Azt hiszem, hogy a Pro Urbe díjak történetében egyedüli epizód, amikor egy zenetanár egy kitüntetett orvos laudációját mondja el, olvassa fel.
Talán mentségemre szolgál a közös mikós múlt, a több évtizedes barátság és nem utolsósorban a családi kapcsolatok. Sajnos, nem tudok majd orvostudományi kifejezésekkel brillírozni, de annál többet osztok meg Sándor József példaadó életéből, munkásságából és lebilincselő egyéniségéről, aki még helyiségtörténeti tudásáért is díjat érdemelne. Hogy megőrizzem a laudáció tisztes időtartamát, megpróbálok röviden, tőmondatokban megidézni egy olyan életutat, amely maga is egy regény témája lehetne az egykori Árkoson.
Már gyerekkorában megvolt a saját feladata a megművelendő földön. Az egykori nagycsalád közben megfogyatkozott. Hat testvéréből már csak ő él. A tanügyi reformmal egy évben kezdte el az iskolát – pionírként! –, majd a Székely Mikó Kollégiumban lett bentlakásos diák. Bár egy orvos laudációját tartom, merem állítani, hogy olyan színesen, humorosan, kevesen tudnak mesélni a mikós évekről, mint ő. Ma is állandóan kérem, hogy írja meg, mert egy történetet, úgy, mint ő, nem mindenki tud megidézni, akár a gyűlésekről, fegyelemről, mikós szellemről, akár a kollektivizálásról vagy az agitátorokról legyen szó.
Aztán egy betegség eldöntötte, hogy ortopéd orvos legyen. Súlyos betegségről van szó, sok műtéttel, szenvedéssel. Azzal az alkalommal, kamasz gyermekként tanulta meg azt is, hogy a világ legkiszolgáltatottabb embere a magatehetetlen beteg.
Érettségi után aratni járt édesanyjával, dolgozott, majd felvételt nyert a marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemre. Annak elvégzése után Ozsdolára került mindenes körorvosként. Szinte minden éjszaka „ügyeletes” volt… 1970-ben a naszódi kórháznál nevezték ki ortopéd orvosnak. 500 jelentkezőből 23.-nak. 1974-ben kerül haza Sepsiszentgyörgyre. Nem a legjobb körülmények uralkodtak, de itthon volt… Napi 60–70 beteg. Aztán néhány változás: 1980-ban végre külön osztály lett az ortopédia, sőt, igazgatóvá nevezték ki. Ez utóbbi ma már városi legendának is beillik. Történt, hogy a megyei első titkár, Nagy Ferdinánd édesapjának balesete volt az erdőn, nyakcsigolyatörést szenvedett. Nem egy könnyű eset, bénulással járhat. Amivel helyrehozták, az állítólag egy kezdetleges orvosi eljárás, ehhez nem igazán értek, de a lényeg: totális happy end, ugyanis a tatát meggyógyította. Hamarosan nemcsak ortopéd főorvos, hanem már igazgató volt. Erre mondták később néhányan, hogy kommunista igazgató.
1978-tól sepsiszentgyörgyi kórházigazgató volt 1990-ig, majd 1992-től 2001. május 21-ig. Díjak, kitüntetések: Munka Érdemrend – harmadik fokozat (1983), a Magyar Érdemrend lovagkeresztje, polgári tagozat (2021). Nős, első feleségét 1992-ben veszítette el. Három gyermek apja, három unoka nagyapja.
2017. április 1-jétől vonult nyugállományba. 2017. április 1-jei nyugdíjazásáig a háromszéki egészségügy szolgálatában állt és jelenleg is áll. Ő volt a megye első ortopéd-traumatológus szakorvosa. 1978-ban akarata ellenére kinevezték a megyei kórház igazgatójának, amely feladatkört húsz évig látott el, többnyire nehéz, áldatlan időszakokban. Az 1989-es forradalom után újraválasztották. Munkabírására és elhívatottságára jellemző, hogy napi 10–12 óra munka mellett még sürgősségi betegellátást is végzett. 1980-ban megalakította az önálló ortopéd–traumatológia osztályt 30 ággyal elsőként a megyében, amelyet 15 évig egyedül látott el, mellette felvállalva a járóbeteg- és sürgősségi teendőket is egész Háromszéken, gyakorlatilag pihenőszabadság nélkül. Mint szakorvos évente 600–650 beteget operált, a 80-as évek végétől bevonva fiatal kollégákat, más szakorvosokat is. Időközben minden lehetséges szakvizsgát letett, szakmai konferenciákon vett részt, tapasztalatait pedig több mint 24 tudományos dolgozatban tette közé. A Magyar Ortopéd Társaság levelező tagja. 1992-ben részt vett a Szent György Kórház Alapítvány létrehozásában, azóta is a kuratórium elnöke. Az alapítvány kuratóriumában tagja annak a csoportnak, amely összegyűjtötte és megírta a kórház fennállásának 145 éves történetét. Figyelmesen tanulmányozta és követte a nagy elődök munkáját. Példaképe dr. Fogolyán Kristóf, akinek Mindig csak jót tenni, embernek maradni! mondását ő is szem előtt tartotta. Húszéves igazgatósága alatt jelentősen fejlődött a kórház, sok fiatal képzett orvos érkezett, és állandóan fejlesztették, modernizálták a műszer-, felszerelésállományt. Sor került a szülészeti, dialízis-, kardiológiai, röntgen-, fül-orr-gége, ultrahang-, nőgyógyászati, szemészeti és más osztályok felújítására, amit 2017-ben fejeztek be, és amelynek köszönhetően Sepsiszentgyörgyön európai szintű gyógyító munkát is el lehet végezni.
Kollégái, orvostársai a Dr. Fogolyán Kristóf – Fehér Angyal-díjjal őt tüntették ki elsőnek. Ez évben a „több évtizedes kórházfejlesztői és gyógyítómunkája, valamint az erdélyi magyar közösség megmaradását szolgáló tevékenysége elismeréseként” a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatának kitüntetésével jutalmazták.
Dancs Árpád
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
