A poprádi Tátra Múzeum után Losoncon látható a világhírű kínai agyaghadsereg egy alakulata – 55 katona és 2 ló. A 2016 óta többfunkciós kultúrpalotaként működő zsinagógában szeptember 14-én nyílt meg a nagy érdeklődésre számot tartó kiállítás, melynek főrendezői a losonci zsinagóga, valamint a Nógrádi Múzeum és Galéria, társrendezők Besztercebánya Megye Önkormányzata, Losonc városa, a Szlovák Kereskedelmi és Iparkamara Besztercebányai Regionális Kamarája és a GOVIN GROUP Rt.
Az ünnepélyes megnyitóra magyar nyelven is kiadott meghívót Ján Lunter megyei elnök és Alexandra Pivková, Losonc polgármestere írta alá. A polgármesternő üdvözlő beszédét azzal a gondolattal kezdte, hogy a losonci zsinagóga épülete méltó helyszíne a nagyszerű kiállításnak, amelyre a helybelieken kívül magyarországi látogatókat is várnak.
A kollekciót Csehországban és Szlovákiában utaztató Govin Group Rt. prágai kulturális menedzsment képviselője mutatta be a kiállítást, nagy vonalakban ismertette a legnagyobb ismert temetkezési helyről napvilágra került, ma már a világ 8. csodájának tartott leletegyüttes történetét.
Az életnagyságú, sőt azt meghaladó méretű szobrok persze nem eredetiek, de hiteles, hitelesített másolatai a Senhszi tartományban, Hszian tartományi főváros központjától mintegy 30 kilométerre, Lintung kerületben, a Li-san hegység lábánál, 1974-ben véletlenül napvilágra került, 1987 óta az UNESCO által a Világörökség részeként nyilvántartott, több mint 8000 darabos leletegyüttes figuráinak, amelyek a Kínát i. e. 221 és 210 között egyesítő, birodalmat teremtő első császár, Csin Si Huang-ti sírhelyét, túlvilági birodalmát voltak hivatottak védelmezni.
A sereg négy föld alatti csarnokban, sorokba állítva helyezkedett el. A különféle rendű és rangú katonák mindegyikének más az arca, bajusza, hajviselete és öltözéke. A terrakotta katona úgy készült, hogy először agyagból megformázták az üreges szobortorzót, majd külön a karokat és lábakat, melyeket aztán hozzáragasztottak a törzshöz. A tenyér is külön készült, és nedves agyaggal erősítették rá a kézcsonkra. Az egyes figurákat ugyancsak agyagból kialakított egyenruhákba öltöztették.
Az elkészült fej nélküli torzót lassú szárítás után kemencében, magas hőfokon kiégették. A fejeket erre szakosodott mesterek készítették, vékony agyagrétegből egyedire alakítva az arcokat, majd külön-külön égették ki, és úgy illesztették a törzsre, hogy levehetők legyenek. A szobrok eredeti festése és lakkozása a megtalálás után lepergett.
A különböző fegyverzetű, testtartású katonák más-más alakzatban álltak, lándzsájuk, íjuk, számszeríjuk, bronz kardjuk volt. Felsőtestüket, karjukat lamellás vért védte. Egyesek főkötőszerű fejvértezetet, mások sisakot vagy sapkát viseltek. A harci szekereseknek más ruházatuk, illetve fegyverzetük volt. A szekeret irányító kinyújtott kart teljes hosszában vért védte, hajítódárdával voltak felfegyverezve, és könnyű vértezetet viseltek, hogy gyorsabbak, mozgékonyabbak lehessenek. Sisakjuk a tarkójukat is védte.
A lovaskatonák szögletes, lekerekített sapkát, nyakkendőt viseltek, testüket elől-hátul könnyű vért védte. Fegyverzetük fanyelű bronz dárda volt, amit hajítani lehetett, de szúrásra is alkalmas volt. A tiszteknek hosszú, redőzött, galléros köpenyük volt. A hosszú nadrág leért a kunkorodó orrú félcipőig. Mellvért, magas lábszárvédő közepén horpasztott tiszti sapka az öltözet tartozékai. A derékszíjon függött a kardjuk.
A kiállított figurák között két „tábornok„ is van. A „kardosnak“ nevezett, magas, jól megtermett alak pikkelyes mellvértje megkülönbözteti az alacsonyabb rangú tisztektől, Fejfedőjének formája madárra emlékeztet. Kardjára támaszodva áll, egyik keze a másikon nyugszik. A „szakállas tábornok“ jellegzetessége a nyírott szakáll, két réteg ruhát visel vértezete alatt, ami a mellét, hátát és karjait jól védi. Lábait lábszárvédő és steppelt nadrág oltalmazza. Szögletes, könnyű cipője az orra felfelé kunkorodik. Peckesen áll egy négyzetes talapzaton.
Elmaradhatatlan részét képezik a terrakotta hadseregnek a lovak is. Az erős csontozatú állatok 170-220 cm hosszúak. A harci szekereknek az ókori Kínában olyan szerepük volt, mint a mai tankoknak. A kétkerekű kocsik fából készültek. A 3,7-3,9 méter hosszú szekérrúdhoz kötötték a négyesfogat két középső lovát. A kerekek átmérője 1,35 m volt. A hajtó fölötti hosszúkás tető mérete 1,2 x 1,4 m. Minden kocsit színesre festettek. A harci szekereket két maketten lehet tanulmányozni.
A kétszer hajlított íjakkal akár 300 m távolságra is tudtak lőni. A fegyverleletben megtalálható az első császárság korában használt összes fegyverfajta. Egyes példányokon belevésve név, a készítés ideje, hivatalos megjelölés is látható. A bronz fegyverek több mint 2000 évig voltak a föld alatt, mégsem korrodálódtak.
A tisztikar és a közkatonák fegyverzete között lényeges különbség volt. A könnyű fegyverzetű gyalogosok kezében kétszer hajlított nyilak, vagy számszeríjak, hosszú fanyelű szúrófegyverek voltak. A harci szekerek mellé rendelt gyalogosoknak hosszú nyíl, számszeríj, dárda vagy balta volt a fegyverük. A lovas katona egyik kezében nyilat vagy számszeríjat tartott, a másikkal a lova gyeplőjét fogta.
A XX. század egyik legnagyobb régészeti felfedezéséből látványos ízelítőt adó tárlat a losonci zsinagógában szeptember 14-től november 30-ig, hétfő kivételével naponta, 11 és 19 óra között látogatható.
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
