A választások közeledtével egyre világosabb, hogy a magyarság végzetes döntés előtt áll. Egyre jobban látjuk, hogy honfitársaink jó részét még mindig egy végzetesen rövidlátó szellem, a kádári korban belénevelt irigység és gyűlölködés irányítja, amelynek a manipulálásában a legvégzetesebb szerepet pont a közelmúlt politikai reménysége, a Jobbik, játssza. Megakadályozható-e még a Jobbik ámokfutása? Vagy úgy járunk, mint Trianon előtt? Akkor hazaengedtük katonáinkat és a kisantant jelentéktelen martalóc hadai megszállták hazánk nagy részét. Most végre felemelkedhetnénk, de egy rossz döntés a végünket jelentheti.
Mások számára valószínűleg felfoghatatlan; a magyar történelem a hősies helytállás és a végzetes önfeladás sajátos keveréke. 1456-ban világraszóló győzelmet arattunk Nándorfehérvárnál a nagy túlerőben lévő muszlim seregek fölött, 1521-ben azonban, a vár felmentésére menő több, mint 50.000 fős hadsereg, annak eleste után egyszerűen szétoszlott, ahelyett, hogy útját folytatta volna, hiszen a győztes törökök csak 700 embert hagytak hátra a szétlőtt vár védelmére. A könnyen visszafoglalható várat helyreállíthattuk volna, a törökök pedig támaszpont nélkül nem tudták volna megszállni az országot. Még nagyobb hibát követett el az egész magyar politikai vezető réteg 1918/19-ben, s nem csak a vörösök. Bénultan néztük a várható idegen megszállást. Hogy más út is lehetséges volt, pont a törökök mutatták meg.
A jelen sorok írója sosem volt Fidesz-választó. Most azonban egyértelműnek tartja, hogy minden más pártra leadott szavazat nemzeti katasztrófát jelenthet. Az éppen csak egy kicsit magához térő, erősödő, magának Európa legjobbjai között tiszteletet kivívó Magyarország kártyavárként omlana össze minden tekintetben. Nincsenek se anyagi, se lelki tartalékaink. A nyugati országok legtöbbjének legalább az egyik meg van s a másikat még felépítheti. Mi azonban vesztesként éljük meg sorsunkat, akik még a saját sorainkból is veszélyeztetebbek vagyunk, mint mások. Ez is a sajátos magyar történelem eredménye, mert a nyugati nemzetek felszínes sikertörténetei szinte mindenkit elkápráztatnak, a magyarság „magőrző“ szerepét kevesen értik, hiszen az utolsó század nagy része annak szapulásával telt el.
A Jobbik pálfordulása újabb negatív csúcs történelmünkben. Vona Gábor és a párt vezetősége nem tudtak megelégedni ellenzéki szerepükkel, egyes Fidesz-vezetők nagy vagyoni gyarapodása nem annyira igazságérzetüket zavarta, mint irigységüket ébresztette fel. Megrészegültek Simicska pénzétől, s a lejtőre lépve nem veszik észre, hogy elkerülhetetlenül Soros és a Gyurcsány-félék terveit segítik előre, s pont az ellenkezőjén dolgoznak, mint amiért megválasztották őket. Ez ellen most csak egy gyors összefogás segíthet a régi, mélyen nemzeti érzelmű jobbikosok és minden más jóérzésű állampolgár között, valamint egy, még a választások előtti komoly tüntetés megszervezése. Ebben vezető szerepet kellene vállalni olyan régi jobbikosoknak, mint Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás, akik elég húzóerőt tudnának jelenteni egy nagyobb tüntetéshez. Ez Vona megbuktatásához is vezethetne, de ha nem is, felébresztené a Jobbik-választók tekintélyes részét, akik csak tájékozatlanságból vagy valamilyen nehézségi erőből kifolyólag tartanak még ki pártjuk mellett. Főleg nekik meg kell érteniük, hogy a Fidesz-korrupció emlegetése sehova nem visz, csak az ellenzék malmára hajtja a vizet. A korrupció a rendszer alapvonása, amitől senki nem mentes, pláne nem azok az ellenzéki pártok, amelyek a következő kormányt irányítanák, ha hatalomra kerülnének. A legnagyobb kárt nem is ezzel okozták/okoznának, hanem a pénzszivattyú fokozott működtetésével a háttérhatalom javára, ami esetükben – mint a híres francia elemző, Thomas Pickety is megírta – a nemzeti jövedelem több, mint 15 százaléka volt, míg az Orbán-kormánynak sikerült ezt körülbelül a felére levinnie. A migránsinvázió elszabadítása pedig a kegyelemdöfést adná meg hazánknak.
Vajta Dénes
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
