Az irotai templom a település legmagasabb pontjára, a „hegyre” épült. A közelmúltban jelentős külső-belső felújítást végeztek az épületen, állagmegóvás, statikai helyreállítása céljából. Többek között kijavították a falakon, mennyezeti festményeken lévő repedéseket. A templomot január 30-án, a három szent főpap ünnepén, Szent Liturgia keretében áldotta meg Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök.
A hálaadó liturgián Máté evangéliumából hangzott el (Mt 5,14–19) részlet. „A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van!” – idézte fel Orosz Atanáz püspök a felolvasott evangéliumi szakasz legaktuálisabb mondatait.
„Irotán ma ezt ünnepeljük, hogy ezt a helybeli templomot és falucskát nem lehetett elrejteni, nem lehetett elpusztítani. Bár kis létszámban, de hívő lélekkel maradt fenn egy egyházközségünk, és azok közül, akik erre járnak, egyre többen megcsodálják ezt a hegyre épült templomot és a benne folyó imaéletet” – fogalmazott a főpásztor. Utalt arra is, hogy több mint másfél évtizede júliusban itt tartják a háromnapos zsolozsmás tábort, illetve az edelényi görögkatolikus iskola kezdeményezésére kerékpártúrákat, táborozási lehetőséget és nyári programokat kínálnak gyermekeknek és fiataloknak a faluban.
„Ennek a templomnak az evangélium által megjövendölt, a hegyi beszédben elrendelt sorsa van, hogy ne rejtsék el az emberek szeme elől, mert föltehetőleg Isten akarta így, példaként elénk állítani” – hangsúlyozta homíliájában a miskolci megyéspüspök.
Majd a nap ünnepelt szentjeit – Aranyszájú Szent Jánost, Nagy Szent Bazilt és Nazianzi Szent Gergelyt – állította a figyelem középpontjába Orosz Atanáz püspök.
„»Lámpát nem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék.« Sokszor ismétlődött ez a gondolat a három ma ünnepelt egyházatya életében is – emelte ki a főpásztor. – Furcsa módon mind a hárman olyan hegyvidékeken kezdték önmegtagadó életüket, ahol tavaly óriási földrengés pusztította el nemcsak a házakat, hanem sajnos emberek tízezreit is. Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Bazil és Nazianzi Szent Gergely szerzetesi életre vonultak vissza a hegyekbe, barlangokba, hogy szüntelen imádságban Istennek szenteljék önmegtagadó életüket. Mégis mindhármukat meghívták Kappadókia, illetve a birodalom legjelentősebb városába, hogy ott hirdessék az evangéliumot, hogy »lámpatartóra kerülve« szinte világítótoronyként világítsanak az ott élő emberek számára.”
Három kiemelkedő személyiség, akiket a prédikációjuk nagyszerűségéért, illetve erkölcsi tanításuk feddhetetlenségéért és életükért dicsér minden utánuk következő nemzedék – mondta a megyéspüspök. – Nagy Szent Bazil a szerzetesi élet alapjait rakta le, és rászorulók és betegek százairól gondoskodott; a hittudós Nazianzi Szent Gergely költeményekben is megfogalmazta a Szentháromság láthatatlan titkait; Aranyszájú Szent János, a császárvárosban működő valaha volt legnagyobb egyházatya, kitűnt bibliaismeretével és erkölcsi tanításának nagyszerűségével – hangzott el a püspöki szentbeszédben.
Egy látomásban, a konstantinápolyi egyházat vezető János pátriárkának álmában megjelentek együtt, és garantálták, hogy köztük nincs versengés, nincs ok tehát a pártoskodásra, mert ők mindhárman egy rangban vannak Istennél, és szívügyük volt, szívügyük is maradt az Egyház egysége. Így nem bomlott föl a konstantinápolyi egyházi közösség, hanem egységes maradt a három szent főpap utasítására – mondta el prédikációjában Orosz Atanáz püspök.
„Nagyon fontos, hogy az Egyházban egység legyen. Szívünk vágya megegyezik a mi Urunk, Jézus Krisztus szíve vágyával, hiszen szinte az utolsó szó jogán imádkozta (…) az utolsó vacsorán, hogy mindnyájan egyek legyenek. Ezen a mai ünnepünkön tehát az Egyház egységét ünnepeljük és kérjük Istenünktől, ahogyan minden liturgiánkban a felülről jövő békességet és az egész világ békéjét is kérjük állhatatosan.”
„Aranyszájú Szent János 16 évszázaddal ezelőtt arra figyelmeztette a konstantinápolyi közösséget, hogy soha semmilyen repedés, semmilyen szakadás ne legyen közöttük: »Itt minden az egységről szól, hogy nem maradhat távolság, még egészen kicsi sem. Hiszen az az épület, amelyen bármilyen kis repedések vannak, nem fog összeomlani?« Nem lehet repedés, mert a legkisebb repedés rést eredményez Jézus Krisztus titokzatos testén, mert esetleg tágulna és szakadássá, szakítássá válhat – fogalmazott a megyéspüspök. – Kérjük a ma ünnepelt egyházatyák közbenjárását, akik az Egyház egységéért munkálkodtak, hogy egyek legyünk mindnyájan.”
A hálaadó Szent Liturgián Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára és Demeter Zoltán, a térség országgyűlési képviselője is részt vett, valamint a ruszin hagyományokat ápoló múcsonyi iskolások és a falu sorsát szívügyüknek tekintő elszármazottak is.
Soltész Miklós köszöntőjében többek között arról szólt, hogy Irota, e csereháti kis falu nem tudta volna magától rendbe tenni, megszépíteni a templomot. A templom felújításával a közösség is megerősödött. A nap ünnepelt főpapjaira utalva az államtitkár megállapította: életük és munkájuk nyomán a mai Törökország területén virágzott a kereszténység, mégis repedés keletkezett rajta. „A legkisebb repedés is szörnyű károkat tud okozni egy közösségben, egy épületben, de a nemzetben és Európában is”.
A liturgia végén a megújult irotai egyházi képviselő-testület tagjai ünnepélyes ígéretet tettek az Egyház hűséges szolgálatára.
Ígérettételüket Orosz Atanáz püspök így méltatta: „Ígéretet tesznek arra, hogy minden rendelkezésre álló erőforrásukat s különösen szívüket, lelküket ideteszik, hogy Isten Egyháza itt, Irotán is tovább épüljön, gyarapodjon. Nagyon köszönöm ezt az áldozatkészségüket, és Isten áldását kérem, hogy ez az ígéret teljesüljön és az egyházközség fennmaradjon. Lelkükre kötöm az egyházatyáknak azt a fontos tanítását, hogy az Egyház minden építőkövének meg kell férnie egymáson vagy egymás mellett. Ahogyan a templom minden téglájának szépen illeszkednie kell egymáshoz, úgy az élő templom köveinek, a templomba járó személyeknek is össze kell férnünk egymással. Krisztus testén belül nincs helye repedésnek, különösen nincs helye résnek vagy szakadásnak – hangsúlyozta a Miskolci Egyházmegye főpásztora. – Fontos, hogy mindnyájan egy szájjal, egy szívvel dicsőítsük Istenünket.”
A liturgia végén a templomi közösség nevében Figeczki Gábor, helyettes lelkész köszönetet mondott mindazoknak, akik a templom fölújítását támogatták.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
