza, kapja hátára a borjút, oldalára a gázmaszkot, kezébe a kalasnyikovot, és az összes mellét kidagasztva meneteljen a frontra. Ha élve megússza, majd meséljen nekünk a szabadságról és a demokráciáról.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/23. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
