A gumószeller is, akár egyéb más zöldségféle, egy nagyon egészséges, az emberi szervezet számára kiváló tápanyag és vitaminforrás. Szinte mindenki ismeri, és a magyar konyha egyik kihagyhatatlan zöldség és egyben „fűszernövénye”, amely például a húsleves egyik elengedhetetlen összetevője. Ezért fontosnak tartottuk bemutatni olvasóinknak ennek a növénynek a termesztési technológiáját, hogy hogyan neveljenek kertjükben zellert úgy, hogy gumója is legyen, ne csak zöldje!
A gumószellert a többi gyökérzöldséggel ellentétben, apró magja és a vontatott kelése miatt palántaneveléssel szaporítjuk. Itt fontos megjegyezni, hogy palántanevelésbe csak azok kezdjenek bele, akik megfelelő feltételeket tudnak biztosítani a növénynek. Ahhoz, hogy május közepén ültetésre kész palántákat kapjunk, már február végén, március elején el kellene vetni a magvakat fűtött létesítményekben, mert annak ellenére, hogy a gumós zeller egy közepes hőigényű (16–19 °C) növény, elhúzódó, hosszantartó csírázásakor egyenletes (24–26 °C) hőmérsékletre van szüksége. Ha palántaneveléskor hosszantartó hideghatás (10 °C alatti hőmérséklet) éri a növényt, akkor azok korán magszárat fejleszthetnek. Ezért ha nem rendelkezünk megfelelő feltételekkel a palántaneveléshez, vagy csak kis területen, saját felhasználás céljából szeretnénk zeller gumót termeszteni, akkor érdemesebb megbízható helyről, fejlett, edzett palántákat vásárolni.
Fajtaválasztás tekintetében a gumószellerből is számos fajta áll rendelkezésre. Tenyészidejüket tekintve minimális különbség (ültetéstől 150–170 nap) van a fajták között. Ezek a fajták leginkább a gumók méretében, alakjában, és a lombozat nagyságában különbözhetnek egymástól.
A zeller a többi gyökérzöldségnél fényigényesebb növény, ezért, amikor helyet keresünk a számára a kertben, akkor napos, világos helyben gondolkodjunk. Talajok közül, a tápanyagban gazdag, középkötött, nedves, de nem pangó vizes talajokat kedveli. A szélsőséges talajtípusokat rosszul tolerálja. Savanyú talajok esetében (5,5 pH alatti) meszezésre van szükség.
A zeller a monokultúrás termesztést nem kedveli. Legjobb előveteményei még a nyár folyamán lekerülő növények, pl. zöldbab, zöldborsó vagy esetleg kalászosok.
Olyan helyre célszerű ültetni, ahol tavaly, vagy az ültetés évében tavasz elején történt trágyázás (4-5 kg/m2 érett trágya). Tápanyagok közül elsősorban káliumot igényel (25 g/m2), amelyből a legtöbbet a gumónövekedéskor (nyár közepétől) hasznosít. Foszforból (7 g/m2-alaptrágyaként) és nitrogénből (16 g/m2, a tenyészidőszak folyamán) jóval kevesebbet igényel.
A talajelőkészítés szempontjából a zellert az igényesebb kategóriába soroljuk. Fontos számára az őszi ásás vagy mélyszántás (25–30 cm), amellyel egy menetben bedolgozzuk a kálium egyharmadát, a foszfor teljes egészét és a szerves trágyát. Tavasszal a területen szántáselmunkálást végzünk, majd egy-két talajlazítással biztosítjuk a terület gyommentességét ültetésig.
Az optimális ültetési idő az május közepe, amikor elmúlnak az éjszakai fagyok és a talaj hőmérséklete már 10 °C fölé kúszik. Korábbi ültetésnél ugyanis nagyobb az esélye a fómás gumóvarasodás fellépésének, mert a betegséget okozó gombafaj alacsony hőigényű.
A kiültetés általában 50 cm sortávolságra és 25-30 cm tőtávolságra történik. Az ültetés során kulcsszerepe van az ültetési mélységnek, mert ha túl mélyre ültetjük a zellerpalántákat, akkor előfordulhat, hogy nem nevelnek szép nagy gumót, visszamaradnak a növekedésben, vagy legrosszabb esetben el is pusztulhatnak. A túl hosszú gyökereket az ültetést megelőzően csípjük vissza. Fontos lépés még, hogy az ültetést követően, a jó foganás érdekében a töveket jó alaposan beöntözzük, kerülve az erős víznyomást.
A növényápolási munkák közé a gyomirtást, talajlazítást, öntözést, tápanyag-utánpótlást és a növényvédelmet soroljuk.
A zeller gyomirtása vegyszeres és mechanikai úton történhet. A mechanikai gyomirtás egyik módja a kapálás, talajlazítás. A kézi kapálás, a sorközművelő kultivátorozás a zellertábla elgyomosodásának megakadályozása mellett biztosítja a talaj megfelelő levegőzöttségét. Mivel a zeller gumója a tömörödött talajon rosszul fejlődik, ezért lombzáródásig több alkalommal kell talajlazítást végezni. A vegyszeres gyomirtásra Pendimetalin és S-metolaklór hatóanyag tartalmú készítmények engedélyezettek.
A tenyészidőszak folyamán a zeller többszöri öntözést igényel. A beiszapoló öntözésen kívül évjárattól függően kb. 3-4 alkalommal kell vizet kijuttatni (30-40 mm/alk.). Főleg júniustól augusztus közepéig van a legnagyobb szükség az öntözések beiktatására. Ebben az időszakban a káliummennyiség kétharmadát (gumónövekedéskor), míg az ezt megelőző időszakban (lombnövekedéskor) pedig a nitrogén mennyiségét több alkalomra elosztva juttatjuk ki fejtrágyázás formájában, akár közvetlenül az öntözéseket megelőzően.
Különösebb növényvédelmi kezelést nem igényel. Néhány praktikával minimálisra csökkenthetjük a növényvédelmi kezelések számát. Igyekezzünk kártevőktől mentes területet választani és akkor elkerülhetjük a talajlakó kártevők elleni fellépést. Ha az ültetéssel megvárjuk a melegebb időt, akkor elkerülhetjük a zeller fómás gumóvarasodását. Ha pedig a palántákat megbízható helyről vásároljuk (egészséges, csávázott vetőmag, ellenálló képesség), akkor jelentősen csökkenthetjük, vagy elkerülhetjük a zeller szeptóriás levélfoltosságának a megjelenését.
A gumós zellert ősszel a fagyok beállta előtt takarítjuk be, szeptember közepétől október végéig. A zellergumó lombozatával együtt csupán néhány fokos fagyot bír ki. A felszedett zellergumókat a felszedést követően egy késsel megtisztítjuk, majd a leveleket és a gyökérmaradványokat kézzel eltávolítjuk. Ezt követően fedett helyen egy kicsit megszárítjuk, ezzel jelentősen csökkentve a tárolási betegségek kialakulását.
Tárolására a legalkalmasabb az 1°C körüli hőmérséklet és a 90-95 %-os relatív páratartalom.
Nagy Csaba falugazdász,Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
