A lublini vajdaság műemlékvédelmi hivatalának régészei egy háború előtti zsidónegyed maradványait tárták fel.
A 16. században a lengyelországi Lublinban virágzó zsidó közösség élt. Nemcsak zsinagógájuk és temetőjük, hanem saját városkapujuk (Grodzka-kapu), valamint egy oktatási intézményük is volt – írja a Heritage Daily.
Ez az iskola rövid időn belül a Talmud és a Kabbala tanulmányozásának egyik fő központjává fejlődött, ami miatt Lublin a „zsidó Oxford” nevet kapta.
A lublini vár közelében a Zamkowa és Podwale utcákban zajló építkezése során téglafal-alapokat, törmelék alá temetett pincéket, valamint a 17. és 18. századból származó vátozatos tárgyi emlékeket fedeztek fel.
A lublini vajdaság műemlékvédelmi felügyelője szerint a maradványok feltehetően egy zsidó bérházból származnak. Az épület közvetlenül a hírhedt lublini gettó határain kívül helyezkedett el.
Lengyelország német megszállását követően a lublini volt az egyik első náci gettó, amelyet a holokauszt leghalálosabb szakaszában felszámolásra jeöltek ki.
A gettóba mintegy 34 000 lengyel zsidó és ismeretlen számú roma személy került. Lublin háború előtti 45 000 fős zsidó lakosságából mindössze kétszázharmincan élték túl a náci Németország általi megszállást.
A lublini gettó lakói (Wikipédia / Bundesarchiv, Bild 183-E13871 / CC-BY-SA 3.0 de)
A felszámolás után, 1942-ben a rabok lerombolták a lublini gettó területét, valamint a szomszédos zsidó épületeket. Ennek a pusztításnak esett áldozatáu a történelmi, 17. századi Maharam zsinagógakomplexum is.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
