Az USR ezek szerint úgy véli, hogy a hagyományos, azaz a valódi családfogalmat támogató jelölt szavazatvesztéssel jár. Gyávák ők, vagy realisták? Talán inkább gyávák, mert ha realisták lennének, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, Nicolae Ciucă, egyben szenátusi elnök nem sietett volna kijelenteni, hogy a PNL a hagyományos családmodell támogatója. Ők tehát – nevük ellenére – nem a mai uralkodó liberális nézetet képviselik. Nyilván azt remélik, hogy a család zászlóra tűzésével szavazatokat nyerhetnek. Remélem, igazuk lesz. Az USR megrémült a családügyben várható vihartól. Ez a felfogás sajnálatos, de ne gondoljuk, hogy csak Romániában és csak az USR-nél fordul elő. Idősebbek talán még emlékeznek az ötvenes évek elejének rikkancsos viccére. Az újságárus kiabálva sajátos hangsúllyal hirdeti a lapokat: Szabad Nép a Magyar Nemzet? Ludas a Matyi! Színház a Demokrácia. Az USR döntése juttatta eszembe ezt a régi viccet. Színház a demokrácia ott, ahol egy párt nem a saját programját képviseli, hanem a sajtó vagy a mögötte álló tőke kottájából énekel. Tudjuk, hogy a nyugati baloldal, ha tetszik, a liberálissá vedlett kommunisták, egyértelműen családellenesek. Egy bizonyos W. Cleon Skousen nevű egykori FBI alkalmazott 1958-ban megjelent könyvében leírta az általa kommunistának nevezett progresszívek cselekvési tervét. Ezeket 45 pontban foglalta össze. A 40. szerint a család intézményét hitelteleníteni kell. Az USR, ha komolyan venné a nevét, és meg akarná menteni Romániát, akkor élesen családpárti lenne. Lasconi asszony talán felismerte, hogy a veszély Brüsszelből fenyegeti Romániát, nem a Székelyföldről és nem is Budapestről. Valóban nagyon fontos lenne, hogy az európai parlamentben többségbe kerüljenek azok a képviselők, akik a valódi értékek alapján politizálnak. A jelek szerint egy jelölt már kiesett a józan ész (sajnos csak képzeletbeli) koalíciójából. A KDNP aligha ért egyet az USD programjával. Ám a család védelmében félre lehet és félre kell tenni minden más vitapontot. Ezek szerint erre 2024 után sem lesz sok alkalom. Surján László
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »