Heller Ágnes olasz nyelvű könyvben próbálja lejáratni Magyarországot és a magyarokat, a könyve rágalmait Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója leplezi le a Látószög blogon. Az összesen 65 oldalas kötet két részből áll, a kettő között sok az átfedés, a szerkesztőnek valószínűleg nem volt ideje foglalkozni az anyaggal, hiszen nyilvánvaló, hogy a kötetnek meg kellett jelennie a kampányban. „Hellertől kár mást várni, mint posztliberális toposzokkal dúsított vulgármarxista halandzsát” – írja Schmidt Mária.
Heller már a könyv fülszövegében a szokásos elnyomásról beszél, és diktatúrázik, a magyar ellenzék közhelyeit pufogtatva. „Esetleg nem ülhet be minden héten valamelyik tévé vagy rádió stúdiójába, hogy okosságait terjessze? Nem közlik le az írásait? Nem jelentetik meg a könyveit? Ki korlátozza őt és miben? Csak 2018-ban két új könyve jelent meg, ami az ő korában azért ritkaságszámba megy” – emlékeztet Schmidt Mária.
Miután 1929-ben született, és életének egy jelentős részét a kommunista diktatúrában töltötte el, hol lelkes párttagként, hol kivételezett ellenzékiként, elvárható lenne, hogy különbséget tudjon tenni diktatúra és demokrácia, a szabadsághiányos kommunista rendszer és a mai viszonyok között.
Ezzel szemben, ahogy Schmidt Mária megállapítja: Hellernek a könyve alapján még azzal is problémája van, hogy Magyarország miniszterelnöke beszédeiben a magyarokat kívánja megszólítani.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója emlékeztet rá: amit Magyarországon nacionalizmusnak hív az uralkodó balliberális mainstream média, azt más országokban patriotizmusnak vagy hazaszeretnek nevezik.
Heller gyalázkodásai közben azt is írja: „sem Magyarország, sem Lengyelország nem rendelkezik semmiféle demokratikus hagyománnyal.”
Schmidt Mária emlékeztet arra, hogy Liberális parlamentáris demokráciát működtettünk a kiegyezés időszakában és konzervatív demokráciát a Horthy-rendszerben.
Később Heller az általa lenézett magyarokról azt írja: nem polgárok, hanem alattvalók.
„Elég annyit hozzáfűzni, hogy Heller nem tekinti magát a magyar közösség részének, vagyis magyarnak.
Felülről és kívülről tekint ránk, szemét teljesen elhomályosítja a gyűlölet, elméjét pedig az az igazodási kényszer, amivel ballib megrendelőinek kegyeit keresi.
Ha Heller kevesebb marxista filozófiát és több történelmet tanult volna, akkor az osztályelméleten kívül esetleg más összefüggésrendszerek sem maradtak volna előtte rejtve
– nyomatékosította Schmidt Mária.
A hazáját utáló marxista filozófus nem hajlandó elismerni az elmúlt évek országgyűlési választási eredményeit, mert az általa lenézett és kigúnyolt magyarok – többségében – nem úgy szavaztak, ahogy az neki megfelelt volna.
Heller Ágnes azzal próbálja sértegetni a magyar nemzetet, hogy semmit nem tett a szabadságért, ajándékba kapta.
Schmidt Mária történelmi tényekkel cáfolja a marxista filozófus rágalmait.
Emlékeztet, hogy a magyarok harcoltak Európában a legtovább a szabadságért 1848-ban, 1849 után pedig a saját erejükre támaszkodva rákényszerítették a Habsburgokat a kiegyezésre.
1920-ban Trianon sokkja után is a saját erőnkre támaszkodva döntöttünk a megmaradás mellett, és alapítottunk új államot, építettünk fel egy élhető országot.
1945 után úgy döntöttünk, hogy nem adjuk fel a szörnyű kommunizmus alatt sem, és az is közös döntés volt, hogy 1956-ban fellázadtunk ellene.
1989-ben újra kockázatos döntést hoztunk, amikor kiengedtük a keletnémeteket, amivel destabilizáltuk az NDK-t, és ezen keresztül az egész szovjet birodalmat.
Orbán Viktor mondta ki a régióban először nagy nyilvánosság előtt, hogy az oroszok menjenek ki, és legyen szabad választás.
Annak ellenére tette ezt, hogy tizenhárom nappal korábban a pekingi Tienanmen téren tankok gázoltak át a tüntető egyetemistákon.
Százezrek tüntettek a Duna elterelése, az erdélyi falurombolás ellen, vettek részt Nagy Imre és társai újratemetésén.
A kommunista rendszert ezek a százezrek és a magyar nép buktatta meg, nem pedig azok a magukat demokratikusnak nevező maroknyi ellenzékiek, akik kizárólag az elitcserében voltak érdekeltek, mert arra számítottak, hogy majd Kádár után ők jönnek – írja Schmidt Mária.
Heller tehát nem egyszerűen téved, hanem tudatosan semmibe veszi a magyar nemzet teljesítményét, lekicsinyli és alacsonyabb rendűnek állítja be a magyar embereket, azt hazudja róluk, hogy szolgaságra teremtettek, és nem érdemlik meg a szabadságot, mert úgysem tudnak élni vele – vonja le a következtetést Schmidt Mária a Látószög blogon, majd hozzáteszi: „Szégyellhetné magát, ha tudná. De teflon bőre van”.
origo
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
