A forgóajtó-probléma Kulcsár Péter2026. 07. 22., sze – 19:01
Egy pillanatra még álljunk meg annál a kérdésnél, hogy a forgóajtókkal kapcsolatban mi a demokratikus elvi probléma. Mi is az a forgóajtó!? Így hívják az angolszász politikatudományban azt a jelenséget, amikor egy politikai döntéshozó a mandátuma végén leigazol a túloldalra.
Ez azt jelenti, hogy például amikor egy európai biztosból hirtelen banki felügyelőbizottsági tag, vezető lobbista vagy céges board-tag lett, az bizony gondot jelentett. Miért? Mert ha a mandátum lejártának másnapján vált állást, az felveti eleve, hogy a mandátuma vége felé, egy nem elhanyagolható részében akár, már előre teljesített szolgálatokat a leendő alkalmazójának, egy cégcsoportnak. Úgy is mondhatjuk, hogy magánérdeket képviselt, és nem közérdeket. Miközben fontos az átjárás a közigazgatás és az üzleti szféra között, a magas pozícióknak ára van. Részben éppen az, hogy összeférhetetlenséget iratnak alá most már a legtöbb helyen és országban a vezetői posztokon a vállalatoknál is, tehát például a munkaviszony megszűnése után sem lehet a versenytárshoz azonnal átigazolnia valakinek. Ezért is kap akkora fizetést, amekkorát, hogy ezt a kényszerhűséget is megvegyék.
Ez működik a politikában is a fejlett vidékeken. Mostanra ezt úgy hívják, hogy a lehűlés időszaka. Ez az a kötelező fél év vagy egy év, amely során bizonyos magasabb közpolitikai székekből felállva még nem lehet átigazolni. Ezt vezették be az európai biztosok esetében is. Nyilván itt is számít, hogy hova igazol valaki: ha a környezetvédelmi biztos új szakmát tanul, és nem tudja hasznosítani a korábbi tudását az új helyén, sem a kapcsolatait, akkor mehet ötvösnek vagy hajóskapitánynak, de azon a szakterületen, ahol az adott céggel kapcsolatba kerülhetett korábban, biztosan nem. A forgóajtó-probléma tehát régi ismerős a politikában, szebb sorsú civilizációk szabályozták is, ahogy tudták.
Hogy Szijjártó Péter pontosan ahhoz a céghez ment el, amelyiknek az ő aláírásával jutott adófizetői támogatás, az ebből a szempontból egészen mellbevágó. Több tízmilliárd forintot osztott ki a BYD részére, és egyszer csak hopp, ott ül a cégnél. Ez olyan, mintha a védelmi ipari uniós biztos a Rheinmetalhoz menne rögtön, vagy a közlekedésért felelős biztos a Ryanairhez.
A kínai érdek mi lehet ebben? Bemutatni, hogy megvédik azokat, akik segítettek nekik, vélhetően egész széles eszközparkkal? Ez sem egy elhanyagolható logika. Ahogy az sem, hogy az esetleges számonkérések elől Kínába költöző exkülügyért nyilván nem adnák ki, hogy további terhelő dolgok derülhessenek ki. Ki tudja, kik lehetnének érintettek. Egy állampárti Kínában az sem lenne meglepő, ha járna diplomata-útlevél a privát céges poszthoz. Megjegyzem, Szijjártó maga is számos cégvezetőnek adott diplomataútlevelet az elmúlt években a beszámolók szerint. A cui bono, vagyis kinek jó, kinek az érdeke kérdést a politikusok működésénél mindig fel kell tenni, és nem adhatunk szemellenzős választ.
A forgóajtó paradoxonja egyébként az, hogy miközben fontos a lehűlési periódus, hogy ne lehessen rögtön átigazolni, másfelől az is sokat számítana, ha lenne rendes, rendszeres, szabályozott átjárás a politikai vezetői posztok és a magánszféra között. Ne üljenek közéleti posztokon évtizedekig politikusok, jöjjenek az életet sokkal közelebbről tapasztaló magánszférabeliek – üzleti élettől az NGO-kig –, és azután ők is adják át a helyüket, amikor rájuk kerül a sor.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
