November 19-én, kedden volt az orosz-ukrán háború ezredik napja. Az AgenSir olasz katolikus – az Olasz Püspöki Konferencia – hírügynökség munkatársa, M. Chiara Biagioni Visvaldas Kulbokas érsekkel, Ukrajna apostoli nunciusával beszélgetett, visszatekintve erre az ezer napra.
A nunciatúra ajtaja mindenki előtt nyitva áll, a telefonon át pedig mindig készen állnak a beszélgetésekre. Készek a találkozásokra, de legfőképp a másik meghallgatására.
„Szombaton beszéltem két emberel, akik megszerveztek egy csoportot a halottak felkutatására – mondta a nuncius. – Nagyon sok idő és nagyon sok erőforrás kell ahhoz, hogy akár egyetlen ember holttestét is kiemeljük, hogy visszaadhassuk a családnak, amelyik elvesztette a fiát, a lányát.
Ez nagyon sok. Megmutatták nekem a videofelvételeket, hogy megmutassák, hogyan csinálják. Néha három-négy drónt küldenek egy holttest felkutatására. Ezután egy robotot küldenek a helyszínre, és egy finom munkafolyamat veszi kezdetét, hogy kiemeljék a testet. Sokszor éjszaka kell dolgozniuk, mert nappal túl veszélyes. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy minden nap nagyon fárasztó.”
– Ezer napja tart a nagyszabású orosz agresszió; az Ön számára melyik a legnehezebb és melyik a legszebb pillanat ebből az időből?
– A legszebb pillanatok egyike biztosan az, amikor – 2022 májusában – először mehettünk ki anélkül, hogy attól kellett volna tartanunk, hogy taposóaknába botlunk. Mert Kijevben még februárban és márciusban is minden el volt aknásítva.
A nehéz pillanatokból azonban sok van.
Nagyon nyugtalan időszak volt. De van egy másik, nagyon súlyos probléma is, amely a mai napig tart: mégpedig a katonai és a civil foglyok helyzete. A kezdetektől fogva kapjuk a híreket a foglyokról. Tehát sokan közülük ezer napja vannak a börtönökben. Sajnos szinte semmit sem lehet tenni értük, és ennek tudatában ez a teher még súlyosabb.
Két héttel ezelőtt az ENSZ független nemzetközi bizottsága új jelentést tett közzé, amelyben leszögezte, hogy az energiainfrastruktúra elleni támadások, mivel szisztematikusak – ma ismét volt egy, szinte az egész területet érintő tömeges támadás –, háborús bűncselekménynek minősülnek.
De a foglyok helyzete is súlyos, mivel hozzá tartozik a kínzás, a kommunikáció hiánya, a higiénia hiánya – sok minden hiánya.
És ezt a helyzetet súlyosbítja még az a tény is, hogy senki sem tudja, hogyan lehetne őket kiszabadítani, még a civil foglyokat sem. Attól tartok, hogy esetükben – és ők ezren és ezren vannak –, még ha a háború véget is érne, nehéz reménykedni abban, hogy kiszabadulnak, mert nincsenek sem nemzetközi eszközök, sem elégséges lehetőségek a kétoldalú párbeszédre, hogy segítséget nyújtsunk ezeknek az embereknek.
– Ezer napon át tartó szisztematikus támadás, minden nap. Hogyan tud ebből kilábalni Ukrajna?
– A régiótól függ, mert vannak helyek, amelyeket valamivel kevesebb támadás ér, és vannak olyan régiók, amelyek közelebb vannak a frontvonalhoz. A háborús frontvonalhoz közeli városok és falvak lakosságáról szóló hírek – amelyek eljutottak hozzám – olyan emberekről szólnak, akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat, és akiknek semmijük sincs. Nincs kenyerük, vizük, ruhájuk, nincs áram, nincsenek eszközeik a túlélésre. Sok önkéntes sietett a segítségükre, mint a Karitász és más humanitárius szervezetek.
– Milyen a helyzet ma Ukrajnában?
– Természetesen nagyon fáradtak vagyunk, különösen azért, mert tudjuk, hogy kevés a remény. Miközben egy külföldi politikus kijelenti, hogy »megteszek mindent, hogy megállítsam a háborút«, a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen ígéreteket nem olyan könnyű betartani, mert a valóság kissé más. Ezért az emberek már nem áltatják magukat annyira.
Sőt, úgy vélem, hogy az Egyház küldetése sem az illúziók megerősítése, hanem inkább az evangélium hirdetése és a remény felébresztése az emberekben, mert nagy a kétségbeesés. Amit ma elmondhatunk az embereknek, az az, hogy senki sem tudja garantálni a túlélést, az ország fennmaradását, de még a nemzetközi közösség segítségét sem. De
Ez a szeretet és reménység üzenete az Egyház és az egyházak legfontosabb munkája.
– Soha korábban nem voltak ilyen aktívak a diplomáciai képviseletek, mint most, nyilatkozatokkal, telefonhívásokkal… Az emberek szemében ezek úgy tűnnek, mintha előjelei lennének egy megadásnak. Mit jelent az igazságos béke?
– Az igazságos szó nem egy hamis békét jelent, nem egy képzeletbeli békét, azaz valaki képzeletének gyümölcsét, hanem valódi békét.
Az igazságos béke azt is jelenti, hogy a felelősséget viselők, a háborút kirobbantók valamilyen módon elismerik bűnösségüket, mert az elismerés egyfajta hivatalos rögzítése annak a szándéknak is, hogy a jövőben nem folytatják az ilyen jellegű cselekedeteket.
Az igazságos béke pedig olyan béke is, amelyet nem csak papíron hirdetnek ki, hanem
Egyetlen döntés önmagában nem lesz elég a béke megteremtéséhez, ahogyan egyetlen politikus tette sem, akit aztán hibáztathatunk. Ahhoz, hogy a béke igaz legyen, mindenkitől mentalitásváltásra van szükség. Én is érzem ezt az erkölcsi kötelességet. Mindannyian arra vagyunk hivatottak Isten előtt, hogy felelősséget vállaljunk: mit tettünk, mit nem tettünk?
Végezetül, a békét úgy kell hirdetni, mint egy sokkal nagyobb jót minden politikai megfontoláshoz vagy katonai célhoz képest. Az igazságos béke fogalmához tartozik tehát ez a kijelentés is; és az Egyház küldetése az, hogy felébressze az emberek lelkiismeretét, hogy ráébredjenek, a béke egy Istentől akart valóság, amelyért az Isten felelősségre fog vonni.
– Hogyan értékeli Ferenc pápa ukrajnai diplomáciai kezdeményezését?
– Mindenekelőtt meg vagyok győződve arról, hogy a Szentszék, bár nem áll rendelkezésére sem hadsereg, sem sok eszköz, csak a hit és az Ige, mégis tehet és tennie kell valamit. Nem tudjuk, hogy mikor tudnak bármilyen eredményt is elérni. A Szentatya különleges megbízottjának küldetése is folyamatban van, és – kezdettől fogva – olyan humanitárius célokat tűzött ki maga elé, mint a gyermekek hazatelepítése és a foglyok szabadon bocsátása.
Bár szerények ezek a célok, mégis nagyon fontosak, mert megnyitják vagy fenntartják a párbeszéd csatornáit. Még ha az eddigi eredmények nem is nagyon láthatóak, mindenképpen folytatni kell ezeket a kezdeményezéseket.
Sőt, tovább mennék: a különleges megbízott küldetését meg kell erősíteni azzal, hogy elkísérjük őt, mindenekelőtt azzal, hogy
Ebben a tekintetben nagyon szükségesnek tartom, hogy keresztény szellemi műhelyeket hozzunk létre képzett emberekkel, akik képesek koncepciókat, ötleteket és projekteket kidolgozni.
Fordította: Hollósi Judit
Forrás: AgenSir
Fotó: Biagioni/SIR
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
