A liberális elit legkellemesebb vonása a hülyeségük, hogy saját maguk alapjait rombolják.
Nyugaton olyan légkör alakult ki, hogy egy rakás kérdésben immár nem csak hogy egyetlen igaz vélemény alakult ki, hanem azt még kötelező is ismételgetni, már semlegesnek se szabad lenni az adott kérdésben.
Magyarországon ez szinte teljesen ismeretlen, már a későkádári kommunizmusban se volt ekkora nyomás: gyakorlatilag csak pár alapkérdés volt, melyben kötelező volt a hatalom szövegét ismételni.
Az amerikai cégben, ahol dolgozom, tapasztaltam a múltkori elnökválasztás idején: kötelező a hatalmat támogatni (mármint a valódi hatalmat), emiatt kötelező pl. Trump-ellenesnek lenni. Akinek bármilyen jelentéktelen, de mégis nem a legalacsonyabb pozíciója van, az kötelességszerűen kinyilvánítja, hogy Trump borzasztó ember (ez a minimum!), s reméli, a nép bölcsen dönt, s leváltja őt.
Az ideológiai alapkérdésekben pedig még keményebb a nyomás. Egyszerűen akkora a nyomás, hogy aki nem akar bajt okozni magának, az támogatja a BLM-et, a feminizmust, a homoklobbit, a szociális hálók “megtisztulását”, a “toleranciát”, stb., s ellenzi Putyin “agresszív” politikáját, a “gyűlöletbeszédet”, az “álhíreket”, stb.
Az ostobábbak egyenesen be is beszélik maguknak, hogy mindez igaz, s komolyan elhiszik. Ők a kommunizmus kori bunkó párttitkár modern verziói, akik annak idején bemagoltak pár Marx- és Lenin-idézetet, aztán azokat papagájkodták, jellemzően meg se értve az idézeteket.
De Kelet-Európában vagyunk, kevés az igazán ostoba ember. Szóval a legtöbben formálisan megfelelnek a követelményeknek, miközben kiröhögik azokat. A legbátrabbak még ironizálnak is.
A hatalom aktivistái viszont szinte mind buták. Ők örülnek, hogy “győztek”, hiszen lám, mindenki a hivatalos szöveget nyomatja. Pedig ez tipikus pirruszi győzelem, csak a “győztesnek” árt. A hatalom ugyanis végsősoron megfosztja saját magát a valóság ismeretétől.
Kicsit olyan, mint az MSZP megalakulása 1989 novemberében. Nagy volt a meglepi, amikor kiderült az MSZMP 850 ezer tagjából 810 ezer nem csatlakozik az MSZP-hez. S nem azért, mert valamilyen más elképzelése van (az ellentáborhoz is alig 40 ezren csatlakoztak), hanem mert az egészet nem veszi komolyan: örül, hogy immár nem kötelező párttagnak lenni.
Azt addig is sejteni lehetett, a párttagok zöme csak kényszerből az, de azt azért senki se hitte, hogy ezek aránya 90 %-os. Most is ez van: a nagyurak megfosztották magukat attól a létfontosságú információtól, kik ténylegesen is a híveik.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
