Csak a múltat ismerve épülhet a jövő…
Június 4-én délután a Te Ügyed Kör Polgári Társulás sokéves hagyományának megfelelően ünnepi megemlékezést tartott Révkomáromban, a Nemzeti Összetartozás alkalmából, amelyen a víruskorlátozások megszűnésével ismét hatalmas tömeg vett részt.
A trianoni békediktátum 102. évfordulóján az ünnepség a református templomban istentisztelettel kezdődött, ahol igét hirdetett Fazekas László emeritus püspök. Beszédét Pál apostol az Efezusiakhoz írt levele 4. fejezetének 17-24 versére építette.
A bűnbánati istentisztelet a trianoni megemlékezés és egyben a pünkösd emlékezete is volt. Üzenete egy kérdésfeltevés köré épült, amely elgondolkoztatásra indít. Minek van ma előnye, a fájdalomnak-e, hogy 102 éve szétdaraboltattunk, vagy a bűn fájdalmának, ami régebbi, hiszen eltávolított bennünket Istentől?
Trianonra is azért kerülhetett sor, mert létezik a bűn, és a jelenleg dúló háború is bűnben fogant. Ezért hát Isten kegyelmének trónusa elé kell járulnunk mindnyájunknak, és Krisztus szerint élni, ez nemzetünk boldogulásának záloga is.
Az ünnepség a TÜKÖR tizenkétéves hagyománya szerint, amikor is elsőként rendeztek Komáromban ilyen jellegű történelmi megemlékezést, a református templommal szembeni templomkertben, az ott felállított Trianon-emlékműnél folytatódott. Az idei ünnepségen első alkalommal volt jelen a fából faragott, vaskos fekete fémgyűrűvel övezett emlékmű alkotója, Smidt Róbert szőgyéni fafaragó mester.
Az emlékoszlop köré címeres nemzeti zászlókkal összesereglett tömeget Feszty Zsolt, a Te Ügyed Kör Polgári Társulás elnöke köszöntötte, és beszédében rámutatott az 1920-as esztendő kitörölhetetlen fájdalmára, amelyet magunkban hordunk. Ám annak is hangot adott, hogy a trianoni sorstragédiában mi magyarok sem vagyunk teljesen vétek nélküliek, és szinte rákötődve Fazekas László emeritus püspök beszédére, hangsúlyozta, nincs számunkra más út, csakis az Isten útja.
Jelenlegi, külhonba kényszerült helyzetünkben azonban ki kell vívnunk azokat a jogokat, amelyek megilletnek bennünket, hiszen őshonos kisebbség vagyunk e földön, és adófizetői az államnak, amelyben élünk. Ezt szolgálja majd az előző nyáron alapított a MagyarOK civil kezdeményezés is.
Az ünnepségen Bán Mór regényíró mondott emlékbeszédet, aki a magyar sorstragédia kezdetét egészen a török időkbe vezette vissza.
Nem mindenkiben csitult a fájdalom… Az első gondolatom az emlékezésé – hogyan jutott oda ez az ország, hogy 102 évvel ezelőtt szétdarabolták… lehet, hogy 150 évig török uralom sújtott bennünket, de ezt az országot soha nem foglalták el teljesen, ám a következményeit a mai napig is bőrünkön érezzük. Amikor kiűzték az ellenséget… az elnéptelenedett pusztákra más népeket kellett telepíteni… és ezzel minden megváltozott. Az ország olyan útra tért, aminek a mai napig is látjuk az eredményét.
Ez a nép nem rosszabb egyetlen más népnél sem, és nagyon sok áldozatot hozott azért, hogy ez a mi Európánk olyan legyen, amilyen lehetne.
Trianonnal elveszett nagyon sok minden… a győztesek is veszítettek. Azok, akik ebben az országban élnek velünk együtt. Elveszett annak a tudta és emléke, hogy ezt a hazát ezer éven át együtt építettük fel.
Egyetlen percre sem szabad elfelejtenünk, kik vagyunk, milyen nyelven beszélünk, milyen történelmi múltat hordozunk magunkban. … Nem szabad csüggedni, mindig lesznek olyanok, akik megmutatják azt, hogy mikor jön el az idő. És higgyétek el, el fog jönni. Ennek a biztos tudatában emlékezzünk erre a napra, gyásszal, és teljes szívünkből reménykedéssel.
Az észak- komáromi megemlékezés a Himnusz hangjaival, és a magyar miniszterelnököt idéző végszóval zárult. A magyarság mindenek előtt, a Jóisten mindnyájunk fölött.
Ezután került sor a Kárpát-medencében egyedülálló megemlékezésre, amikor is a két ország egy városa a diktátum 102. évfordulóján többszáz égő fáklyával vonult végig Komárom belvárosán, a Jókai utcán, a Klapka-téren, a Nádor utcán, a trianoni határon, át a Duna hídján, Dél-Komáromba. A fáklyás menetben gyermekek is részt vettek, akik mindvégig rendületlenül vitték az égő fáklyákat, bizonyságul kitartásuknak és elszántságuknak.
Az ünnepi megemlékezés Dél-Komáromban folytatódott, amelynek rendezvényeit jeles művészeink, Boráros Imre Kossuth-díjas, valamint Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas színművész is gazdagították.
Az esti órákban a hazafias dalaikról ismert KÁRPÁTIA együttes éltette tovább az összetartozás eszméjét.
Annak jeléül pedig, hogy az idei évben az Összetartozás Napja és pünkösd szent ünnepe egymást váltották, álljon itt zárszóként egy gyönyörű máriás ének.
Boldogasszony, ezer évig Édesanyánk voltál, Eleink ha hozzád sírtak, Hozzájuk hajoltál: Száz ostorral ostorozzon, Csak ez egyért, Boldogasszony, A jó Krisztust kérd meg: Négy-víz–parton, Három hegyen Mindörökké magyar legyen A máriás ének. (Sík Sándor, Az Andocsi Máriához)
Buday Mária
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
