A hajdina egy közép-ázsiai származású növény, mely a keserűfűfélék családjába tartozik. Termesztésével az emberiség több ezer éve foglalkozik. A tatárkása szinonim névből ítélve a magyarság a tatároktól ismerhette meg a növényt magát, még mielőtt a Kárpát-medencébe érkezhettünk volna, de a termesztése mind a mai napig nem tudott elterjedni a magyarok földjén.
A hajdina rendkívül értékes és sokoldalú gazdasági növény. Nagyon jó étrendi hatású kásafélét terem, kiváló mézelő növény és hasznos zöldtrágya, illetve takarmánynövény is egyben. A hajdina méz igen aromás és keresett portéka. Hektáronként 100 kg mézet is tudnak róla hordani a méhek. A hajdina kárpátaljai elterjedését eddig fékezte a viszonylag alacsonyabb termőképessége, a tokba zárt magtermése házilagos hántolásának bonyolultsága, és a feldolgozó üzemek távolsága. Reményeink szerint hamarosan segítünk a feldolgozás problémáján a KMVSZ bázisán üzembe helyezett hajdinahántoló és csomagoló gépsorral! A megtermesztéshez pedig a termesztéstechnológiai információkat alább röviden összefoglalom.
A hajdina egyszerűen, olcsón termeszthető növény és könnyen beilleszthető a vetésforgóba. Rövid tenyészidejének köszönhetően még másodnövényként is vethető a korai aratású kalászosok után.
Fagyérzékenységéből kifolyólag május elejénél hamarabb nem tanácsos elvetni, és szemtermés céljából egészen július közepéig vethető. Az egyes fajták tenyészideje 80–100 nap között változik. Alapvetően folyton növő típusú növény, mely folyamatosan virágzik és érleli a termését, ami a betakarítás szempontjából nem túl előnyös, ezért a nemesítők létrehoztak determinált, azaz egyszerre érő fajtákat (Dikul, Gyevjatka, Arno), amelyek akár deszikálás nélkül is betakaríthatók egy menetben. A termésátlag az időjárás és egyéb tényezők függvényében 1-3 tonna között alakul.
A hajdina nem tartozik a tápanyagigényes növények közé.
1 tonna szemterméshez 35 kg nitrogén, 25 kg foszfor és 45 kg kálium hatóanyagot vesz fel a talajból. A talajban túlzottan nem válogat, de inkább kedveli az enyhén savanyú, mérsékelten kötött talajokat. A lúgos talajokon, száraz homokon nem él meg. Kedveli az esős időjárást, de a szárazabb években is biztosan megterem. Különösebben nem betegszik és a kártevők sem tesznek jelentős kárt benne, ezért ökológiai termesztésre is igen alkalmas.
A talajelőkészítés műveleteit és azok időpontját elsősorban az elővetemény betakarítási ideje és a talaj állapota határozza meg. A jól előkészített talaj évelő gyomoktól és eketalptól mentes, kellően átlazított, ülepedett és aprómorzsás. Kukorica és késői kalászosok betakarítása után szártépőzünk, és alapművelésként 35-40 cm mélyen lazítózunk. Ezután kiszórjuk a szükséges mennyiségű NPK műtrágyát, amit a tarlómaradvánnyal együtt tárcsával bedolgozzuk. Kalászos esetén őszig a területet még 1-2 alkalommal áttárcsázzuk. Tavasszal a talaj kellő felszáradása után 2-3 hetente boronával vagy kombinátorral sekélyen porhanyítunk, ami egyszerre irtja a kelő félben lévő gyomokat és védi a talajt a kiszáradástól egészen a vetésig. Ha a hajdinát korán lekerülő kalászosok után másodnövényként szeretnénk elvetni, akkor a szükséges tápanyagok kijuttatása után a tarlót 15-20 cm mélyen kultivátorral átlazítjuk, kombinátorral sekélyen porhanyítjuk és azonnal vetünk. Ha a talaj nem kellően aprómorzsás és száraz, akkor a vetést lehengereljük.
A hajdina vetését leginkább gabona sortávra végzik, mivel így jobban érvényesül a hajdina jó gyomelnyomó képessége. Vetés előtt ajánlatos kéthetente sekélyen átművelni a talajt, hogy minél több magról kelő gyomot irtsunk ki, amelyek esetleg megerősödhetnének, amire a hajdina jó gyomelnyomó képessége kibontakozhatna.
Az ideális vetésmélység 2-3 cm, a vetőmagnorma pedig, fajtától függően, 60–100 kg/ha. Kétszikű elővetemény után nem célszerű vetni, mivel a betakarításkor elpergő magok árvakelése sok problémát okozhat. Ha mégsem kerülhető el, akkor 20-25 cm mély őszi szántás ajánlott, hogy aláforgassuk a fertőzési forrásnak számító növényi maradványokat és a kikelő elhullott magvakat. A hajdina legjobb előveteményének a kalászos gabonák számítanak, mérsékelten jó a korán betakarított kukorica, de a kétszikű kultúrnövények többsége nem számít kedvező előveteménynek.
Gabonasortávra vetve a hajdinát mechanikai úton nem tudjuk gyommentesíteni, ezért nagyon fontos a vetés előtti időszakban kimeríteni a felső talajréteg gyomkészletét rendszeres, sekély porhanyítással. A legtöbbször ennyi elegendő, de ha biztosra akarunk menni, akkor közvetlenül a vetés után a magról kelő kétszikű gyomok ellen prometrin hatóanyagú gyomirtó szer alkalmazható. Az egyszikű gyomok ellen állományban is lehet védekezni, 2-3 leveles korban, szelektív hatású gyomirtókkal (Fusilade, Select, Agil). A beérett hajdinát esetenként lombtalanítani szükséges a betakarítás előtt. Erre a célra Diquat-dibromid hatóanyagú szert lehet alkalmazni.
A hajdina betakarítása történhet egy vagy két menetben. A kétmenetes betakarításkor előzőleg rendre vágják a növényzetet, melyet szikkasztás után felszedő adapterrel szerelt gabonakombájnnal csépelnek el, alacsony dobfordulat mellett. Az egymenetes betakarítás csak deszikálás vagy fagy általi lombtalanítás után lehetséges, hasonlóképpen beállított gabonakombájnnal.
A termesztés gazdaságosságáról elmondható, hogy a jelenlegi magas felvásárlási árak mellett már 600 kg/ha szemtermés megtéríti a költségeket. Gondos agrotechnika és jó fajta alkalmazásával könnyen elérhető 2-2,5 tonna/ha szemtermés, valamint nem mellékesen még a környék méhészei is gazdagodhatnak minden hektár után 80-100 kilónyi hajdinamézzel. A hajdina a legtöbb növény számára kiváló elővetemény hatással bír, ami a következő évben az utána következő kultúrnövény többlettermésében realizálódik. Jelen körülmények között nincs még egy olyan szántóföldi növény, amely ilyen kis költséggel, ennyire rugalmasan, ilyen magas rentabilitással lenne termeszthető!
Barkaszi Ferencagrármérnök, szaktanácsadó-falugazdász (KMVSZ)
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
