Az elmúlt közel egy esztendő lényegesen átalakította az életünket. A járványügyi helyzet megváltoztatta a szokásainkat, befolyásolta a kapcsolatainkat, formázta az életszemléletünket is, korosztálytól függetlenül.
Talán a szépkorúak, s ezen is belül az egyedül élők vészelik át a legnehezebben ezt az időszakot. Számukra az azonos korúakkal alkotott közösségi tér az erőt merítő, az élet viszontagságait áthidaló, értékekkel teli együtt töltött időt jelenti. A nyugdíjasklubok létfontosságúak egyes idősek számára. Mindez a jelent helyzetben szintén megváltozott.
Hogyan élik át a mindennapokat a megérdemelt nyugdíjas éveiket élő embertársaink? Erre keressük a választ az Ipolysági Szenior Központ vezetőjével.
A nyugdíjasklubnak a város központjában, az impozáns városháza szomszédságában lévő épületben lelt otthonra. A járvány előtti időszakban akár napi szinten is találkoztak a barátságosan kialakított klubhelyiségekben. December elejétől azonban az egyik mobil mintavételi állomást rendezték be a klub területén. Így a kijárási tilalom és a járványügyi szigorú szabályozások mellett ez is hátráltatja a közösségi lét megteremtését.
A nyugdíjasklub működését nagyban korlátozták már az előző évi szigorítások is. Mint a vezetőjük kifejtette:
A klub mellett művészeti csoportok is tevékenykednek, számukra igen szűkös fellépési lehetőség adódott az előző évben.
A kötetlen találkozások mellett több kirándulást is szerveztek korábban. Visszajáró vendégnek számítottak a Magas-Tátrában, valamint a mezőkövesdi welnessközpontban. Az elmúlt időszakban többnyire ezek a lehetőségek is elmaradtak.
Mint mondta, ősz óta telefonon, illetve a modern technikai eszközök segítségével keresik egymást, tarják a létfontosságú kapcsolatokat. Sokan egyáltalán nem járnak ki, lakásukba zárkózva élik mindennapjaikat. Sajnos időközben több tagtól el kellett búcsúzniuk. A járványügyi helyzet a temetések lebonyolítását is érinti, így a nyugdíjasklub tagjai csak otthonaikban tudtak méltó búcsút venni az elhunyt barátaiktól. Ez is megviselte a tagságot – mondja szomorúan a vezető.
Sokuk számára a heti rendszerességgel megvalósult találkozások jelentették az egyetlen közösségi kapcsolatot idős korukra. Az emberi ölelést, a nagy beszélgetéseket, a közös tevékenységeket nem lehet pótolni a digitális technikai alkalmazásokkal sem – emelte ki Čerba Mária.
A város többféleképpen próbál segíteni idős lakosain. Bevásárlásokat szerveznek, a gyógyszerek kiváltásában segítenek. A járvány kezdetén szájmaszkokat osztottak. Ugyanakkor a nyugdíjasklub egyes ügyes kezű tagjai maguk is beálltak önkéntes szabóknak, varrták a szájmaszkokat.
Az ember társas lény, így igényli a beszélgetést, a mindennapi kapcsolatokat. Ez nem állt le a nyugdíjasklubban sem, csupán a kapcsolattartás módja változott. „Születésnapjuk alkalmából telefonon köszöntjük tagjainkat, s bizony nagy örömet szereznek az ilyen beszélgetések is! Fontos, hogy a jelen helyzetben is tartsuk a kapcsolatot” – hangsúlyozta meg Čerba Marika.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
