(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
2020-at írunk. 30 évvel vagyunk a rendszerváltás után. Az internetnek és a közösségi médiának köszönhetően olyan világban élünk, ahol a szabad gondolat bilincsbe verése egyre lehetetlenebbnek tűnik. A NER szabad sajtót fojtogató hétköznapjaiban sem tartunk attól, hogy bizonyos mondatok, képek, felvetések állami tiltásra kerülnének. „Azt azért még a NER se tenné!” – gondoljuk. És vagyunk ilyen naivak.
A kormány ugyanis feltalálta a Mi Hazánk nevű pártképződményt, aminek hála a számára már vállalhatatlan politikai tetteket is végrehajthatja, irányítva a közbeszédet, rombolva a közhangulatot. Így jutottunk el oda, hogy ma divattá válhat egy könyv betiltása!
Egy ártatlan mesekönyv, ami semmi másról – nem propagandáról, nem meggyőzésről, nem ilyenné vagy olyanná válásról – csak az elfogadásról és a szeretetről szól. Erről a mesekönyvről nem is értesültünk volna, ha nincs a Mi Hazánk (és a kormány agitprop osztálya), de van, így most már a könyv is vezeti a köteteladási listákat.
Folytassuk a történetünket Jászberényben. Jászberény tavaly híressé vált arról, hogy az általa elbukott polgármesterválasztást a Fidesz megismételtette, ahol aztán már a 14 szavazat helyett majdnem 4000 szavazattal kapott ki. A kormánypárt jász fiókszervezetének bátorsága odáig már nem terjedt ki, hogy az önkormányzati képviselők esetén is új szavazás kiírását kérje, ezért volt lehetséges az, hogy a fölényes polgármesteri siker ellenére fele-fele arányban ülnek fideszes és ellenzéki képviselők a testületben. És így kaphattuk sorsunkra nehezéknek azt a helyzetet, hogy egy, a Mi Hazánk listáján bejutott képviselő, Dobrán Gyula lett a mérleg nyelve. Dobrán nem sokkal véteti észre magát azon túl, hogy az utóbbi hónapokban már a Fidesz tiszteletbeli tagja címet is megkaphatná. Egyedüli képviselő volt, aki az éves közmeghallgatáson nem vett részt – feltehetően nem szívelte volna a nép haragját… A Jászberény érdekeit tekintve hallgatag, de a Fidesz ötleteit tekintve készséges képviselő hosszú csendjét váratlanul egy előterjesztéssel szakította meg.
Mit gondolnak, kedves olvasók, mit tarthat ennyire fontosnak a Mi Hazánk képviselője egy, a kormány által sanyargatott, gyönyörű városban? Nem, nem, most sem Jászberényt. Hanem pártja új agyrémét, a könyvkitiltogatást…
Következő állomásunk Csepel. Csepelen újra év dolgozója címet oszthatnak, de most nem az ottani gyárak dolgozói számára, hanem a polgármester kaphatja azt a kormány agitprop osztályától, miután Csepel fideszes polgármestere, Borbély Lénárd volt az első, aki – mindenféle megkeresés nélkül – betiltotta a Meseország mindenkié című mesekönyvet az önkormányzathoz tartozó óvodákban. Kitiltotta volna ő feltehetően az iskolákból is, de azok már sajnos – kormánypártja habzsolásának hála – az állam kezében vannak… Helyzetbe került ezáltal a Mi Hazánk. A Meseország mindenkié című könyv ledarálásával a hírek címoldalaira kerülni mégiscsak az ő teljesítményük volt, most meg országunk gyűlöletet kereső állampolgárai előtt a Fidesz polgármesterei fogják learatni a babérokat? Még mit nem?! Novák Előd megüzente, minden önkormányzatban – ahol van Mi Hazánkos képviselő – benyújtják ezt az előterjesztést.
A Mi Hazánk azonban nemcsak Borbély Lénárd, csepeli polgármester előre siető akciója miatt van helyzetben. Már a tavalyi önkormányzati választáson is hallhattuk fideszesektől, de elhangzott Mráz Ágoston Sámueltől is a köztévé választási műsorában az, hogyha működött volna az összefogás a Fidesz és a Mi Hazánk között, akkor például Tatabánya nem került volna ellenzéki kézre…
A mostani borsodi időközi választáson pedig feltűnhetett a politikát fürkésző kíváncsi szemek számára, hogy nem volt Mi Hazánkos induló. A pletykák szerint igény lett volna rá, de a Fidesznél másként döntöttek.
(Azért így sem maradtunk kamujelöltek nélkül, megkapta a térség Szanyi Tibor agyrém formációját, az ISZOMM-ot).
Mindeközben pedig feloszlatta magát a Mi Hazánk nagykanizsai szervezete. Milyen érveléssel is? Mert nem volt eléggé homofób a párt? Mert új gárdájukkal nem vonultak elégszer hátrányos helyzetű kistelepüléseken? Vagy mert nem szidták eleget Gyurcsány Ferencet? Nem, nem, nem ez volt az érvelés, hanem a következő: „a párt beilleszkedik a jelenlegi politikai rendszerbe, és láthatóan nem is törekszik annak alapvető megváltoztatására”. Nahát, ez egészen máshogyan cseng. Magyarán a Mi Hazánk a NER részévé válik. A kormány számára különösen kínos bejegyzés azóta már nem elérhető a Facebook-on, ugyanis a szervezet oldalát törölték, a nagykanizsai Mi Hazánk új oldalát október 11-én hozták létre. (Micsoda véletlen, hogy éppen az időközi választás napján.)
Hogyan is áll tehát a Fidesz a mindenféle gyűlölet ellen zéró toleranciát hirdető szlogenje? Kissé kínosan. Lassan szorosabban együttműködik a Jobbikból kiváló, éppen a néppártosodást elutasító Mi Hazánkkal, mint a néppártosodó Jobbikkal a baloldali pártok.
Ennek fényében mindenki döntse el maga, ki veszélyesebb inkább a társadalmi békére. Különösen aktuális ez a kérdés Orbán Viktor megszólalását hallgatva, aki egyenesen kitagadta a homoszexuális embereket a magyarok közül. Én azt várom már, hogy valakinek Rogán Antal minisztériumában az Újszövetség akadjon a kezébe, és az „Isten a szeretet” kitételnél dühösen összecsapva azt, felkiáltson: ez veszélyes! Le kell daráltatni a Dórával!
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
