A Huxit elindítása nem reális terv, de az arról való gondolkodás igen. Ehhez arra van szükség, hogy a külvilágtól való függésünket fokozatosan csökkentsük. Ez egy régi vita, még a hetvenes évekből – idézi föl Lóránt Károly.
Súlyos büntetést rótt ki az EU Bírósága Magyarországra: a testület arra kötelezi a magyar államot, hogy fizessen 200 millió euró átalányösszeget, amiért nem teljesítette a bíróság egy ítéletét. Lóránt Károly közgazdászt kérdezte a Présház.
– Lóránt úr, a luxembourgi testület ítélete célozhatja-e a HUXIT elindítását?
A Huxit elindítása nem reális terv, de az arról való gondolkodás igen. Ehhez arra van szükség, hogy a külvilágtól való függésünket fokozatosan csökkentsük. Ez egy régi vita, még a hetvenes évekből. Liberális, akkor reform közgazdászaink mindig is a gazdasági nyitást erőltették, holott, a magyar gazdaság már akkor is rendkívül nyitott volt, hiányzott a belső vertikális integrációja, ami az óta, különösen a privatizáció miatt, jelentősen tovább romlott.
A hetvenes évekbeli eladósodásunk oka pont az volt, hogy a gazdasági nyitás szükségességére hivatkozva reform közgazdászaink a hitelfelvételt szorgalmazták és meggyőzték a politikai vezetést (Fekete János a hitelfelvételnek nem kezdeményezője csak végrehajtója volt, miután a Nemzeti Bank elnökét, László Andort, rövid úton nyugdíjazták, mert ellenezte a hitelfelvételt). Magyarországnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy a nemzetközi változásoknak való kitettségét csökkentse, csak ezt a célt kell a gazdaságpolitikai középpontjába helyezni, nem pedig a növekedés erőltetését import munkaerővel.
– Az Unió hazánkat pénzszivattyúként használja, egyedül a 27 tagállam közül. Mi lehet e gazdasági hungarofóbia tényleges oka?
A magyarellenesség a nyugati sajtóban régi keletű, és döntően a hazai bal-liberális értelmiséghez köthető.
Már 1987-ben megjelent a New York Timesben egy olyan cikk, ami a lakitelki találkozó kapcsán nacionalizmust emleget. Erre Csoóri Sándor emlékezett vissza a Nappali hold című 1990. nyári naplójegyzeteiben, de én magam is ott voltam 1992. szeptember 23-án egy az amerikai kongresszusban lezajlott meghallgatáson, amikor Tom Lantos a magyar rendszerváltással kapcsolatban a következőket mondta:
„De ez a kataklizmikus változás nemcsak pozitív és demokrata erőket szabadított fel, hanem gonosz, veszélyes, mélységesen negatív erőket is: fajgyűlöletet, etnikai gyűlöletet, vallási gyűlöletet, neonácizmust és neofasizmust.”
Az óta, ha nemzeti elkötelezettségű (tehát nem bal-liberális) kormányok vannak hatalmon, rendszeresen megjelennek a Magyarországot elmarasztaló cikkek. Ezek többnyire, főleg eleinte, a hazai bal-liberális értelmiségtől származtak, de amióta felépítettük a határkerítést és nem üvöltünk együtt a farkasokkal az orosz-ukrán háború kérdésében, a „Hungary bashing” (Magyarország erős kritikája) önjáróvá vált, mindenki, aki egy kis politikai sikert akar magának a nyugati világban, igyekszik hazánkba belerúgni. Sargentini asszony még el is sírta magát örömében, amikor az Európai Parlamentben sikerült némi csalással Magyarországot elítéltetni.
Lóránt Károly – civilek. info
– A pénzkövetelés katonai súlyú fenyegetést jelent, hogyan tudjuk e szélsőséges indulat ellenére is megőrizni EU-tagságunkat?
Az EU-tagságot nehéz elveszteni, az angoloknak is csak kis híján sikerült. A kérdés inkább az, hogy hol tudunk visszatámadni. Az európai parlamenti választásokon volt némi eltolódás a jobboldal felé, de ez nem volt számottevő, és úgy tűnik egy nagy jobboldali csoportot sem sikerül felépíteni, sokkal inkább az várható, hogy az AfD ID-ból való kizárása miatt három jobboldali frakció lesz az Európai Parlamentben. De nem kell feladni, mert az európai lakosság az összes fontos kérdésben a magyar kormánnyal ért egyet, szemben a fősodratú pártok és az Unió vezetésével.
Alkalmazni kell azt a kínai közmondást, hogy ha a tigrist le akarjuk győzni, akkor azt először elméletben kell megtenni. Ez széleskörű felvilágosító munkát jelent, amit a Mathias Corvinus Collegium (MCC) a Brüsszelben szervezett konferenciájával meg is kezdett. Ezt kell folytatni és a mindenhol létező alternatív médiákat kell összeszervezni egy koordinált egységgé, amely megadja az európai politika megfelelően alátámasztott kritikáját és így kell felkészülnünk a 2029-ben esedékes újabb európai parlamenti választásokra, ahol remélhetőleg már tényleg fordulatot lehet elérni.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
